Avengers Oneshots (Kéréseket Elfogadok)

Pietro ~3

[Pietro szemszöge]

- Nem érdekelnek az koholt dolgaid! Hagyd békén a húgomat! - Kiabáltam a vörös bőrű androiddal.
- Pietro én szeretem a húgodat.
- Ja persze szereted. - Horkantok fel gúnyosan. - Te egy gép vagy. Nem tudsz érezni!
- Ez nem igaz, igen is tudok érezni és én mindennél jobban szeretem Wandát. - Már azon voltam, hogy megverem ezt a nyamvadt gépet, de azért Stark tuti kitekerné a nyakam. Inkább megyek és kiszellőztettem a fejem. Futottam, úgy ahogy csak a lábam bírta, persze arra vigyáztam, hogy ne menjek neki senkinek. Az mind kettőnknek fájna...nem is kicsit... Már nem tudom, hogy hol vagyok, az biztos, hogy már nem New Yorkban. Talán még nem futottam át Alaszkán keresztül Európába, bár ebben sem lennék teljesen biztos. Talán már két órája futok folyamatosan, de még egy kicsit sem fáradtam el. Egyszer csak nekimentem valakinek, azonban egyikünk sem esett el, ami a legfurcsább volt, hogy az alkaromat kapta el és úgy mosolygott le rám.
- Legközelebb nem ártana a lábad elé nézni. Nem gondolod?
- Hogy csináltad?
- Mégis micsodát? - Kérdezte nevetve. Elképedve néztem rá, aztán mint derült égből a villámcsapás rájöhetett arra, hogy ki vagyok és elengedett. A földre estem ő pedig elsietett. Gyorsan felálltam és utána siettem (természetesen nem futva).
- Hé állj már meg! Hogy csináltad?!
- Hagyj békén! - Sikerült elkapnom az alkarját és magam felé fordítottam, arra azonban nem számítottam, hogy majd elkezdi ütni a mellkasomat.
- Nyugi nem akarlak bántani. Figyelj csak mond el, hogy hogyan csináltad jó? - Próbáltam nyugodt hangon kedvesen beszélni, hátha akkor nem ütlegel tovább (ahhoz képest egész nagyot tud ütni).
- Megígéred? - Nézet fel rám, mert legalább egy fejjel magasabb voltam nála. Mosolyogva néztem a fele más színű szemébe.
- Igen, ígérem. Nem foglak bántani csak kíváncsi vagyok, mivel még a Kapitány sem tudd elkapni. - Nevettem el magam a végére. Mire halványan elmosolyodott. Gyönyörűen szép mosolya van. A mandula vágású arcát szépen keretezi világos barna haja és a cseresznye színű ajkai teszik tökéletesé az össz képet.
- Nevem Pietro Maximoff. Téged, hogy hívnak?
- T/N, T/N V/N. Azért tudtalak elkapni, mert- Hirtelen eltűnt előlem és a hátam mögül szólalt meg. - ugyan olyan vagyok, mint te. - Kikeredett szemmel fordultam az irányába.
- Te...te is gyors vagy?
- Igen. - Bólogatott.
- Verseny a városhatárig?
- Benne vagyok. - Elmondta, hogy hogyan tudok a legegyszerűbb módon eljutni a város határába. Irányba álltunk és felemelte a kezét visszaszámolt háromtól és mikor elérte a nullát egyszerre indultunk. Olyan gyorsan futottam, ahogy a lábam bírta, láttam magam mellett futni, aztán egyszer csak eltűnt nem tudtam eldönteni, hogy lemaradt vagy megelőzött. Ha rajta múlik akkor csak lemaradt, mert belehúztam. Mikor elértem a megbeszélt helyet teljesen ledöbbentem. T/N ott feküdt és az eget nézte.
- És én még azt hittem, hogy te gyors vagy.
- Eddig én is azt hittem. - Válaszoltam neki mosolyogva. Lefeküdtem mellé. - Mit nézel?
- Szeretem a csillagokat és a felhőket nézni. Mindig arra emlékeztetett, mikor még gyerek voltam. - Felém fordult és egy kicsit elpirult, velem együtt mivel nagyon közel volt az arca az enyémhez, szinte összeért az orrunk.
- Mond csak mit csinál ilyen messze New Yorktól az egyik Bosszúálló? - Fordult vissza az ég felé. Én csak morogtam egyet, műköröm eszembe jutott az az android. - Valami rosszat kérdeztem?
- Nem csak...nehéz róla beszélni. Egyébként hol vagyunk?
- Detroit.
- Azta...jó messzire elfutottam...
- Bár a mi mércénkkel nézve nem annyira. - Fejeztük be. Gondolatomat egyszerre. Mindketten nevetünk ezen.
- Azért vagyok itt, mert...- Mélyet sóhajtottam- mert a húgom és az a vörös bádogember randizik.
- Várj. - Ült fel hirtelen. - Te most kire gondolsz? Mármint a vörös bádogember két Bosszúállóra is ráillik.
- Ne kérlek ne is mond. Ha Starkkal randizna az még rosszabb lenne, mintha Vízióval randizna. - T/N elkezdett nevetni rajtam, ahogy egyre erősebben grimaszoltam.
- Pietro haza kell menned te is tudod.
- Biztos nem megyek haza.
- Pietro ez nem így működik! Bosszúálló vagy! A világnak szüksége van rád!
- T/N semmi kedvem haza menni és nézni, hogy a húgom meg az android kéz a kézben járnak.
- De van hova haza menned! - Csattant fel és hirtelen felállt mellőlem. Kicsit elszégyelltem magam, mert igaza volt. A Bosszúállók a családom és borzasztóan viselkedtem velük.
- Sajnálom T/N igazad van. Tényleg van otthonom és családom, de én minősíthetetlenül bántam velük. Tényleg ideje lenne haza mennem, de úgy nem megy, ha te haragszol rám. - Odaléptem hozzá és elkezdtem simogatni a karját. Majd elé léptem, hogy a szemébe nézhessek, de ő a földre szegezte a tekintetét.
- T/N kérlek, kérlek, kérlek, kérlek, kérlek néz rám. - Az álla alá nyúltam és kutya szemekkel néztem rá, mert tudtam, hogy attól mindenki meglágyul.
- Most úgy utállak. - Fülig érő szájjal vigyorogtam rá. - Akkor haza mész?
- Igen, ha- összekulcsolt kezekkel térdeltem előtte. - megbocsátasz nekem, akkor tüstént indulok vissza. - Mosolyogva forgatta a szemét.
- Na jó, ha már ilyen szépen keres legyen. Megbocsájtok. - Még szélesebben mosolyogtam rá. Felálltam és mielőtt még elrohantam volna visszanéztem T/N-ra/-re.
- Nagy gond lenne, ha újra eljönnék?
- Dehogy lenne gond.
- T/N mond csak, hol laksz? Mármint, hogy tudjam hol találkozzunk. Nem szeretnék megint úgy bélés rohanni...
- 14:25-kor futottál belém. 14:20-kor még általában abban az utcában lévő kis kávézóval egybe nyitott könyvesboltban vagyok. - Gyors puszit nyomott az arcomra majd elrohant. Paradicsom piros arccal léptem be a toronyba. Elnézést kértem Víziótól.

