Avengers Oneshots (Kéréseket Elfogadok)

Bucky ~18

Ez a történet megtalálható SheilaBarnesStark könyében is. Mindenkinek jó olvasást.

[Olvasó szemszöge]

Lassan öt éve dolgozok a Shieldnél. Legnagyobb bánatomra betettek abba a kommandó csapatba, akik a Kapitánnyal járnak bevetésekre. Ezzel nem lenne semmi baj, ha rajtam kívül ne lenne mind Hydra katona. Igen rájöttem nem volt nagyon nehéz, de nem mondtam el senkinek. Hogy is mondtam volna? Fogalmam sincs, hogy Ki Hydrás és ki Shield ügynök. Éppen zenét hallgatva sétáltam a kis iroda szerűségem felé, tudom ez felelőtlen, ha azt nézzük, hogy az épület tele van egy jó pár Hydrással. Egyszer csak valaki behúzott egy félre eső irodaszerűségbe, rögtön lendítettem az öklömet, ami szépen célba talált. A szám elé kaptam a kezem, ahogy megláttam, hogy kihúzott be ide. Gyorsan kivettem a fülesemet.

– Oké ezt megérdemeltem...

– Jézusom Steve! Annyira sajnálom.

– T/N nincs mit sajnálnod. Természetes, hogy meg akarod védeni magad. Kezdem érteni, hogy Natasha miért kedvel téged annyira. – Mosolygott rám kedvesen az állát masszírozva. – T/N szeretnék kérni egy szívességet.

– Természetesen, ha már kaptál egy szép jobb egyenest. Mi lenne az?

– Emlékszel egyszer azt mondtad van egy piros bőrkötéses könyved?

– Igen emlékszem, de miért kellene?

– Ki kellene cserélned arra, ami Pierce irodájában van.

– Na, na, na álljunk meg arra a bizonyos szóra. Azt akarod, hogy törjek be egy fejes irodájába, aki ennek tetejébe Fury egyik legjobb barátja és Hydrás? Neked elmentek otthonról! Steve ezért nem csak, hogy kirúgnak, de még kapok majd egy szép golyót a fejembe!

– Állj, te tudod, hogy Pierce Hydrás? – Gyanakvóan nézett rám.

– Egy naná elég egyértelmű! Kettő nem vagyok az ő oldalán és három az egész csapat, aki veled megy bevetésre az, kivéve engem meg Natashát. – Mély levegőt vett, könyörögve nézett rám.

– T/N kérlek. Az a könyv nagyon fontos, megmenthetünk vele egy ártatlan embert és még ki tudja hányat. – Sóhajtottam egyet, majd bólintottam, hogy segítek. Steve szemei felragyogtak és megölelt. – Nagyon köszönöm T/N! Bocsáss meg, de most mennem kell, amit haza értél a könyvvel szólj és érted megyek okés?

– Okés, szia. – Stevevel egyszerre léptünk ki, én gyorsan elindultam az irodámba, hogy összeszedjem a kis bőrkötéses könyvemet. Mikor ez megvolt, gyorsan felmásztam a szellőzőbe. Mielőtt elindultam kikapcsoltam a nyomás érzékelőket, hogy ne tudja senki sem, hogy éppen mászok. Elértem Pierce irodáját, éppen telefonált, morogtam egy picit, de figyelmesen vártam, hogy mikor megy el. Szerencsére tíz perc telefonálás után kilépett az irodájából. Gyorsan kimásztam és az asztalhoz léptem. Egy titkos reteszben megtaláltam a könyvet. Nem sok különbség volt a kettő között egyedül a fekete csillag a közepén nem volt jelen az enyémen. Már épp betettem volna az enyémet, mikor megláttam egy tollat az asztalon. Gonoszan elmosolyodtam, felkaptam a tollat és felírtam egy mondatot az első oldalra. Ezek után gyorsan visszaindultam az irodámba és magamban imádkoztam, hogy estig ne nézzen bele.

Timeskip, mert Bucky imád mindenféle csokoládét

[Pierce szemszöge]

Mikor beesteledett továbbra is az irodámban ültem. Vártam valakire, aki ebben a pillanatban kopogott. Szóltam, neki, hogy jöjjön be, arca érzelemmentes volt mint mindig.

– Kérlek, foglalj helyet. – Ahogy leült a fiókomba nyúltam, hogy elővegyem a könyvet. Kicsit meglepődtem, mikor nem láttam meg a csillagot. Megfordítottam, de ott sem láttam meg a fekete csillagot. Visszafordítottam úgy, ahogy kivettem. Kinyitottam és elöntött a méreg, ahogy elolvastam az első és egyetlen mondatot.

Bocs, ha tönkre vágtam a Hydra tervét sfej!

