Avengers Oneshots (Kéréseket Elfogadok)

Steve ~1

T/N: te neved
E/N: exed neve
L/B/N: legjobb barátnőd neve

[Olvasó szemszöge]

Kissé könnyes szemmel, de annál dühösebben csaptam be a lakásunk (lakásunk a nagy fenéket) ajtaját. Elindultam a E/N és az én kedvenc kávézómhoz, ahol L/B/N dolgozik. Azt írta, hogy a drága E/N egy másik lánnyal csókolózik. Bennem felment a pumpa, még, hogy soha nem fog megcsalni és hogy szeretni fog blabla süket duma az egész!
Dühösen nyitottam be a kávézóba, amikor megláttam őket, akkor nem láttam a vörös ködtől, ami ellepte az elmémet. Nem érdekel kilátja vagy kit lökők félre, hogy elérjek hozzájuk. A gerlepár észre se vette, hogy megjelentem az asztalnál. Erősen rávertem egyet az asztallapra. Nos, ha valaki eddig nem nézet minket akkor most biztosan felénk fordult. A szerelmes pár ijedten kapta rám a tekintetét. Undorodó grimasszal néztem a tipikus pláza cicát két kiló smink, mélyen dekoltált póló és egy picsa nadrág. Álszent mosolyt varázsoltam az arcomra és a "párom" felé fordultam, aki erre nagyot nyelt. Előhalásztam a telefonom és megmutattam a róluk készült csókolózós képet.
- Remélem ezek után nem várod el tőlem, hogy ágyban, ne adj Isten egy lakásban kelljen tartózkodnom veled.
- Figyelj szívi nem tom kinek képzeled magad, de ő az én pasim és ez egy szabad ország, szóval ott csókolom meg ahol és amikor akarom. Akár most is. - Mondta a nyávogós hangján, közben úgy nézet rám, mint egy kutya szájából előrángatott rongyra szokás.
- Próbáld csak meg és hidd el kiverem a kifehérített fogaidat a szádból. - Mondtam neki összeszorított fogakkal. Erre kikerekedett a szeme és tátogott, mint egy hal az akváriumban.
- Figyelj cicám- ez a mellette ülőnek szólt engem nem hívott így soha- ne is figyelj rá. Tudod ő az a lány, akiről meséltem neked. Tudod az edzőteremből. - Gúnyos mosollyal jutalmaztam a csaj pasijának (aki az én pasim is volt eddig a pontig) a hazugságát. Letettem a telefonom az asztalra, de előtte megnyitottam az üzeneteinket és a lány elé toltam. Aztán E/N-ra/-re néztem egy "Na erre varrjál gombot!" nézéssel. A csaj végig olvasott néhány üzenetet majd visszacsúsztatta a mobilom.
- Ez nem bizonyít semmit. - Hát azt láttam rajta, hogy nem egy ész a csaj, de, hogy ennyire nem az. Azt hiszem ennél hitetlenebül soha életemben nem nevettem fel, mint most.
- Tudod T/N manapság bármilyen üzenetet lehet írni, úgy, hogy közben egy szót sem beszélsz az illetővel. Ezt könnyen létrehozhattad te is- a pláza cica csak egyetértően bólogatott. Hát ezt a libát nem fogom tudni meggyőzni ész érvekkel. Bár, ha jobban belegondolok nem is akarom, megérdemlik egymást. Hidegen elmosolyodtam.
- Hát legyen így, de E/N csakhogy tud lecseréltem a zárat. - A csaj gúnyosan felnevetett.
- Te? Te cserélted le a zárat? A saját kezeddel csináltad? Miért nem hívtál egy szakembert?
- Képzeld szívi - Utánoztam őt egy pillanatra- nem mindenkinek hullik minden az ölébe. Nem mindenkinek van lehetősége a szülei pénzét elkölteni, hülye ruhákra. Nekem keményen kellett dolgoznom mindenért, amit elértem. Bár azt hiszem ezt neked hiába mondom. Nem tudod milyen reggeltől napestig dolgozni. - elindultam kifelé a kis kávézóból. Szeretek ide járni és biztos, hogy L/B/N miatt fogok is. Az ajtóból visszafordultam.
- Ja és E/N a cuccaidat keresd az utcán- Gonosz mosolyt villantottam rá- már ha még ott vannak. Tudod 20 perc alatt sok mindent el lehet vinni, ami kirepült egy teraszról- Néztem rá jelentőség teljesen, neki pedig leesett a tantusz. - Na pá! -Mikor kiléptem egy könny kiszökött a szememből, de tudjuk jól, hogy egyet ezer követ és ez nálam is így történt. Pedig megígértem magamnak, hogy nem fogok sírni, amíg vissza nem érek a lakásba. A kávézó ablaka mellett kellett elmennem, hogy haza jussak egy könnycseppet letöröltem majd elkezdtem szaladni. Nem is vettem észre, hogy valaki látott engem sírva fakadni.

