Avengers Oneshots (Kéréseket Elfogadok)

Steve ~3

konyvmojvagyok kérésére készült. Remélem tetszik. Lesznek benne olyan karakterek, akik a filmekben negatívak, de én pozitívan ábrázolom őket. Figyelem! A történet Captiandad-et tartalmaztehát ha nem szereted ne olvasd el!
A filmeket sem fogja követni. Megértést köszönöm.

[E/3]

Kora reggel, hatalmas zsivajjal ébredt a Brooklyn-i árvaház. Az összes gyerek forgott és készülődött. Kivéve egy kis lányt. Barna hajú, kék szemű volt, de ő nem készült. Nem értette, hogy miért kell kiöltözni, hisz az örökbefogadó szülők azért jönnek ide, hogy lássák ki illik a legjobban hozzájuk. Ha mindenki ugyan olyan ruhában van ez elég nehéz lesz. Gondolta magában és a kötelező szoknya és fehér blúz helyett egy kék farmert vett fel a kedvenc Vasemberes pólójával. Vállig érő haját kiengedve hagyta, hogyha kell, akkor elrejthesse az arcát. Direkt az utolsó pillanatban ment le abba a szobába, ahol a szülőkkel szoktak találkozni a gyerekek.

[Steve szemszöge]

Nagyon ideges voltam. Az ember nem mindennap fogad örökbe egy gyereket. Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy így tegyek, hisz a munkám elég veszélyes és nem akarok senkit sem veszélybe sodorni magam körül. Szerencsére, mind a Bosszúállók, mind a Shieldes csapatom az üvöltők támogattak, ami nagyon jól esett. Nagyot nyeltem majd beléptem a nagy két szárnyú ajtón. Az igazgatónő egy hatalmas mosollyal az arcán, viszonoztam a gesztust.
- Nem is tudja Kapitány, hogy mennyire örültem mikor telefonált. Tudja mindannyian, bele értve a gyerekeket egész héten készültünk, hogy minden tökéletes legyen. A gyerekeknek nem mondtuk meg, hogy ön fog jönni, ahogy azt kérte.
- Köszönöm.
- Ugyan ez a legkevesebb egy olyan hősnek, mint ön.
- Akkor mehetünk? - Kérdeztem, mert már nagyon vártam a találkozást a gyerekekkel. Az idősödő hölgy hevesen bólogatott, majd elindultunk. A terembe belépve nagyon meglepődtem, hogy minden lányon szoknya volt fehér blúzzal, míg a fiúkon nadrág volt fehér inggel. Hát ennyit arról, hogy egyéniség alapján fogok tudni választani. Mély levegőt vettem és mindenkihez egyesével odamentem és beszéltem vele egy pár szót. Kicsit elhúztam a számat a huszadik gyerek után, mivel mindegyik szinte ugyan azt, mondta csak a név volt a más. Aztán az utolsó kis lány nagyon meglepett, ahogy elnéztem az igazgatónőt ő is meglepődött. Az arca hamar átváltott ingerülté. Közelebb lépett a kis lányhoz, aki megszeppenve nézett hol rám, hol az intézmény vezetőjére.
- Nem megmondtam neked, hogy az egyenruhában gyere le?!- Kérdezte folytot hangon az igazgató. Láttam, hogy a kicsi megijedt először, de utána dobbantott egyet és eltökélten nézett vissza az idős nőre.
- Mindig azt mondják nekünk, hogy legyünk önmagunk, de hogy legyek önmagam, ha ugyanazt a sablon szöveget kell elmondanom minden egyes nap?!- Elmosolyodtam, ha valóban ez a helyzet, akkor én is hasonlót szóltam volna vissza. Elkezdtem nevetni, mikor jobban végig néztem a lányon. A Vasemberes pólója nagy volt rá, de ettől függetlenül passzolt a stílusához. A szeme olyan, mint az enyém. Amikor abba hagytam a nevetést az igazgatónő hitetlenkedve mert végig, míg a kicsi egy halvány mosollyal az arcán nézett fel rám. Legugultam elé és viszonoztam a mosolyát.
- Hogy hívnak kis lány?
- Ariana...- Felelt félénken.
