Avengers Oneshots (Kéréseket Elfogadok)

Pietro ~1

T/N: te neved
T/B/N: te beceneved

[Pietro szemszöge]

Már három hete, hogy T/N oda van azokkal a bájgúnár Shield ügynökökkel. Nem értem, hogy miért nem mehettem vele, Wanda vagy Nat. Mi van, ha...ha ott hagy valamelyik normális emberért? Nekik biztos nincsenek rémálmaik a Hydra miatt.... Mindegy ma úgyis beszélni fogunk, majd megkérdezem tőle....

[Olvasó szemszöge]

Úgy utálom, hogy Bosszúálló létemre, idióta Shieldesekkel vagyok körül véve! Miért nekem kellett jönnöm?! Nincs semmi bajom a Shielddel félre értés ne essék (áá de hogy csak a kalóz azt hiszi, hogy dróton rángathat). Én inkább maradtam volna otthon Piettel. Imádom, amikor beszalad hozzám csak egy ölelésért vagy egy csókért. Az a szélvész már az első pillanatban ellopta a szívemet és azóta se engedte el - önszántából soha- szeretem a szinte fehér haját a kék szemeit, őt magát. Három hete távol vagyok tőle és már az első héten úgy voltam, hogy ennyi kész megyek haza, -mert igen nekem a Bosszúállók Létesítménye az otthonom, Higanyszállal és a többiekkel együtt-magasról teszek arra, hogy mennyire fog Fury dühöngeni. De itt vagyok még mindig mert az a szélvész bolond azt mondta, hogy maradjak, mert ő nehezen, de kibírja nélkülem. Ez a harmadik hét és ha elkapjuk holnap már mehetek vissza Pietrohoz. Ma megint beszélgetni fogunk. A héten már negyedszer, ami kezdi zavarni a társaimat, de én megmondtam nekik, ha zavarja őket, akkor tudják merre van az ajtó. Este, amikor meglátták, hogy leülök a gép elé már rohantak is ki a szobából, én csak kuncogni tudtam rajtuk. Pi azonnal felvette. Én csak mosolyogva figyelmét kissé kócos fürtjeit.
- Szia Piet. Jó, hogy újra látlak.
- Nem is tudod, hogy milyen jó T/B/N.- Ezen nevetnem kellett mert úgy mondta ezt, mintha már egy éve nem filmeztünk volna összebújva.
- Mesélj milyennek az edzések? Clint még mindig keményen ráfeszik a közelharca? - Pietro olyan fájdalmasan nyögött fel, hogy megkaptam a választ.
- Printessa kérlek, már az emlékektől is fáj minden porcikám...
- Dehát olyan gyors vagy simán ki tudod kerülni az ütéseit nem?
- Azóta nem mióta Tony kifejlesztett egy olyan termet, amiben csak én lelassulok átlagosra. Tehát Clint könnyen megüthet...- Morgolódott, próbáltam nem nevetni rajta, de egy kis kuncogás kicsúszott a számon.
- Ez nem vicces T/N! Tudod te mekkorát üt Clint? Ahhoz képest, hogy botokat lő az ellenségre piszok nagyot üt.
- Drágám ne hidd azt, hogy Natasha kisebbet üt Robin Hoodnál. - Néztem rá karba tett kézzel, mire ő egy kicsit behúzta a nyakát.
- Igazad van, sajnálom.
- Ugyan semmi baj. De kérlek mond el milyenek az edzések. Szeretnék képben maradni
- Na jó, de ezért az első héten csak velem leszel. Nem érdekel, hogy Natasha vagy a húgom vagy Stark el akarnak vinni vásárolni vagy szerelni. Csak az enyém leszel az első héten, világos?
- Mint a vak ablak. - Ezzel sikerült mosolyt csalnom az arcára. Majd elkezdte mondani, hogy mit is csináltak eddig.