[Steve szemszöge]

Nem kicsit sajnáltam azt a szegény nőt. Borzalmas lehetett rajta kapni a barátját egy másik, -szerintem sokkal csúnyább nővel- nem is értem ezt az E/N (azt hiszem így hívják a csávót) az a lány, aki idebent erősen tartotta magát és csak kint kezdett el sírni sokkal szebb és okosabb is mint az, aki mellette ül. Bár nem ültem a legközelebb hozzájuk hallottam az egész beszélgetést, a fiatal hölgy engem is fellökött amikor az érdekes pároshoz sietett szerencsére nem én voltam az első így rátudtam tenni egy kis lehallgató készüléket (ezer hála érte Tonynak). Az, hogy a srác hazudott és az ahogy viselkedett engem is idegessé tett. Letettem a pénzt az asztalra. Hirtelen felálltam és én is oda léptem hozzájuk. Rám már felfigyeltek és egyből rám néztek.
- Mi az, te az exe vagy mi?- Kérdezett engem, miközben a mellette ülőre mutatott.
- Nem ő nem az exem.- Válaszolt a nő nyávogós hangon, de a nézése elárulta, hogy örülne ha az lennék.
- Mit akarsz tőlem tesó, ha nem vagy az exe?
- Azt hiszem, hogy tudod te magad is.- Böktem a fejemmel az ajtó felé, neki leesett, ( a csajnak viszont nem) hogy kiről beszélek.
- Figyelj öreg nem tudom, hogy miért érdekel, de ha rám hallgatsz azt a bigét elkerülöd, fene nagy igazság érzette van.- Vigyorog ez a bájgúnár, mint a tejbe tök.
- Tudod nekem is az van.- Mondom neki majd hirtelen behúzok egyet. Hallom, ahogy reccsen valami és a srác felüvölt. Meglátom, hogy a kezem csupa vér ebből ki tudom következtetni, hogy betörtem az orrát. Elindultam az ajtó felé. Ez a barom viszont elindult utánam és megragadta a karom és maga felé fordított.
- Ember, te mégis kinek képzeled magad?!- Szerencse, hogy baseball sapkában vagyok, így senki, még ő sem ismert fel. Felemeltem két kézzel (azért mégse legyen olyan feltűnő) villámokat szóró szemmel néztem rá majd halkan, úgy, hogy csak ez az utolsó szemét hallja ennyit mondtam neki.
- Én csak egy Brooklyn-i srác vagyok. - Tudtam. Tudtam, hogy tudta ki vagyok. Mindenki tudja, hogy ezt mondtam nem egy újságírónak, amikor kérdeztek annak idején. Néha még most is ezt mondom nekik. Azzal letettem és kiléptem az utcára.

Timeskip, mert Wong Lady Gaga dalokat dúdol, amit a köpeny titokban felvesz Strange telefonjával

