Avengers Oneshots (Kéréseket Elfogadok)

Pietro ~5

R/F/N: random fiú név

[Olvasó szemszöge]

Mivel Peter Parker a legjobb barátom sokat szoktam a Bosszúállok otthonában lenni. Nagyon jól kijövök mindenkivel, mivel apukám Brooklynban nőtt fel sokat beszélgetek Amerika Kapitánnyal vagy éppen a legjobb barátjával a régi Brooklynról. Nagyon szoktam élvezni, mikor Pietroval, Sólyomszemmel és Peterrel videójátékozunk. Általában laposra szoktam verni, amin Stark jókat szokott nevetni azon, hogy egy lány elveri a fiúkat. Peter ma is hívott hozzájuk. Három hete költözött be a Bosszúállókhoz, de ma randim van a barátommal. A Central Parkban beszéltük meg a találkozót és ezek után elmegyünk végig járni az állatkertet. Mosolyogva küldtem egy utolsó képet Parkernek, a randi előtt. A bejárat elé értem, teljesen ledöbbentem és véletlenül elküldtem egy képet Peternek. Jobban belegondolva nem is érdekelt, teljesen elkeserített. R/F/N egy másik lánnyal csókolózott. R/F/N-nak/-nek küldtem egy üzenetet, mire szét váltak és felém nézett. Könnyes szemmel kezdte el futni az ellenkező irányba.

– T/N állj meg! Kérlek meg tudom magyarázni! - Ordított utánam a barátom.

– Oh tényleg? Ha nem az a magyarázatod, hogy megcsalsz, akkor jobb, ha bele se kezdesz! - Vetettem oda neki mérgesen. Utolért és mellettem loholva kezdte.

– Félre érted mi csak...

– Tudod, mit nem érdekel! - Löktem félre – Szakítok veled! Tűnj innen és soha többé ne lássalak. - Ráfogott a fel karomra.

– Ezt még nagyon megfogod, bánni. - Sziszegte az arcomba, majd ott hagyott. Lehajtott fejjel indultam el haza felé. Egyszer csak megszólalt a telefonom, mikor ránéztem Pietro neve jelent meg egy korai közös képünkkel egyetemben. Mély levegőt véve vettem fel.

– Szia Pietro.

– T/N miért nem válaszoltál sem az én, sem pedig Peter üzeneteire? Nagyon aggódtunk érted!

– Sa-sajnálom...én csak- Kezdtem el szipogni.

– Jól van semmi baj Printsessa. Mond meg hol vagy és érted megyek jó? Jobb lenne ezt nyugodtabb helyen megbeszélni.

– Igen igazad van. - Éppen belekezdtem abba, hogy elmondjam, hol vagyok, mikor valaki kirúgta a lábamat és bevertem a fejem. Fájdalmasan felnyögtem. Még hallottam, ahogy Pi próbál kérdezgetni, de nem volt erőm felelni, neki. Elsötétült a világ.

Timeskip, mert T'Challa egy rakás fekete kis cicát, akar örökbe fogadni és Shuri támogatja

[Pietro szemszöge]

Borzasztóan aggódtam, mikor T/N nem válaszolt. azon nyomban elrohantam Tonyhoz, hogy mérje be T/N telefonját. Kérdezte, hogy miért kell ez az információ. Elmondtam, hogy hallottam, ahogy T/N fájdalmasan felnyögött, majd nem válaszolt és nem is reagált semmit. Tony rekordidő alatt találta meg. Én még soha nem futottam, olyan gyorsan, mint akkor. Bruce szerint az arcom felvehetné a versenyt a hajammal, olyan sápadt voltam, bár ezt mindenki megértette, hisz már mindannyian régóta tudták, hogy tetszik nekem T/N. pénteket megkértem, hogy nyomban szóljon, amint Printsessa felébredt, így is lett. Odarohantam és egy megkönnyebbült mosollyal figyeltem T/N minden rezdülését. Felnézett rám, mire szélesebben kezdtem el mosolyogni.

– Pietro mi történt?

– Hát Printsessa én is ugyan ezt akartam kérdezni tőled. Emlékszel valamire abból, ami az utcátokban történt? - Összeráncolta a homlokát és láttam, hogy próbálja felidézni a történteket.

– Felhívtál, beszélgettünk- Lehunyta a szemét – éppen elakartam mondani, hogy hol vagyok, amikor valaki kirúgta a lábamat.

– Így már értem, hogy miért volt lehorzsolva a könyököd és hogy miért szakadt ki a pólód. Gyere- léptem oda hozzá- Többiek is nagyon aggódtak érted. - Elindultunk a nappaliba – Látnod kellett volna Tony kétségbe esett arcát, miközben kereste a telefonod jelét.

– Én legalább nem voltam hulla fehér az aggodalomtól. Csodálkoztam, hogy idegességében nem kezdte el körbe futni a világot. - Szólt be Stark, nekem pedig egy kis pír szökött az arcomra. T/N halkan felkuncogott, ez engem is mosolygásra késztetett. Mindenki megölelte, kifejezte sajnálatát és biztosították arról, hogy szívesen összeverik R/F/N-t. Wanda megkérte T/N-t, hogy tartson vele és ad neki egy pólót. Én kíváncsian siettem utánuk. Fülemet az ajtóra tapasztva hallgatództam.

– Figyelj T/N én tényleg nagyon sajnálom, ami R/F/N-val/- vel történt, de mond csak tetszik neked Pietro?

– É-én nem is tudom...talán, mármint nagyon kedves, vicces és nagyon jól érzem magam a társaságában. Lehet igazad van és tetszik nekem. - Vigyorogva hallgattam, egyszer csak kinyílt az ajtó és én beestem, Wan egyszerűen átlépet, míg T/N félve vizslatott. – Mennyit hallottál? - Kérdezte kíváncsian és kicsit félve.

– T/N én...nem igazán szeretlek. - Csalódottan hajtotta le a fejét.

– Köszönöm, hogy őszintén válaszoltál...- Mosolyogva emeltem fel a fejét és elkezdtem cirógatni az arcát.

– Nem hagytad, hogy befejezzem. Én nem szeretlek, hanem imádlak. Imádom a mosolyod, hogy mindig kinyújtod a nyelvedet, mikor koncentrálsz játék közben. Mindent imádok benned. - Suttogtam végét az ajkaira, végül egybe forrasztottam az ajkainkat. T/N rögtön viszonozta, amiért mosolyogva húztam közelebb, vigyázva a könyökére.