Timeskip, mert Bucky titokban repked Sam szárnyával, amikor ő is edzeni szeretne

Már lassan három órája beszélgetünk, de én nem tudom megunni. Imádom az akcentusát. Két órája folyamatosan mosolyog, ami nagyon jó, mert eddig nem sikerült egy óránál tovább mosolygásra bírni. Hirtelen elkomorult.
- Kicsim kérdezhetek valamit?
- Természetesen Pi. Mi lenne az?
- Szeretsz?
- Persze, hogy szeretlek. Milyen kérdés ez? - Kérdezem mosolyogva, bár egy kissé értetlenül.
- Én....én csak félek...
- Jaj Piet... Soha nem foglak elfelejteni, mindig itt voltál és vagy nekem. Amióta csak találkoztam veled tudom, hogy szeretni foglak az életem végéig. Kérlek, könyörgők bízz bennem.- Bátorítóan rámosolygok- Egyébként is hol találnék nálad jobbat?
- De Printessa én más vagyok....- Nem tudtam megállni, hogy ne szóljak közbe.
- Igen más vagy, mert a legtöbb férfival ellentétben figyelmes vagy, vicces, kissé bohókás, udvarias és velük ellentétben érted meghalnék.
- T/N én soha nem kérném ezt tőled- Csóválja a fejét lehajtva.
- Reméltem is, mert az igaz, hogy most te vagy a mindenem, de tudom, hogy pár év múlva valaki más lesz.- Higanyszál hirtelen kapta fel a fejét és ijedten nézett rám. Láttam ahogy nagyot nyel.
- V...va....valaki más?
- Igen valaki más- Hevesen bólogatok, hogy még jobban megijesszem őt.- És úgy fog szólítani téged, hogy apa.- Ahogy az arca felderült és a szeme elkezdett csillogni, arra nincsenek szavak.
- Szeretlek Printessa
- Én is szeretlek téged, de most mennem kell, ha minden jól megy holnap már indulunk haza.
- Várlak haza T/N. Jó éjt.
- Neked is Pietro.- Miután leraktuk elmentem lefürdeni, felvettem a pizsamát majd elmentem aludni. Sajnos kora reggel keltünk, hogy rajtuk tudjunk ütni. Már felvettem a szerkómat és éppen az egyik pisztolyt erősítettem a combtokomba, amikor mellém lépett Johnson.
- Figyelj csak T/N, mit szólnál, ha itt végeztünk elmennénk egy vacsorára. - Tudtam, hogy randizni akar, de úgy gondoltam, hogy egy kicsit megviccelem.
- Remek ötlet, de csak két hét múlva mehetünk vacsorára. Mivel ez első hétre a párom lefoglalt. A második héten még biztos, hogy mind Tony mind a lányok elfognak úgy mondva rabolni. Bár, ha nem akarsz három hónapig kórházban feküdni nem hiszem, hogy el kellene mennünk randizni. Tudod Pietro nem szereti, ha ügynökkel vagyok bárhol is. - Szegény Johnson ügynök úgy lesápadt, hogy attól féltem elájul. Többiek persze jót nevetek a kezdő ügynökön. Amint kinevették magukat a többiek indultunk is.

[Pietro szemszöge]

T/N egy pár órája írt, hogy indulnak haza. Olyan boldog voltam, hogy össze-vissza rohangáltam a szobám az ő szobája a nappali és a konyha között. Az sem érdekelt, hogy véletlenül fellöktem Clintet a nappaliban, amikor már vagy ezredjére akartam megtenni a körömet Wanda megállított az ereje segítségével.
- Pietro! Mit csinálsz már megint?! Maradj nyugton, könyörgőm. Még Clintet is fellökted. - Nézet rám szúrós szemmel a húgom, Clint és Natasha is. Bűnbánóan lehajtottam a fejem.
- Sajnálom én csak képtelen vagyok megállni.
- Tony már megint kávét adott neked? - Kérdezte kissé morcosan a Fekete Özvegy.
- Nem, dehogy csak T/ N írta egy pár órája, hogy elindultak haza és én annyira örülök neki, hogy nem tudok megállni és szeretném meglepni valamivel. Csak az a baj, hogy ötletem sincsen, hogy hogyan csináljam...- Wanda és Nat szeme egyszerre ragyogott fel és én tudtam, hogy mire gondolnak. - Ó, nem, nem, nem, nem. Printessa csak az enyém az első héten, ő is bele ment. Szóval nem fogjátok elvinni vásárolni meg csajos tracspartit tartani. - Mondtam nekik teljes komolysággal, persze egy kicsit csalódottak lettek, de most nem érdekelt. Clint mosolyogva figyelte minket majd most először ő is megszólalt.
- Én tudom, hogy mivel kellene meglepned.
Igen? - Kíváncsian néztem rá. Amikor elmondta, hogy mire gondolt azon nyomban megöleltem és elrohantam végre hajtani Barton ötletét.

Timeskip, mert Peter Strange köpenyén repked, mint Aladdin a szőnyegen és a mágus idegbajt kap, hogy nem találja egyikőjüket sem

Péntek szólt, hogy T/N most szállt le a géppel. Ahogy azt már megbeszéltük a mesterséges intelligencia szól neki, hogy hol várom. Idegesen nyeltem egyet izzadt a tenyerem. Mély levegőt vettem meggyújtottam a gyertyákat és vártam, hogy megjelenjen az én drága Printessám. Nem kellett sokat várnom és amikor benyitott láttam, hogy elállt a lélegzete is. Én egy szmokingban álltam egy gyertyafényben úszó asztal mellett. Mindenhol T/N K/V-jai voltak. Könnybe lábadt a szeme én odasétáltam hozzá (direkt nem rohantam). Kezet csókoltam neki.
- Hölgyem felkérhetem egy táncra? - Ahogy befejeztem a kérdést péntek elindította a Nothing Else Matters-t.
T/N szeméből kicsordult egy könnycsepp, amit le csókoltam majd elkezdtünk lassúzni, amíg még a zene lassú volt.
- Emlékszel Printessa? Erre táncoltunk először...
- ...Tony egyik partiján, amit a majdnem sikeres küldetés miatt tartott- Mondtuk és egyszerre is kezdtünk elnevetni. Leültünk megvacsorázni, közben fogtuk egymás kezét. Miután befejeztük láttam, hogy T/N nagyon fáradt, ezért felkaptam a karjaimba, majd a szobámba rohantam. Lefektettem az ágyra leheletem egy csókot a homlokára, levettem a szmokingot az inget és a nadrágot majd befeküdtem mellé. T/B/N azonnal hozzám bújt és a mellkasomra feküdt.
- Szeretlek- Suttogta fél álomban.
- Én is téged kicsim- Pusziltam a hajába, végül engem is elnyomott az álom.