Avengers Oneshots (Kéréseket Elfogadok)

Bucky ~14

Ez egy lelkitárs AU. SheilaBarnesStark ötlete, amit innen is köszönök. Figyelem! A sztori egyáltalán nem fogja követni a filmeket a Tél Katonája utan. Megérsüket köszönjük. Mindenkinek jó olvasást 🙂🙂

[Bucky szemszöge]

Nem értem, hogy a srácok miért szeretnének elmenni csúszdázni. Bár az igaz, hogy a pihenés ránk fér. Steve megtalálta a lelkitársát, éppen egy Hydra bázishoz közel lévő kis várost evakuáltunk, mikor találkoztak. Steve szerint többet kellene eljárnom a bázisról, hogy találkozzak vele. Nem igazán hiszem, hogy örülne nekem. A csapat és persze az ő lelkitársaik kedvelnek engem, de egy kívül álló nem tudom hogyan reagálna rám. Vagyis sejtem, elküldene melegebb éghajlatra és soha többé nem akarna látni. Emlékszem a napra, mikor megjelent a csuklómon, 1943-ban. Akkor 73 év, 5 hónap, 3 hét, 6 nap, 16 óra és 39 perc volt. Borzasztóan letörtem, ettől függetlenül ugyan úgy csináltam mindent, mosolyogtam, akárcsak előtte. Tél Katonájaként nem igazán érdekelt, most meg inkább már pesszimistán álltam neki ennek a témának. Mostanában nem szoktam még csak lopva sem ránézni. Körül belül négy és fél órát utaztunk, mikor kiszálltunk kiropogtattam a hátamat. A csomagtartóból kivettem a sporttáskámat, amiben a váltó ruhám volt. Mély levegőt vettem és a többiekkel együtt léptem be az épületbe. Egy pocakos mosolygós idős férfi jött velünk szembe, amint bezárult az ajtó.

– Jó napot kedves hölgyeim és uraim. Az én nevem Jack Pinestreet, az intézmény igazgatója. – Nyújtotta felénk a kezét, mindannyian kezet ráztunk vele. Ahogy láttam egyáltalán nem zavartatta magát. – Mr. Stark kérésére önökön kívül nem lesz más jelen a dolgozókon kívül. - Körbe vezetett minket és egy nagyon szép csúszdaparkot nézhetünk végig. Hirtelen elrohantak mellettünk és egy korai húszas éveiben járó hölgyet beledobtak egy medencébe. Kérdőn fordultunk Mr. Pinestreet felé, mivel azt mondta rajtunk kívül nem lesz senki. – Igaz is! Nos a hölgy, akit az előbb bedobtak a vízbe itt dolgozott. Szeretné itt hagyni az intézményt egy másik munkalehetőség miatt. A munkatársai lepték meg ezzel a lehetőséggel. Remélem nem probléma, nem szívesen válnék el az ifjú hölgytől haragban. – Természetesen nem baj, hisz van hely bőven. Valószínűleg keveset találkozunk és ha összefutunk, akkor sem lesz semmi probléma ennyi rajongóval könnyen elbánnunk igaz srácok? - Nézett végig rajtunk Stark, mire mindannyian, vigyorogva bólogattunk. Az igazgató szeme felcsillant, majd sűrű köszönetnyilvánítások és bocsánat kérések között vonult el az irodájába. Ezek után elmentünk átöltözni és kezdetét vette a mókázás. Kakasviadaloztunk, csúszdáztunk vagy csak szimplán bele löktük a másikat a vízbe. A búcsúzó társasággal általában csak futólag találkoztunk, köszöntünk egymásnak, ezen kívül viszont nem beszéltünk. Volt egy medence, ahonnan egy ugródeszkáról lehetett be ugrani. Arra gondoltunk, hogy Tony egyik drónja pontozná az ugrásainkat. Természetesen a legtrükkösebb ugró nyer. Belefutottunk a kis csapatba, végig nézve rajtuk ők is hasonló gondolatokat fűztek ehhez a medencéhez, mint mi.

– Gyertek srácok menjünk inkább a szörf medencéhez, hagyjuk a hősöket kikapcsolódni. – Szólalt meg az „ünnepelt" a barátai csak mosolyogva rázták a fejüket. Valahogy rossz érzés volt, hogy miattunk nem csinálhatják azt, amit szeretnének.