- Engem Steve Rogersnek hívnak. Mond csak szeretnél kérdezni valamit? Gondolom tudod, hogy ki vagyok. - Erre hevesen elkezdett bólogatni.
- Milyen volt Brooklyn a te gyerekkorodban? A legjobb barátod tényleg életben van? Együtt laksz a többi Bosszúállóval? És...
- Elég lesz Ariana! - Szólt rá az idős igazgató. Szegény Ariana lehajtotta a fejét.
- Ugyan semmi baj. Szívesen válaszolok az összes kérdésedre. Bár előtte lehet alá kellene írnom néhány papírt, hogy velem jöhes. - Ariana eltátotta a száját, akárcsak az idős intézmény vezető és a többi gyerek is.
- Rogers Kapitány, biztos ebben a döntésében? - A barna hajú kis tündér reménykedve nézett rám. Egy hatalmas mosolyt villantottam rá.
- Igen asszonyom teljesen biztos vagyok a döntésemben. Mielőtt megkérdezi, igen átgondoltam és nem fogom meggondolni magam. - Ariana arca felderült és azonnal felrohant egy lépcsőn, gondolom a szobájába összepakolni. Megköszörültem a torkomat.
- Mrs. Nihgtwrist azt hiszem ideje lenne aláírni a papírokat. - Mrs. Nihgtwrist megilletődve nézet rám, de elindultunk az irodája felé. Arianának nem volt sok holmija, ami kicsit elszomorított, de látva kivirult arcát elengedtem egy elnéző mosolyt.
- Hova megyünk? A Bosszúálló Toronyba? Vagy a lakásodra? Úúú...a kettő véletlenül nem egy és ugyanaz? - Elkezdtem nevetni az izgatott lányon.
- Nem, nem lakom a Toronyban, de elmehetünk beköszönni nekik. Mit szólsz?
- Éljen! Találkozni fogok a Bosszúállókkal! Az egyik lesz az apukám!
- Már aláírtam a papírokat, szóval gyakorlatilag az apukád vagyok. - Tágra nyílt szemmel nézett rám és tátva maradt a szája.
- Az még jobb! - Kiáltotta, majd elkezdett ugrálni. Felnevettem és felkaptam az ölembe.
- Na gyere, ma haza szeretnék érni, hogy ma még a saját ágyában aludjak.
- Miért? Hova fogsz menni?
- Tudod Ariana, én nem csak a Bosszúállókkal szoktam dolgozni. Van egy titkos szervezet, az a neve, hogy Shield és az igazgató néha elszokott küldeni bevetésére egy Üvöltők nevű csapattal. Holnap is velük kell mennem és csak ma szóltak nekem, mielőtt az árvaházba értem volna.
- Ó....- Szegény kicsit csalódott lett.
- De ma este csak a tiéd vagyok tündérke. - Mondtam neki mosolyogva és kicsit megcsikiztem, mire hangosan kacagni kezdett. Mivel nem akartam feleslegesen az időt húzni, ezért elindultunk a Toronyba. Ariana mindent megcsodált, nagyon aranyos volt. A csapatból mindenki kedves volt vele, ami szerintem mindenkit meglepett, hogy rajtam kívül Ariana folyton Buckyn csüngött. Nem félt tőle és amikor meglátta a fém karját azt mondta, hogy nagyon menő és hogy játszik-e majd vele. Úgyis azt szeretem volna, ha Bucky lenne a keresztapja ezek után meg főleg. Tony azt, mondta, hogy erre a pár órára felesleges haza mennünk, hisz Natashával úgyis együtt fogunk menni bevetésre. Azt mondták a többiek, hogy ők szívesen vigyáznak addig az újdonsült lányomra. Ariana is nagyon örült ennek a lehetőségnek. A szobája az enyém mellett volt. Éppen olvastam, mikor Ana lépett be a szobámba, az egyik pólóm volt rajta pizsoma gyanánt.
- Van valami baj?
- Aludhatok veled? Azt mondta, holnap el kell utaznod és eddig mindig egyedül aludtam...- Motyogta, miközben a lábán hintázott előre hátra. Odasétáltam hozzá, lefektettem az ágyra és befeküdtem mellé, mire ő azonnal hozzám bújt.
- Jó éjt tündérke.
- Jó éjt...- Suttogta halkan. Annyira rossz volt ott hagyni őt. Tudtam, hogy jó kezekben lesz.

