Avengers Oneshots (Kéréseket Elfogadok)

Bucky ~7

SheilaBarnesStark kérésére én is megírtam ezt a történetet. Második kötetében található meg, olvassátok el, mivel nagyon jó.

[Olvasó szemszöge]

Washingtonban lakom nem messze az egyetemtől. Hiába hatalmas ez a város ettől függetlenül nagyon sokszor találkoztam Amerika csillagos hősével. Sajnos az egyetem miatt nem tudtam még elmenni a Smithsonianbe, megnézni az Amerika Kapitány kiállítást. Ma az egyetemen sokkal hamarabb végeztem, mert az egyik tanárom eltörte a karját gyakorlaton. És persze nekünk mondják el, hogy vigyázzunk. Na mindegy, arra gondoltam, hogy ha már ilyen korán végeztem elmegyek megnézni a kiállítást. Szerencsémre pont akkor kezdődött el az előre felvett szöveg. Figyelmesen hallgattam a gyors talpalót Steve Rogersről, így sajnos bele sétáltam valakibe. El is estem volna, ha nem kap el az idegen.
- Elnézést kérek hölgyem. - Felnéztem a férfire, kék szemeiben egy pillanatra elvesztem.
- Nem történt semmi. Igazából nekem kellene bocsánatot kérnem. - Mosolyogtam rá, mire az ő szája sarkában is felbukkant egy félmosoly. Kicsit oldalra döntöttem a fejem- Nem találkoztunk mi már valahol? Olyan ismerősnek tűnik.
- Nem... legalábbis nem hiszem. - Egy kicsit oldalra néztem és megláttam egy képet James Barnes Őrmesterről. Ekkor beugrott minden, amit Steve mondott.
- Emlékszel egy bizonyos Steve Rogersre? - Kérdezem és próbáltam megnyugtatóan mosolyogni fel rá.
- Igen....én...azt hiszem...azt mondta, hogy a barátja vagyok. Buckynak hívott...tudod miért? - Néz rám kérdőn.
- Igen, mivel ez a beceneved. A teljes neved pedig James Buchanan Barnes- Néztem folyamatosan a szemébe. Mintha egy pillanatra emlékezett volna. - Emlékezni jöttél ide? - Kérdezem miközben észre vétlenül körbe néztem, hogy más is felismerte-e. Megkönnyebbültem, mikor senki sem vette észre a férfit.
- Igen és azt reméltem, hogy itt nem fognak keresni. - Mondta kicsit félve.
- A Hydrára gondolsz? - Bólintott egyet- Van hova menned? Ha nincs nálam lakhatsz van hely.- Mosolyogtam rá kedvesen. - Ó, milyen faragatlan vagyok a nevem T/N Stark. - Nyújtottam a kezem, mire ő megfogta és egy csókolt lehelt rá.
- Hála neked tudom, hogy Bucky Barnes. - Felelte mosolyogva. Pironkodva húztam vissza a kezem.
- Ööö ebben e korban nem szoktunk így bemutatkozni...elég lett volna egy egyszerű kézfogás...- Felelek, miközben hátra tűröm apáméhoz hasonló hajamat. Szegény Bucky lehajtotta a fejét. - Nyugi nincs baj. Azért mondtam, hogy később ne legyen belőle problémád. - Bólintott egyet. Megfogtam a kezét és elkezdtem a lakásom felé húzni. Eleinte elég bizalmatlanul követett, de mikor meglátta, hogy Washington egyik legjobb környékére jöttünk megnyugodott. A lakás láttán, pedig tátva maradt a szája. Mindig is egy fiús lány voltam és ez a mostani lakásomon is látszik. Elkezdtem nevetni az arcát látva.
- Mi az mit hittél? Hogy minden rózsaszín és lila?
- Igen....bocsánat. - Legyintettem egyet.
- Jaj Bucky semmi baj. Mindenki ezt hiszi. A lakás nem az én érdemem apa azt mondta, hogy ha már én választok szakot az egyetemen, akkor ő választ nekem lakást. Elmondása szerint az ő kis lánya nem fog kollégiumban aludni. Mert túl sok a fiú.
- Bele mentél? - Kérdezte csodálkozva. Mosolyogva megvontam a vállam.
- Muszáj volt. Apából simán kinézem, hogy mindenkit megfenyegetett volna a koliban.
- Ennyire félt?
- A nagy Tony Stark egyszem lányáról beszélünk naná, hogy félt. - Védekezően emelte fel a kezét.
- Jogos. - Felelte komolyan és mindketten elkezdtünk nevetni.
- Gyere megmutatom a szobád. - Mindent elmondtam, hogy hol talál. Megköszönte és elment aludni. Nem is csodálom elég mozgalmas lehetett az elmúlt napjai.