Timeskip, mert Peter nyíltan visszaszól Furynak és Natasha meg Tony összepacsiznak a mennyben

Már lassan egy éve járok T/N-hoz/-hez. Két hónapja a lakásán is találkozgatunk. Azt hiszem beleszerettem. Clintet már nagyon zavarja, hogy folyton eljárok itthonról a legutóbb, mikor haza jöttem szó szerint nem hagytak elmenni addig amíg el nem mondtam nekik, hogy hova járok el. Wanda elkezdett ugrálni, mint egy tini lány. Tony és Clint öt percig csak azt kérdezték, hogy hol találkoztam vele, hogy néz ki, kedves-e. Szokásos sablon kérdések én persze mindegyikre mosolyogva válaszoltam. Stark azt mondta, hogyha már egy éve randizgatunk el hívhatnám hozzánk. Én annyit mondtam, ha igent mond akkor haza hozom, hogy bemutathassam.
Itt állok T/N ajtaja előtt és nem merek bemenni, mi van, ha nemet mond? Mi van, ha nem érez úgy, ahogy én? Megráztam a fejem és végül benyitottam. T/N a nyakamba ugrott amint becsuktam az ajtót.
- Már azt hittem el se jössz. - Suttogta a fülembe.
- Soha nem hagytam volna ki egy ilyen jó filmes estét. - Mosolyogtam rá T/N-ra/-re, amit ő viszonozott. Imádtam, hogy a fele más színű íriszei ugyan olyan mértékkel tudnak csillogni. A legutóbbi alkalommal észrevettem, hogy csak akkor csillog így mikor rám néz. Bár én is ugyan úgy vagyok vele kapcsolatban.
- T/N....mielőtt elkezdjük a filmet. Arra gondoltam, hogy egyszer eljöhetnél velem...a Toronyba....már ha szeretnél velem tartani.
- Persze, hogy szeretnék csak egy kicsit furcsa nekem, hogy a barátodat el akarod vinni hozzájuk. - Mély levegőt vettem egy amolyan most vagy soha képen.
- T/N én...én ööömmm...T/N azt hiszem, hogy...- Nem tudtam befejezni, mert megcsókolt.
- Ne félj Piet én is. - Mondta mosolyogva, most én csókoltam meg és elfutottam vele a nappaliba, hogy elkezdjük a filmet.