Timeskip, mert Peter sírva fakadt, mikor meglátja a megöregedett Amerika Kapitányt

Életem legjobb döntése volt, mikor örökbe fogadtam Arianát, de az biztos, hogy nem gondoltam bele abba, hogy mennyire hiperaktív tud lenni. Nem rég jöttem haza egy küldetéséről az Üvöltőkkel, mikor valaki kopogtatott az ajtómon. Félig lehunyt szemmel nyitottam ajtót.
- Kapitány. - Ezt a hangot ezer közül is felismerjék, Brock Rumlow az.
- Rumlow, miben segíthetek?
- Fury üzeni, hogy holnap be kell mennünk jelenteni.
- Ezt nem értem, hisz ma már leadtam a jelentést.
- Akárcsak én Kapitány, de azt mondta, hogy nem fogad el semmi kifogást.
- Hú, akkor jobb lesz, ha holnap bemegyünk. - Mind ketten elkezdtünk nevetni.
- Apa gyere vissza! Még nem mondtad el, hogy mi történt a vidámparkban és Bucky bácsi sem mond semmit csak mosolyog, mint a vadalma. - Jelent meg a lányom mellettem az ajtóban, mikor viszont felnézett Brockra, kissé a hátam mögé bújt.
- Maga kicsoda? - Kérdezte és pont úgy nézett fel bajtársamra, ahogy Nat szokott nézni az újoncokra. Halkan kuncogottam a képtelen képen, ami az eszembe jutott.
- Én a Kapitány társa vagyok. Brock Rumlow. Nagyon örülök, hogy megismerhetlek. - Gugolt le a parancsnok, hogy egy szintben legyen a lányommal, azért nagyon hálás voltam neki.
- És én kit tiszteletek az ifjú hölgyben? Azon kívül, hogy a Kapitány lánya vagy.
- Ariana Rogers. - Nyújtotta ki a kezét illedelmesen. Brock elfogadta és mosolyogva rázott vele kezet.
- Nos most, hogy ezen is túl estünk ideje mennem. Örültem a szerencsének kis Vasgyúró. - Kacsintott egyet mosolyogva a lányomnak. Nekem biccentettem egyet és távozott. Ezután felemeltem a lányomat és elmeséltem neki, hogy mi történt a vidám parkban.
Néhány hónapja Brock is sokszor megfordult nálunk, mivel tündérkém nagyon megkedvelte. Most a Shield egyik bázisán vagyunk Arianával és a többi Bosszúállóval. Mivel őt még egyszer sem hoztuk el ilyen helyre, minden hova odafut és megnézi őket.
- Ariana, maradj mellettem. Tudod mondtam már neked, hogy ez a hely nagyon veszélyes főleg akkor, ha senki nem ismer itt.
- De hát én ismerem innen Clint bácsit, Nat nénit, Hill ügynököt és Brockot.
- Igen ez igaz, de a Shield nem csak belőlük áll.- Amint befejeztem Ariana elfutott és már csak azt vettem észre, hogy ráugrik valakire és elkiáltja magát.
- Brooockk! - Az említett nevetve feküdt a földön, miközben a lányom a mellkasán ült. Miközben Hill ügynök egy fél mosollyal az arcán nézett rájuk.
- Szevasz Vasgyúró. Mi jót csinálsz itt?
- Képzeld apa behozott.
- Tényleg? Mit fogsz csinálni itt?
- Unatkozni fogok. Be kell ülnöm a megbeszélésre. - Fintorgott úgy, ahogy Tony szokott. Mire mindenki elkezdett nevetni.
- Figyelj Kapitány én szívesen lefoglalom őt, amíg te a főnöknél vagy. Tanítok neki néhány fogást, már ha megengeded.
- Lehet? - Nézet rám csillogó szemekkel.
- Persze lehet.
- Éljen! - Ölelt meg, majd miután Brock felállt elkezdte rángatni. "Köszönöm" tátogom a Parancsnoknak, mire ő bicent egyet és végleg eltűnnek a szemem elől. Mi pedig Hill ügynökkel elindulunk a megbeszélésre.