Avengers Oneshots (Kéréseket Elfogadok)

T'Challa ~4

Hatalmas veszteség érte a világot, mivel Chadwick Boseman vastagbélrákban elhunyt. Ez a kis oneshot az ő tiszteletére készült. Wakanda Forever! 🖤🖤🖤

[T'Challa szemszöge]

Amióta megnyitottuk a határokat nagyon sok amerikai járt nálunk. Sokan örültek annak, hogy nem relytőzünk tovább és jó létünket megosztjuk másokkal is. Akadtak olyanok is, akik nem értettek egyet velem, de elfogadták a döntésemet. A minap éppen a város piacterén sétáltam, amikor egy fiatal nőt láttam, aki fotókat készített. Mellé léptem és mosolyogva figyeltem. Mikor kissé eltakartam a napot, felnézett rám.

– Felség. - Köszöntött illendően. Mosolyogva intettem le, mikor felakart állni a guggoló pozícióból.

– Erre semmi szükség nincsen. T'Challa Udaku vagyok.

– T/N V/N nagyon örülök, hogy megismerhetem Felség.

– Kérlek Hívj csak T'Challának. Megtudhatom, hogy miért készítesz képeket.
– Nos én riporter vagyok és minden évben eljöttem Afrikába. Mindig a kontinens különböző pontjaira és vagy a környezetről vagy az ott élő emberekről írok cikkeket. Szeretnék egy hasonlót írni Wakandáról is. - Először nagyon meglepődtem, de utána mosolyogva figyeltem a képeket, amiket T/N mutatott nekem. Hiába élek itt, még soha nem láttam ilyen szemszögből országomat. Csodaszép fotókat csinált.

– Ha szeretnéd szívesen segítek eljutni olyan helyekre, ahova csak Wakandaiak mehetnek. - T/N szemei szinte elkezdtek ragyogni ahogy befejeztem.

– Az fantasztikus lenne T'Challa!

– Akkor mi lenne, ha holnap ugyan itt találkoznánk? Szívesen megmutatom neked országom minden szép pontját. - Megbeszéltük, hogy mikor találkozunk. Már várom, hogy segíthessek T/N cikkjében.

Timeskip, mert Tony üdítő tartót tervezett a legújabb páncélba, hogy ne kelljen megállnia utazás közben

T/N lassan kész van a cikkjével, bár az igaz, hogy ehhez én nem igazán értek, de biztos igaza van. Nagyon élvezem a vele töltött időt. Nem tudom, hogyan, de T/N-nak/-nek sikerült rávenni a húgomat, hogy a laborjáról is készülhessen a későbbiek folyamán cikk. Sajnos tegnap, mikor a képeket néztük át T/N elmondta, hogy a megíráshoz vissza kell mennie Amerikába és valószínűleg csak egy év múlva jöhetne el újra. Ez szomorít, de próbálom kiélvezni azt az időt, amit még itt tölt nálunk. Kikértem anyám véleményét, szerinte szerelmes lettem T/N-ba/-be. Elmondása alapján ő is hasonlóan érzett apámmal kapcsolatban. Egy kicsit félek, mi van, ha T/N nem érez ugyan úgy ahogy én? Próbálom elterelni magamat a hasonlóan sötét gondolatoktól. T/N most a határtörzsnél készít még néhány fotót, így odatartok egy kis meglepetéssel. Mikor odaértem T/N éppen a kis patakot fotózta és az ott lévő madarakat. Az egyik tenyeremet az objektív elé tettem, ügyelve arra, hogy ne érjek hozzá.

– Jaj T'Challa megijesztettél.
– Bocsáss meg. Nem állt szándékomban. - T/N csak legyintett egyet, hogy nincsen semmi baj. Leültem mellé és elkezdtünk beszélgetni. Megköszörültem a torkomat és elővettem egy kis ékszeres dobozt.

– T/N én nagyon kedvellek téged és tudom, hogy sajnos hamarosan haza kell menned. Ezért szeretném ezt az ajándékot adni neked, remélve, hogy minél hamarabb újra találkozunk. - Felnyitottam a fedelét, így T/N megláthatta a benne lévő karkötőt. Teljesen elámult és még a fényképező gépét is kiejtette a kezei közül. Még szerencse, hogy a nyakába volt akasztva így nem kötött ki a földön.
– T'Challa...ezt- ezt nem fogadhatom el...- Kezdte még mindig teljesen ámulatba ejtve.
– Dehogynem. Ez nem egy egyszerű ékszer. Látod nekem is ugyan ilyen van. - Mutatom fel a kezemet. - Ezzel tudunk majd kommunikálni. Egy kicsivel jobb, mint egy egyszerű videóhívás. - Mosolygok rá kedvesen, amit ő is viszonzott. Segítettem neki felvenni és elmagyaráztam, hogy mi hogyan működik a karkötőn. Hamarosan azonban meglepett minket az Afrikai időjárás, mert elkezdett szakadni az eső. Mi gyorsan egy fedett részhez rohantunk. T/N előttem állt bőrig ázva. Egyszerre tört ki belőlünk a nevetés, T/N a mellkasomon támasztotta meg magát. Egyre közelebb, s közelebb kerültünk egymáshoz és végül ajkaink összeértek. Egyik kezemet az arcára vezettem és elkezdtem cirógatni azt. Mosolyogva váltunk el egymástól és úgy néztük tovább a záporesőt.