Avengers Oneshots (Kéréseket Elfogadok)

Bucky ~21 Part II

A folytatás SzVeronikaaa_ kérésére készült. Remélem tetszik, mindenkinek jó olvasást.

[Bucky szemszöge]

T/N olyan különösen viselkedik velem. Folyton mosolyog és ez engem is arra kéztett, hogy utánozzam. Azóta a nap óta, hogy megdobálta a Parancsnokot több időt töltünk együtt. Pár napja T/N régi zenéket kezdett hallgatni és nekem is megmutatta. Éppen a konyhában készített valami féle édességet, mikor különös zajt hallottam a hátsó kert felől. Összevontam a szemöldököm, úgy néztem a konyha bejáratát.

– Wi minden rendben? – Mosolyogva fordultam T/N felé.

– Persze minden a legnagyobb rendben van. Megyek körül nézek, de te maradj nyugodtan, jó?

– Igen, de...

– T/N nem kell féltened, tudok vigyázni magamra. – Felsóhajtottam és elindultam hátra, hogy biztos legyek benne senki nem fenyegeti T/N-t. Valahogy nagyon fontos lett nekem, ahogy kiléptem elővettem a pisztolyomat, magam elé emeltem és elkezdtem körbe járni az egész kertet. Megnyugodva indultam el vissza, mikor zajt hallottam az egyik bokorból. Lövésre készen emeltem fel a fegyveremet s vártam, a bokor aljából egy szürke kis cica mászott elő. Megkönnyebbülten lélegeztem fel, elmosolyodtam és leguggoltam.

– Szervusz kis haver. Nagyon megijesztettél, már azt hittem veszélyben van a számomra legfontosabb ember miattad. – Ahogy befejeztem csörömpölést hallottam a konyhából. A szívem kihagyott egy ütemet, befutottam, amilyen gyorsan csak tudtam. Beértem a konyhába és lefagytam, ahogy megláttam, hogy t/N fejéhez egy fegyvert fogott olyas valaki, akit nem ismertem. Villámokat szóró szemekkel emeltem fel ismét a fegyverem és szegeztem a férfira.

– Engedd el most.

– Ez érdekes nem drágám? Mintha azt mondtad volna, hogy nem tudod ki a Tél Katonája most mégis itt van fegyvert fog rám.

– Nem mondom el még egyszer engedd el a lányt most! Ha nem engeded el, megöllek.

– Ha lőni próbálsz egyszerűen csak magam elé húzom és akkor őt ölöd meg előbb. – Összeszorítottam az állkapcsomat, leeresztettem a fegyverem. Aggódóan néztem T/N-ra/-re.

– Jól vagy?

– Tökéletesen, de tönkre tette a karamellámat. Te is tudod, hogy ezért én is harapok. – Halványan elmosolyodtam, ami T/N arcára is mosolyt csalt.

– Te jó ég...olyan édesek vagytok mint a karamella ami a földön kötött ki. Bár sosem gondoltam volna, hogy a híres Tél Katonája ilyen puhány. – T/N elfintorodott és megforgatta a szemét. Megpróbált kiszabadulni, sajnos nem sikerült neki.

– Hidd el sokkal keményebb, mint hinnéd. – Láttam, hogy megütögette a combját, odanéztem. Elkezdett visszaszámolni háromtól, mikor elérte a nullát rám mosolygott és kacsintott egyet. – Akárcsak én. – a Könyökével gyomorszájon vágta a támadóját, majd lefejelte, végül pedig rálépett a lábfejére, így kitudott szabadulni. Gyorsan mellém lépett, addig én combon lőttem a férfit. Kirohantunk a konyhából és felmentünk T/N szobájába. Bezárta az ajtó, mindketten vettünk egy mély levegőt. T/N elé léptem és két kezem közzé fogtam az arcát, hogy jobban megvizsgálhassam.

– Wi mondtam már jól vagyok. – Szinte meg sem hallottam abból, amit T/N mondott. Egyik kezét az arcomra vezette, a szemébe néztem és elmosolyodott. – Jól vagyok hála neked.

– De megsérülhettél volna miattam.

– Nem így lett és jelenleg csak ez számít. – Mély levegőt vettem, bólintottam egyet és felvettem T/N telefonját megírtam a Parancsnoknak, hogy mi történt. Egy kicsit ideges volt, mikor visszaírt, de örült annak, hogy az unokahúgának nem lett semmi baja. Azt mondta a város határában van egy biztos ház de nem tud még odajönni. Arra kért, hogy vigyázzak T/N-ra/-re, bár ezt nem kellett volna mondania, így is úgy is megtettem volna. Elmondtam T/N-nak/-nek, hogy mire kért minket Brock, kicsit elhúzta a száját. Összepakolt pár ruhát és könyvet, ahogy láttam azokat, amiket jelenleg én olvastam. Megráztam a fejem és kinyitottam az ablakot és körülnéztem. Senki nem volt lent így kimásztam és a kezemet nyújtottam neki. Mosolyogva fogadta el, majd lemásztunk a garázshoz, ahol felültünk Rumlow motorjára. T/N átölelte a derekamat és belém kapaszkodott egészen addig, amíg meg nem érkeztünk. Bementünk a házba és leültünk a kanapéra.

– Ez a nap egyre jobb és jobb lesz.

– Egyet értek.

– És még csak meg sem tudtad kóstolni a karamell szeletemet. – Duzzogott egy sort, nem tudtam megállni, hogy ne nevessek. T/N szúrósan nézett rám, megragadta az épp karomat és a földre rántott. Ráült a mellkasomra és lefogta a kezeimet. Mosolyogva néztem rá, félig felvontam a szemöldökömet.

– Így jár az, aki nevettem rajta. – Gyorsan fordítottam a helyzetünkön, így T/N felé kerültem. Kitűrtem egy tincset az arcából, az ujjbegyeimmel simítottam végig az arcán. – Olyan gyönyörű vagy. – Suttogtam, hatalmasat nyeltem és óvatosan közelebb hajoltam hozzá. Végül összeértek az ajkaink, éreztem, ahogy egy pillanatra megfeszült alattam, de utána viszonozta a csókot. Elmosolyodtam elengedtem a kezeit, T/N azonnal a nyakam köré fonta őket. Sajnos levegőhiány miatt el kellett válnunk egymástól. Összeérintettük a homlokunkat és mosolyogva néztünk egymás szemébe. T/N csókot nyomott a szám szélére, elvigyorodtam, segítettem neki felállni, majd újra leültünk a kanapéra. Bekapcsoltam a tv-t, T/N rögtön hozzám bújt és a mellkasomon pihentette a fejét.

– Imádni fogom azt az időszakot, amíg nem lesz itt a Parancsnok. – T/N felnevetett, puszit adott az arcomra, majd újra a képernyő felé fordult.