Avengers Oneshots (Kéréseket Elfogadok)

Steve ~2

Ez a történet megtalálható SheilaBarnesStark könyvében is egy Bucky oneshot formájában. Tud róla, hogy megírom, amiért innen is hálás vagyok.

T/N: te neved
V/N: vezetékneved

[Steve szemszöge]

Furcsa külső szemlélőként végig nézni vagy hallgatni a saját gyerekkorodat. Én mégis kíváncsi voltam rá, hogyan írják le azt a Brooklyn-i srácot, aki voltam. Vajon megemlítik-e, hogy folyton bajba kevertem saját magamat és mindig Bucky húzott ki a bajból. Hát nem...Buckyt megemlítik igen, de azt nem, hogy én valaha is verekedtem volna a szérum előtt. Ez egy kicsit fáj, mert az az igazi énem. Az, aki visszaszólt, még akkor is- főleg akkor- mikor csendben kellett volna maradnia és soha nem futott el inkább hagyta, hogy elverjék. Ez az igazi Steve Rogers! Ebből lett Amerika Kapitány! Ez azonban nem illene bele abba a csillagos cukormázas hős jelmezbe. Megint bazári majomnak érzem magam, pedig már réges rég nem vagyok az.
- Úgy látom, hogy nem csak engem húz fel a nem reális ábrázolás. - Mondja mellőlem egy hang. Odakapom a fejem és egy idegenvezető áll mellettem, de nem engem néz, hanem azt a szöveget, amit az előbb olvastam. Úgy teszek, mintha nem érteném miről beszél, ha esetleg nem mondaná azt amire számítok.
- Bocsánat, de nem értem miről beszél.
- Ó, akkor viszont nekem kell elnézést kérnem. Tudja én Brooklyn-i vagyok és Steve Rogers nem ilyen volt valójában. Azt hittem azért szorult ökölbe a keze, mert ön is tudja és magát is zavarja.
- Mondja csak kedves Miss....
- T/N. T/N V/N.- Mosolygott rám kedvesen.
- Nos Miss. V/N....- Legyintett egyet.
- Ugyan hívjon csak T/N-nak/-nek. Nem fogom leharapni a fejét, ha tegez. - Mosolyog még mindig rám, ami nagyon meglepett, hogy nem ismert fel.
- Akkor kedves T/N, ha nem ilyen- Mutatok a szövegre. - volt Amerika Kapitány a szérum előtt, akkor milyen?
- Nos, ha a személyes véleményemre kíváncsi akkor egy igazi bajkeverő volt. - Nevetett fel, amivel egyet kellett értenem, tényleg az voltam. Egyébként olyan szép a mosolya és a nevetése is illik hozzá. Ne most ess ki a szerepből Rogers!
- Bajkeverő? Ezt, hogy érted?
- Hát....nem volt ilyen angyali, mint ahogy itt írják, ha szeretnéd nagyon szívesen elmondom az igazat. - Elnézően mosolyog felém. Lábujjhegyre áll és kicsit fentebb tolja a sapkámat és a fülemhez hajol. - Bár azt hiszem ez teljesen felesleges. Nem igaz Rogers Kapitány? - Kikeredett szemmel néztem rá miután rendesen állt előttem, gyorsan visszahúztam a fejemre a sapkát. Mire T/N elkezdett kuncogni. - Ne féljen, már megkértem a biztonsági őröket, hogy ne engedjék, hogy fotót készítsenek önről.
- De.....honnan...
- Honnan tudtam? - Én csak bólogatni tudok. - Kapitány Brooklynból jöttem. Szégyen lenne, ha nem ismerném meg, egyébként úgy ismerem ezt a kiállítást, mint a tenyeremet. Bár a hazugság, annyira nem áll jól magának, mint a régi egyenruhája. Bocsásson meg, de Howard Stark hiába volt egy zseni, nem tudta előnyösen megvarratni a nadrágot. - Ezen már nekem is nevetnem kellett. Stark (mármint Tony) ugyanezt mondta. Kedves, nem ugrál körbe és arra is figyelt, hogy az emberek békén hagyjanak. Peggy óta senki nem volt ilyen velem.
- Nem lenne kedve meginni egy kávét már ha szereti...vagy, ha a barátját nem fogja zavarni, hogy egy majd százéves ex katonával kávézik vagy teázik. - Hangosan felnevetett és meg kellett kapaszkodnia a vállamban, hogy ne essen el.
- Nem kell félnie nincs, aki féltékeny legyen önre.
- Kérlek nyugodtan tegezz te is engem. - Egy bólintással jelezte, hogy érti. Kicsit meglepődtem, hogy nincs senkije, hisz nagyon szép és kedves lány.
- Sajnálom, de én nem értem. Mármint azt nem értem, hogy mi okból nincs senkid? Hisz nagyon kedves, megértő és vicces lány vagy. - T/N nagyon elpirult, ahogy elmondtam az őszinte véleményemet. Elmosolyodtam, hisz régen sosem sikerült bókolnom a lányoknak, úgy tűnik csak igazat kellett volna mondanom.
- Nem hiszem, hogy sokan hasonlóan gondolkodnak, mint te. Azt hiszem, hogy te is meggondolod magad, ha megtudod, hogy motorozok és boxolni járok.
- Motorozol és boxolsz is? - T/N csak bólintott egyet, hogy jól mondom. - Ettől most meg kellene ijednem?
- A legtöbben megszoktak.
- Én nem vagyok ilyen gyáva. Nekem is van motorom, most is azzal jöttem ide.
- Komolyan? Nem is rossz Amerika csillagos hősétől. - Nézet rám elismerően.
- Köszönöm. - Feleltem komoly arccal, majd mind ketten elkezdtünk nevetni.
- Akkor egy kávé? - Megnézte az óráját.
- Mázlija van, öt perc múlva lejár a munkaidőm. Szólok az egyik őrnek, hogy hamarabb elmegyek. Tíz perc múlva a főbejárat előtt?
- Nekem jó- Mosolyogtam rá, miután odaszólt egy biztonsági őrnek, aki mosolyogva bólintott neki egyet ő is és én is elindultunk. Elmentem a motoromért. T/N egy motoron futott be és mosolyogva vette le a sisakját. Mosolyogva a fejemet ráztam rajta, mire kinyújtotta rám a nyelvét. Visszavette a sisakját.
- Na nézzük, hogy a Vénember, hogy bírja az iramot. - Mondta nekem majd elindult. Teljesen ledöbbentem rajta, de hamar elindultam utána. Aztán elgondolkodtam azon, amit mondott. Komolyan Vénembernek hívott? Mikor mellé értem kiabálva megkérdeztem tőle.
- Te komolyan Vénembernek hívtál? - Csak nevetett rajtam és rákapcsolt. Ha így akarsz játszani, hát legyen. Én is gázt adtam és láttam, hogy a város határa felé megyünk. Még gyorsabban mentem és a táblánál megálltam és vártam, hogy megjelenjen. Rádöltem a motorra és alvást tettem. Mikor megjött, akkor elkezdtem horkolni.
- Nagyon vicces. - Mondta szarkasztikusan.
- Ezek szerint nem az. - Mosolyogva néztem rá. - Azt hiszem maradnunk kellene a kávénál, hogy felpörögj.
- Egyet érték. Tudod, hol van a legközelebbi kávézó?
- Igen persze.
- Jó akkor ott találkozunk Vénember. - Megpuszilta az arcomat és elindult. Piros arccal ültem fel a motorra. Biztos azért csinálta, hogy zavarba jöjjek és ne érjem utol. Na majd meg lesz ennek a böjtje, kedves T/N.