Timeskip, mert Clint összeveszik Sammel, hogy ki volt előbb Sólyom(szem)

Éppen apával videóhívásozunk, miközben egy új "napszemüveget" szerelek össze.
- Nem félsz tőle? - Kérdezte hirtelen. Teljesen el térve a témától. Vettem egy mély levegőt és bele kezdtem már vagy ezredjére ebbe a témába.
- Nem apa nem félek tőle. Nincs is miért. Szegény olyan elveszett, nem is sejted, hogy milyen rossz lehet neki. Emlékek nélkül egy olyan évszázadban, amit egyáltalán nem ismer senkit és semmit. Apa az összes barátja és bajtársa meghalt.
- Jó oké, ebben igazad van. Ettől függetlenül egy gyilkos. - Kötötte az ebet a karóhoz, morgolódva forgattam meg a szemem.
- T/N! - Kiáltott fel James kétsége esetten.
- A műhelyemben vagyok! - Szóltam ki neki. - Buck azonnal berontott és össze-vissza motyogott valamit. Leültettem magam mellé.
- Bucky, nyugi. Mély levegő
Emlékszel már beszéltünk erről. - Együtt kezdtük el a légző gyakorlatot végezni. - Jól van ez az. Bucky mond el mi történt. Megint egy emlék? - Hevesen bólogatott és egy kicsit összehúzta magát.
- Én...én....én megöltem Howardot...- Teljesen lefagytam, fél szemmel apára néztem. Láttam rajta, hogy teljesen elfehéredett a méregtől.
- Az apámat?!- Kérdezte ordítva mire, Bucky még jobban összehúzta magát. - Te semmirekellő féreg, azonnal takarodj a lányom lakásából!!
- Nem megy innen sehova! - Szóltam kicsit emelt hangon és védelmezően fordultam szembe apámmal.
- Tessék?! T/N ez...ez.... megölte a nagyszüleidet! Az én szüleimet!
- Nem ez, hanem ő és nem tehetett róla! Ő azt nem akarta!
- Honnan veszed, ha?! Ki tudja milyen ember! Idefigyelj Barnes, ha nem tűnsz el a lányom közeléből nagyon gyorsan akkor én...- Megszakítottam a hívást mielőtt apa olyat mond, amiért egy életre elveszíthet engem. Bucky a tenyerébe temette az arcát egy zokogni kezdett.
- Sa-Sajnálom! T/N úgy sajnálom. Én ne...nem akartam. - Nézett rám könnyes szemmel, esdeklően. - Kérlek ne haragudj...- Hajtotta le ismét a fejét.
- James- Emeltem fel a fejét, hogy a szemembe nézzen. - nem haragszom rád. - Mosolygok kedvesen, miközben elkezdem az ép kezét simogatni. Nem igazán szerette, ha a fém kezéhez érek.
- Nem?
- Nem egyáltalán nem. Az apámra haragszom. Hogy gondolhatja azt, hogy önszántadból megölted volna őket. Tudom, hogy soha nem tettél volna semmi ilyesmit. - Megölelt és a vállamba fúrta a fejét és úgy sírt tovább.
- Köszönöm. - Suttogta a fülembe, egy kicsit elpirultam, ahogy meleg lehelete kissé félre söpörte a hajamat.
- Jaj Bucky semmi baj. Mindig itt leszek neked. - Még szorosabban ölelt magához. Mint derült égből a villámcsapás jut eszembe egy zseniális ötlet. Ezt még az apám is megirigyelné tőlem. Buckyt elküldtem pihenni, én pedig azonnal elkezdtem dolgozni az ötletemen.

Timeskip, mert Pepper nem engedi be azt a robot kezet a házba, amelyik megmentette Tonyt. Mondván nem kell nekik egy "kis kutya"

