Avengers Oneshots (Kéréseket Elfogadok)

Tony ~2

Ez a sztori megtalálható SheilaBarnesStark könyvében is. Nézetek rá 😉😉

T/N: te neved
V/N: vezeték neved

[Olvasó szemszöge]

Nem hiszem el, hogy a drága főnököm, volt olyan kedves és kiküldött engem a világ végére!!! Akárki is rendelte ezt a csomagot én fejbe verem vele! Mély levegőt veszek mielőtt kiszállok a kocsiból. Megfogom a csomagot és az átvételi lapot, hogy a megrendelő aláírja, hogy átvette és én meg nem dobtam az árokba (bár már megfordult a fejemben). Ekkor néztem fel először, hogy hova is jöttem és elállt a lélegzetem. A Bosszúállók új Létesítménye előtt álltam. Oké talán mégsem kellene fejbe vernem a csomaggal...nem biztos, hogy díjazná. Elindultam a kapucsengő felé, mikor hirtelen kinyílt a kapu.
- Üdvözlöm, Mr. Stark már várja a csomagját a középső épület bal oldalához menjen kérem, ott van egy üvegajtó, várjon ott.
- Rendben, köszönöm. - Köszöntem meg az útba igazítást. Még egy percig megszeppenve álltam ott majd elindultam befelé, előtte lezártam a kocsit.

[Tony szemszöge]

Nagyon megörültem, mikor péntek elmondta, hogy megjött a csomagom. Hála az égnek. Valami miatt nem működik jól a legújabb páncél modell. Mondtam pénteknek, hogy a szokásos helyre küldje a srácot, addig én valamennyire rendbe szedem magam. Mikor elindultam az ajtóhoz, kicsit meglepett, hogy nem egy tinédzser srác vagy egy kissé pocakos hapsi fogadott, hanem egy nagyon csinos nő. Egy csábos mosolyt varázsoltam az arcomra és úgy nyitottam ajtót.
- Hölgyem azt hiszem eltévedt.- Kérdőn felvonta a szemöldökét, az enyémnél világosabb barna íriszekben értetlenség csillogott- Az angyalokat általában a mennybe küldik nem hozzám.- Még szélesebben mosolyogtam- Én csak megrontom őket.- Mélyet sóhajtott és megforgatta a szemeit.
- Mr. Stark kérem mondja, hogy ez a duma nem szokott bejönni, mert ha igen nekem egy instant agyvérzésem lesz.- Nevetnem kellett rajta, de le is nyűgözött egyben. Nem sokan reagálnak így vagy ha igen akkor csak játszanak, de rajta látszik, hogy komolyan gondolja.
- Bocsásson meg, de ezt nem tudtam kihagyni, tudja általában pattanásos tizenévesek vagy pocakos középkorúak hozzák ki a csomagokat, nem pedig ilyen szemre való teremtések, mint te.- Kacsintottam a végén, hátha így áttörőm azt a falat, de csak egy kissé lekezelő nézést kaptam.- Nahát kegyeden valamiért nem fog a bájom.- Hangosan felnevetett erre én is elmosolyodtam lassan, de biztosan meg lesz az a fal.
- Ez komoly? A Luciferből idézet? Már elnézést a kérdésért, de egy olyan hősnek, mint ön mikor van ideje sorozattokat nézni?
- Már miért ne lenne időm?
- Nos úgy hiszem, a megrendelések száma alapján, hogy amikor nem a világot menti meg akkor a páncéljait szereli.
- Csak nem maga a főnök? Átléptem valamilyen limitet vagy? - Újra elkezdett nevetni.
- Jaj, dehogy csak a főnököm, nem szeret a papír munkával foglalkozni és ahogy azt ön is mondta vagy családos vagy még érettségire várók dolgoznak nálunk. Nekem még nincs senkim és bevállalom, hogy rendbe teszem a papírokat. Ezért tudom, hogy a héten ez a hatodik csomagja. - Egy fél mosolyt villantottam rá. Kedves tőle, hogy így törődik másokkal.
- Azt hiszem ideje megkapnom a heti hatodik csomagomat.
- Igaz is! - Csapott a homlokára. A kezembe adta az átvételi lapot, amit aláírtam és ő pedig átadta a csomagot.
- Remélem ezúttal működni fog. - Motyogtam magam elé, miközben készültem becsukni az ajtót.
- Gond van valamelyik páncéllal? - Kérdezte, majd mikor ránéztem kikerekedett a szeme és elkezdett makogni. - Bo....bocsánat Mr. Stark mindenki mondta már, hogy néha túl kotnyeles vagyok. Csak hát érdekelnek az ilyen dolgok és kicsit érték is hozzájuk és a hasonló dolgokhoz. - Nagyon aranyos volt, ahogy az ujjait piszkálta.
- Ha van ideje akkor nyugodtan bejöhet velem és megnézheti őket.
- Komolyan? Mármint nagyon jó lenne, de szabad? - Kérdezte reménykedve és felhúzott vállal.
- Persze, már ha nem tartom fel. Nem szeretném, ha miattam kerülne bajba.
- Ugyan nem lesz baj, ha egy kicsit tovább maradok. - Legyintett egyet. - Max füllentek egyet, hogy nem találtam egyből ide vagy valami hasonló. - Halkan kuncogtam. -Azt, hiszem, hogy mi jóban leszünk kedves...
- T/N. T/N V/N.
- T/N nagyon szép név. Ezt nem azért mondom, hogy zavarba hozzam, de komolyan így gondolom.
- Köszönöm. - Mosolygott rám halványan. Kitártam a félig csukott ajtót, majd mutattam neki a laborba vezető utat. Láttam, hogy mindent jól megnéz és az emlékeibe vés. A laborban volt egy kisebb káosz, de én már megszoktam, ahogy láttam T/N-nak/-nek sem volt szokatlan. Néhányszor körbe járta a páncélt amire rá mutattam, hogy gond van. Mosolyogva fordult ismét felém.
- Nem mondom, hogy megoldottam, de miért nem változtatja meg a polaritását a sugár vetőnek és a meghajtónak? Hogy ne üssék, hanem támogassák egymást? Megnövelve ezzel mind kettő teljesítményét. - Tátva maradt a szám. Nem hiszem el itt szenvedek már három hónapja a páncéllal erre T/N tett három kört és rájött, hogy mi a baj.
- Ez Fantasztikus ötlet T/N! Köszönöm, hogy megoldotta a problémámat!
- Ugyan nem tettem semmit csak más szemszögből néztem a problémát.
- Mondja csak nincs kedve nekem dolgozni? Biztos, hogy jobban fizetnék, mint a mostani főnöke és szállást is tudok biztosítani, hogy ne kelljen ingáznia. Plusz ahogy mondta ért az ilyen és ehhez hasonló dolgokhoz. Nekem pedig jól esne a társaság. - T/N rám mosolygott, majd nemlegesen megrázta a fejét.
- Nagyon szívesen dolgoznék önnek, de akkor nem tehetném meg ezt. - Puszit nyomot az arcomra elég közel a számhoz, miközben a kezembe nyomott egy cetlit. - Ott találkozunk- Kacsintott rám. Majd kisétált a laborból. Biztos, hogy elfogok menni. Vigyorogva javítottam ki a hibákat miközben folyton azon a cetlin járt az eszem.