Amióta történt az eset visszajárok abba a kávézóba. Magam sem értem miért, nem hiszem, hogy bárki is szívesen visszajönne oda, ahol rajta kapta az akkori barátját egy másik nővel. Azonban van ez az érzés, hogy visszafog jönni. Legalábbis remélem, hogy így lesz...bár akkor sem tévedtek, mikor Buck megmentésére indultam. Ha akkor nem tévedett, akkor most sem fog! Próbálom győzködni magam. Ma egy furcsa érzés kerített hatalmába, ami azt súgta, hogy hagyjam ki a mai edzést és inkább menjek a kávézóba. Hallgattam erre az érzésre és jól tettem. Éppen meg akartam írni Natashának, hogy ne számítson rám, amikor meghallottam azt a bizonyos nevet.
- T/N, mondtam, hogy nem kell idejönnöd! El sem tudom képzelni, hogy milyen szörnyű lehet neked itt.
- Igen, tudom...de nem élhetek mostantól fogva egy burokban. Te tudod a legjobban, hogy nem tudok otthon ülni, ha nem rajzolhatok és már az összes füzetet és papír fecnit tele rajzoltam. - Mikor felnéztem megláttam őt. Kialvatlanság látszott rajta és a szeme alatti karikák arra engedtek következtetni, hogy sokat sírt a napokban. Bentebb sétáltak így nem hallottam, hogy miről beszélnek arról, hogy szóljak Natnek teljesen megfeledkeztem és csak a párost tudtam figyelni. Odasétáltak a pulthoz, majd mikor az eladó elkészült T/N italával, egy asztalhoz sétált és leült oda. Nagy levegőt vettem "Most vagy soha Rogers!" odasétáltam hozzá, de előtte még jobban a szemembe húztam a sapkát.
- Elnézést- Szólaltam meg halkan, hogy ne ijesszem meg. - leülhettek? - Mikor bólintott helyet foglaltam. Percekig ültünk némán egymással szemben. Megköszörültem a torkomat.
- Tudja, borzalmasan sajnálom azt, ami történt magával. Még mielőtt azt mondaná, hogy fogalmam sincs miről beszélek, hadd mondjam el, hogy én voltam a második számú személy, akit arrébb lökött az nap.
- Jaj, kérem bocsásson meg én csak nem gondolkoztam akkor tisztán. Kérem bocsásson meg. - Halványan elmosolyodtam. Érdekes, hogy ő kér bocsánatot, mikor nem tett semmi rosszat.
- Mind ketten tudjuk, hogy nem önnek kellene bocsánatot kérnie. - A kijelentésemre halványan elmosolyodott. Végre láthattam a mosolyát. Igazán szép mosolya van.
- Köszönöm, hogy így látja. Egyébként T/N.- Kicsit hezitáltam, mikor kezet nyújtott nekem majd egy sóhajtás után megfogtam a kezét és viszonoztam a bemutatkozást.
- Steve. Ha nem bánja tegeződhetnénk, tudja nem vagyok sokkal idősebb magánál.
- Rendben és egyet kell értenem. - Megkönnyebbülten sóhajtottam fel mert nem ismert fel vagy ha igen nem viselkedett úgy, mint egy rajongó. Embernek és nem hősnek kezelt engem, ami nagyon jól esett.

Timeskip, mert Mordály Drax szobájában dugta el Gamora késeit és most összevesztek emiatt

[Olvasó szemszöge]

Már egy órája beszélgetek Amerika Kapitánnyal (igen felismertem, de nem akartam hősnek kezelni) és kellemesen csalódtam benne. Mármint nem a modorát illetően (abban nincs hiba) hanem a képben lévőségében. Nagyon sok mindennel tisztában volt, ami a jégben töltött napjai alatt történt. Éppen régi Brooklyn-i sztorit mesélt, (természetesen ki hagy az azt a részt, hogy több mint 70 éve volt) mikor megszólalt a telefonja. Bűnbánóan nézet rám.
- Kérlek bocsáss meg nekem T/N az egyik munkatársam hív.
- Persze csak nyugodtan. Addig én kiviszem a kávés csészéinket. - Hálásan nézet rám majd mind ketten felálltunk. A pultnál legjobb barátnőm várt rám. Egy kaján vigyorral az arcán.
- Ne néz így rám. Még nem állok készen.
- Jaj kislány ne csináld már! Úgy vette fel azt a telefont, mintha a fogát húzták volna. Plusz legalább egy órája beszélgetek, úgy, hogy nem volt egy ál mosolyod sem! Nálad ez rekord! - Mosolyogva a szememet forgattam. - Egyébként meg ő az.
- Mi ő? - Kérdőn néztem a rá.
- Biztos nem felejtetted el csajszi. Ő az a csávó, aki bemosott egyet annak a szemét E/N-nak/-nek! - Kikeredett szemmel néztem legjobb barátnőmre. Az ajkamba kellett harapnom, hogy ne kuncogjak fel azon a gondolaton, hogy Amerika csillagos hőse beverte az exem képet, de a mosolygást nem tudtam megállni. L/B/N csak cinkosan nézet rám, majd a pulton elém tolt egy papír fecnit, amin a telefonszámon volt. Az égre emeltem a tekintettem, de azért megöleltem, majd vissza sétáltam a már helyet foglalt Kapitányhoz. Keserű arccal nézett rám, mikor leültem.
- Sajnos mennem kell. Meló van. - Elkezdtem bólogatni. Mind ketten felálltunk.
- Hát igen, vigyázni az egész világra nem könnyű feladat. - Láttam, hogy egy pillanatra megdermed, nekem pedig nevetnem kellett rajta. - Azért nem olyan felismerhetetlen az álcád Kapitány. - Kacsintok rá, oda lépek hozzá és egy puszit nyomok az arcára, miközben a kezébe csúsztatom a fecnit, amin a számom található. Majd hívj fel. - Suttogom neki, majd a döbbenet Bosszúálló előtt távozok.