Könnyen felismertem az írást, hisz ma olvastam el a jelentését. Megfeszítettem az állkapcsomat.

– Feladatot adok a számodra. Elloptak tőlünk valamit, amit vissza kell szerezned, hogy jobb helyé tegyük a világot. – Elmondtam neki, hogy hova kell mennie. Kíváncsi vagyok, hogy V/N ügynök meddig bírja a Katonával szemben.

[Olvasó szemszöge]

Döbbenten csuktam be a könyvet miután elolvastam. Te jó szagú szalamandra...hogy tehetek ilyet egy emberrel?! Az orrnyergemet masszíroztam, mikor meghallottam egy különös zajt a konyhám felől. A szívem a torkomban dobogott, a könyvet a hátam mögött rejtettem el a derekamnál, a fegyveremet magam elé emeltem. Mély levegőket vettem, hogy nyugodt maradjak, macskaléptekkel indultam meg a konyha felé. Egy kicsit megnyugodtam, mikor senkit nem találtam ott, az ablakhoz léptem, de odakint se volt senki. Leengedtem a fegyverem, már éppen megfordultam volna, mikor éles fájdalmat éreztem a jobb lapockámnál. megfordultam és ott állt ő. A Tél Katonája felemeltem a fegyverem, hogy lőjek, de ő gyorsabb volt és meglőtte a kezem. Fájdalmas grimasszal az arcomon dobtam el a pisztolyomat. Hiába a két lövés elindultam felé és ütöttem, ahol tudtam. Sajnos ő több ütést tudott bevinni. Sikerült elfutnom és bezárkozni a fürdőszobámba, mivel az az egyetlen olyan szobám, ami zárható. Remegő kezekkel vettem elő a könyvet, mivel tudok oroszul próbáltam keresni valamit, ami megmenthet. Fém karjával betörte az ajtót, szerencsére megtaláltam a megfelelő oldalt.

– Zhaleniye, Rhzavyy, Semnadtast', Rassvet, Pech', Devyat', Dobroserechnyy, Vozvrashcheniye na rodinu, Odin, Gruzovoy vagon. – Ahogy kimondtam a szavakat lefagyott, előttem pedig elsötétült a világ.

Timeskip, mert Bucky reggeli feje mindenki szerint aranyos

Nyújtózkodtam egy sort és fájdalom nyilallt a jobb lapockámnál és a tenyeremnél. Eszembe jutott minden, ami történt, ezért nagyon meglepődtem azon, hogy a szobámban vagyok. Az éjjeliszekrényemen ott volt egy konyhakés. Ebben a pillanatban hallottam meg egy kisebb csörömpölést a konyha felől. Felkaptam a kést a szívem ismét a torkomban dobogott. A nappaliban ott volt az összes lőfegyver, de egyikben sem volt töltény. Besétáltam a konyhába és ott találtam a Tél Katonát felkontyolt hajjal, miközben reggelit készített. Mögé léptem és a tarkójának feszítettem a kést.

– Gondoltam nyugodtabb leszel, ha a kést az ágyad mellett találod. – Felemelte a kezét és óvatosan megfordult. – T/N igaz? Figyelj sajnálom, amit a Tél Katonájaként tettem veled, de hála neked már önmagam vagyok. A nevem James Barnes, de hívj nyugodtan Buckynak. Nyugodj meg tényleg nem akarlak bántani. – Mély levegőt vettem, ami nem volt könnyű, leengedtem a kést a torkától. Segített leülni és elém tett egy nagy tányér sajtos omlettet. Bár egy kicsit megégette, a tarkóját vakargatta. – Sajnálom...soha nem voltam egy konyhatündér. Mindig Steve főzött nekünk.

– Úgy érti a Kapitány?

– Igen. – Halkan felnevetett. – Még mindig mesélnek róla vagy már a történelem részei lettünk?

– Ööö...is-is. Basszus a telóm és a munka!

– Nyugi iratam Pierce-szel egy papírt arról, hogy egy pár hétig nem mész és tessék. – Felém nyújtotta a telefonomat. Írtam egy üzenetet Stevenek, hogy jól vagyok csak beteg voltam és folyamatosan nyomtam az ágyat.

– És most mi lesz?

– Most? Fogalmam sincs. Nem szívesen hagynálak egyedül, amíg fel nem épülsz teljesen. De ígérem, hogy amint rendben leszel elmegyek. – Mosolyogva ráztam meg a fejem.

– Ne lenne jó ötlet elmenni a Hydra keresne.

– Féltesz engem? – Jobban féltem azt akivel szembe kerülsz. – Bucky felnevetett, leült mellém.

– Téged sem kellene félteni. – Jah...végül is csak egy kicsit vertél el tegnap. – Vigyorogva nézett rám.

– Amint rendbe jössz megtanítalak mindenre, amit tudok.

– Tökéletes.