Már két hónapja dolgozom Bucky meglepetésén. A napokban már éjjel sem alszom, ami miatt James elkezdett aggódni. Hiába mondom neki, hogy ez az egész a véremben van. Tegnap előtt majdnem lebuktam, mert Bucky szó szerint rám törte az ajtót és a vállára kapott, hogy lefektessen aludni. Végre kész vagyok és már alig várom, hogy mi lesz Buck reakciója. Boldog és sietős léptekkel indultam le a nappaliba. A nagy sietségben hasra vágódtam az utolsó lépcsőfokon.
- T/N mit csinálsz? - Mikor felnéztem egy fültől fülig vigyorgó James állt felettem és a kezét nyújtotta, hogy felsegítsen. Elfogadtam és mosolyogva elkezdtem felfelé húzni a lépcsőn.
- Gyere velem kérlek. Szeretnék mutatni valamit.
- Mégis mit? - kérdezte még mindig mosolyogva félig felvont szemöldökkel.
- Meglepetés. - Válaszoltam titokzatosan. - Naaa gyere, kérlek...
- Jó rendben megyek. - Elindultunk fel, szerencsére a meglepetést letakartam így nem zavart, hogy Bucky érdeklődve nézett szét. Leültettem egy székre és megkértem, hogy csukja be a szemét. Gyorsan az asztalhoz siettem és felkaptam a papírral együtt. James kezébe adtam, mire kíváncsian nézett rám. Mikor levette a papírt teljesen elképedt. Kikeredett a szeme és eltátotta a száját.
- T/N....
- Tetszik? Két hónapja dolgozom rajta. - Kérdeztem mosolyogva, de ahogy felnézett rám egy kicsit kedve szegett lettem. Lehet mégsem volt olyan jó ötlet egy új kezet csinálni neki...
- T/N ez...
- - Kérlek ne haragudj! Én csak...tudom, hogy nagyon zavar téged az, amit vele csináltál és...- Hirtelen az ölébe húzott és úgy ölelt magához, mint két hónappal ezelőtt.
- Borzasztóan hálás vagyok. Köszönöm, hogy készítettél egy új kart nekem. - Mondta folytot hangon. Éreztem, hogy a könnyeivel küszködik. - Fel tudod tenni most?
- Most? - Néztem mosolyogva rá. Úgy bólogatott, mint egy kis gyerek, aki egy utolsó utáni mesét kér az anyukájától. Elnevettem magam és belementem. Nagyon óvatosan kezdtem el leszerelni a mostani kezét. Az első pár percben akármit csináltam folyton összerezent. Azért, hogy megnyugodjon 40-es évek zenéit kapcsoltam be. Szerencsére ez bevált, félig lehunyt szemmel hallgatta a zenét. Néha egy pár pillanatra elkalandoztam, mivel Bucky félmeztelenül ült előttem. Felszerelni a másikat sokkal nehezebb volt. Buck nagyon jól viselte az egész procedúrát. A kalibrálás is gond nélkül sikerült. Egyszer Bucky felállt, mikor egy kissé lassúbb szám indult el.
- Miss. Stark megtisztelne egy tánccal? - Kérdezte kis fiús mosollyal az arcán.
- Ezer örömmel Barnes Őrmester. - Fogadtam el a kezét. Felhúzott magához és a derekamra tette a kezét. A mellkasára döntöttem a fejem és lehunyt szemmel táncoltam vele. Bucky egyik kezét az állam alá vezette és óvatosan megcsókolt. Teljesen ledöbbentem, James hirtelen ellépett tőlem és lehajtott fejjel a fém ujjait piszkálva.
- Sajnálom T/N én csak olyan jól éreztem magam veled, nagyon kedvellek...és-és újra fiatalnak éreztem magam... Egy gondoltalan húszas éveiben járó tisztnek a 40-es években. - Odaléptem hozzá, kissé borostás arcára tettem a kezem és elkezdtem cirógatni azt.
- Bucky én is jól érzem magam veled...- Teljesen elpirultam- Én is kedvellek. - Feleltem és óvatosan megcsókoltam. Bucky közelebb húzott magához.
- Az apád tuti ki fog nyírni engem. - Motyogta nekem miután elváltak ajkaink és a mellkasának dőlve táncolunk tovább. Halkan nevettem egyet.
- Nyugi nem hagyom, hogy bármi bajod essen. - Néztem fel rá mosolyogva.
- Hékás ezt nekem kellene mondanom nem? Hisz én vagyok a férfi.
- Rendben, akkor azt hiszem neked kell elbánnod az apám páncéljaival.
- Mi lenne, ha egymásra vigyáznánk? - Kérdezte miután egy hatalmasat nyelt. Nevetnem kellett kissé ijedt arcán két kezem közé fogtam az arcát és egy puszit nyomtam a szájára.
- Nekem tökéletes.
- T/N nem megyünk el valamikor.... vacsorázni?
- Persze szívesen. - Feleltem mosolyogva majd együtt mentünk le a műhelyemből, hogy filmet nézzünk még a vacsora előtt.