" Ha végzett a páncéllal, este hétkor nyugodtan jöjjön erre a címre Brooklyn, Northring Street, 89. A tetőn fogom várni"

Már alig várom a hét órát. A fenébe is nem fogom ma befejezni a páncélt. Inkább készülődők a randi szerűségre.

Timeskip, mert Rhodey még mindig felemlegeti azt, hogy Tony Szark

Sötét vörös inget vettem fel egy fekete nadrággal. Páncéllal mentem a megbeszélt helyre. Tényleg ott volt egy világos kék ingben és egy hozzá illő farmernadrágban. Mikor odaértem egy furcsa cipőt csatolt fel. Kiléptem a páncélból, megláttam a leterített pokrócot és a piknik kosarat.
- Azt hiszem túl öltöztem. - Néztem végig magamon majd rajta. Kuncogott egy kicsit majd felállt és a tető széléhez indult.
- Nem öltözél túl, csak azt- Mutatott- a páncélra- kár volt levenni. - Kicsit összeütötte a cipőket majd lelépett a tetőről. Kikerekedett a szemem, magamhoz hívtam a páncélt.
- T/N! - Kiáltottam fel és utána ugrottam. De hirtelen előttem volt mosolyogva.
- Itt vagyok, nem kell kiabálni.
- De hogy?
- Gravimeghajtóval nem nehéz- Vállát vont.
- Folyton meglepsz.
- Ez a célom. - Felelte vigyorogva.
- Gyere közelebb egy kicsit. - Kérdőn nézet rám, de közelebb jött.
- Miért?
- Hát ezért. - Megragadtam a kezét és megcsókoltam. Egy kicsit habozott, majd visszacsókolt. Mikor elváltunk kajánul vigyorogtam rá.
- Azonnal felmondok. - Felnevetem, közelebb húztam magamhoz.
- Azonnal felveszlek.
- Ennek örülök, mert különben nagyon hamar utcára kerülnék.
- Azt nem hagynám. Soha. - Suttogtam az ajkaira és újra megcsókoltam.