– Mi lenne, ha együtt versenyeznénk? – Tettem fel a kérdést, ami igencsak meglepte a barátaimat. – Ugyan már, mindannyian szórakozni és kikapcsolódni jöttünk ide. Nem hiszem, hogy ebből baj lenne és így még nagyobb lehet a móka. - Mindenki elgondolkodott, de jobban nézve láttam, hogy a fiatal nő hálásan és boldogan nézett rám. Felé fordultam és halvány fél mosollyal az arcomon vontam vállat. A verseny nagyon jól telt, sokat nevettünk és persze volt olyan is, hogy egyszerre ketten ugrottunk. A végén T/N nyert, a barátai szerint csak azért hagytuk mi is nyerni, mert holnap elutazik. Mi elmentünk ebédelni, ők kimentek a szabadtéri csúszdákat használni. Mindannyian gratuláltunk T/N-nak/-nek az elsöprő győzelméért. Mindenki valamilyen gyors kaját rendelt és amint kihozták rögtön rárabolt, hogy együnk valami laktatót a haza indulás előtt. Elnéző mosollyal figyeltem a boldog párokat, már mindenki megtalálta a társát csak én nem, bár én nem fogom keresni, nem hiszem, hogy kíváncsi lenne rám. Sarah mosolyogva nézett rám, hirtelen lefagyott a mosolya.

– Bucky...a-a csuklód...

– Mi van vele? - Néztem meg alaposan a bal csuklómat, de azon kívül, hogy fémből volt nem láttam rajta semmi furcsát. Sarah a fejét rázta és mindenki felém fordult.

– Nem az James, hanem a másik. - Furcsállva húztam el a számat, de ránéztem a jobb csuklómra. Kikerekedett a szemem, mikor megláttam az egyre kevesebb számot. Hevesen kezdett el verni a szívem, érdeklődve pislogtam körbe. Az itt dolgozókon és a másik kis baráti társaságon kívül senki más nem volt a parkban. Hatalmasat nyeltem és elkezdtem a tálcám szélét babrálni, bár ez se nagyon segített. Folyton a csuklómat néztem egyre izgatottabban, majd hamar elszomorodtam, hisz úgysem akarna megismerni engem. Lehajtott fejjel emeltem fel a tálcát és vittem ki a kijelölt helyre. Hasonlóan indultam vissza a helyemre, mikor nekem jött valaki és el is esett volna, ha nem kapom el a derekát. Lenézve T/N-t sikerült elkapnom, különös égető érést éreztem a jobb csuklómnál. T/N is érezhete, mert szem magasságba emelte a saját csuklóját. Tátva maradt T/N szája, mivel nem volt rajta visszaszámláló. Hatalmasat nyelve állítottam fel és néztem meg a sajátom, amin szintén nem volt semmilyen szám. Félve néztem le az egy fejjel kisebb nőre. T/N csillogó szemekkel, mosolyogva nézett rám.

– Azt, hiszem újra kellene kezdenünk. Szia T/N V/N, nagyon örülök. - Emelte fel a kezét, idegesen sóhajtottam egyet. Megráztam a kezét, miközben végig a szemébe néztem.

– Bucky Barnes és enyém az öröm T/N.- Mosolyogtam rá, amit rögtön viszonzott. – Figyelj, ha nem akarsz többet velem beszélni, azt is megértem. – Már miért ne akarnék veled beszélni? Nagyon sokat kerestelek, bár azt hiszem neked egy kicsit többet kellett várnod. - Felnevettem és a tarkómat kezdtem elvakarni. Egy pillanatra T/N háta mögé néztem, ahol a Bosszúállók ültek vigyorogva és kíváncsian füleltek a beszélgetésünkre. – T/N mit szólnál, ha sétálnánk egyet? Hogy tudjunk beszélgetni? Lenne mit. – Persze szívesen és akár megbeszélhetnénk egy későbbi találkozót is. - Piszkálta vizes haját, enyhén lehajtott fejjel. Teljesen elpirultam, elkezdtem piszkálni a fém ujjaimat. – Nekem teljesen megfelel...- Ez után gyorsan elsiettünk a többiektől és órákon keresztül beszélgetünk elég sok mindenről. Kíváncsi volt a gyerekkoromra, akárcsak én az övére. Egészen indulásig beszélgettünk és kikísért a többiekhez. Számot cseréltünk és mielőtt visszament volna a barátaihoz adott egy puszit az arcomra. Pironkodva ültem be a kocsiba, miközben mindenki vigyorogva nézett rám. – Szóval elküldött melegebb éghajlatra igaz? - Kezdte Tony vigyorogva, mire lehajtottam a fejem. Mindenki elkezdett nevetni és elindultunk haza a bázisra. T/N írt egy üzenetet, hogy már nagyon várja a randit és küldött egy képet, hogy a barátai éppen a sátrat próbálják felállítani.