Avengers Oneshots (Kéréseket Elfogadok)

Steve ~10

Ez a történet  megtalálható SheilaBarnesStark könyvében is. Pietro #4 Highschool AU  címen. Ahogy a fent említett író címéből kikövetkeztettétek ez egy középsuli AU lesz. Mindenkinek jó olvasást.

[Olvasó szemszöge]

Két fajta érzelem kavargott bennem egy felől örültem, hogy visszaköltöztem New Yorkba így ismét a bátyám közelében vagyok. Más felől azonban nagyon féltem, nem tudtam, hogy fogok tudni beilleszkedni. Találkoztam már egy párszor a bátyám barátaival...hát mondhatom nem nyerték el a szimpátiámat. Nagyon kicsi voltam, mikor a szüleink elváltak, én anyával elköltöztünk. Brock pedig itt maradt apával, anya sajnos egy másik sofőr miatt elhunyt, így visszaköltöztem apáékhoz. Brockkal az évek múlásával egyre hidegebb lett a kapcsolatunk, ami nagyon fájt. Apának mindig is Brock volt a kedvence, hiába tettem meg mindent, sportoltam, harcművészeteket tanultam, még kocsit is megtanultam szerelni – mondjuk mindegyiket élveztem és már csak a magam kedvéért folytattam őket – neki ez sem volt elég. Már feladtam, hogy valaha elnyerjem apám szeretetét az, hogy a bátyámét elvesztettem jobban fájt. Hiába vagyok jó sportoló és van sportos alkatom, szeretek a szobámban ülni és olvasni.

Kisebb gyomorgörccsel léptem be a suliba, ahogy megláttam Brockot a barátaival mosolyogva intettem neki, rám nézett, de nem reagált semmit csak tovább ment a társaival együtt. Mély levegőt vettem, majd tovább mentem az új tantermem felé. Bemutatkoztam az összes órán, történelem órán páros feladatot kaptunk. Engem egy lánnyal raktak össze, aki kedvesen mosolygott rám, mikor bemutatkoztam. Az utolsó óra végén összepakoltam, sajnos a lány már nem volt a teremben, kilépve a folyosóra szememmel kezdtem keresni. Szerencsére megtaláltam egy nagyobb csapat „közepén". Kicsit úgy éreztem, hogy megint a bátyámékat látom, de ők valahogy szimpatikusabbak voltak. Sóhajtottam egyet, majd odaléptem hozzájuk. Mosolyogva néztem rájuk, kérdőn vonták fel a szemöldöküket.

– Sziasztok, Shuri igaz? – Néztem az osztálytársamra, mosolyogva bólintott. Láttam, hogy az egyik fiú osztálytársunk egy idősebb barna hajúhoz hajolt, aki összevonta szemöldökét. – Mivel Törin páros munkán együtt vagyunk arra gondoltam, hogy valamelyik nap beülhetnénk a könyvtárba megcsinálni a...

– Te a Rumlow húga vagy? – Kérdezte az idősebb barna hajú, akihez fiú osztálytársam hajolt oda. Mindenki szúrósan méregetett, kivéve Shurit, hatalmasat nyeltem.

– I-igen ő a bátyám. Az én nevem...

– Kit érdekel a neved? Rumlow vagy, szóval jobb, ha távol maradsz Shuritól. – Állt a fiatal lány elé egy vörös hajú, összevont karokkal, a baráti társaság fiú tagjai és másik négy lány tagja. Mindannyian mérgesen néztek rám, úgy mintha rosszban sántikálnék.

– Nézzétek én nem tudom, hogy mit csinált a bátyám, de én nem vagyok olyan mint ő.

– Jah persze, mi pedig mind madarak vagyunk és repülünk. – Szólalt meg egy fél hosszú barna hajú srác. – Én a helyedben mennék, mielőtt neked adom vissza azt, amit a bátyádnak adnék.

– Bucky nyugi. – Fogta le egy szőke hajú, szintén kék szemű fiú. Mind kettejüknek kék szeme volt és dühösen szikrázott rám. Ijedten léptem hátra egyet. – Én akkor megyek. Nagyon örültem, sziasztok. – Lehajtott fejjel indultam el az iskola bejárati ajtó felé.

[Steve szemszöge]

Shuri dühösen nézett ránk, Tony kérdőn vonta fel a szemöldökét.

– Mi az? Megoldottuk, hogy a pici Rumlow elkerüljön téged.

– Egy nem vagyok egy gyámoltalan, hogy meg kelljen védeni. Kettő nem is ismeritek őt és a bátya miatt elítélítek. Nem is hagytátok szóhoz jutni! Ez olyan, mintha T'Challát és engem elítélnétek az unokatesónk Eric miatt.