Avengers Oneshots (Kéréseket Elfogadok)

Steve ~7

Ez egy középsuli AU mindenki kedvenc Kapitányával. Jó olvasást, mindenkinek

T/N. te neved

V/N: vezeték neved

[Olvasó szemszöge]

Nagyon izgultam, mivel reggel aput felhívta Fury igazgató, hogy az első napra nem kell vinnem tankönyveket, sem pedig füzeteket. Náluk az a szokás, hogy az első nap csak a tanárokkal és az igazgatóval beszélgetek. Ezt kicsit furcsának tartottam, de persze nem volt mit tenni. Mély levegőt véve léptem be az iskola kétszárnyú ajtaján. Elindultam a második emeletre, mivel tudtam, hogy ott van az igazgatói és ott kell ma kezdenem. Meglepődtem, hogy már ilyen korán reggel is volt egy pár diák a folyosókon. Ahogy láttam ők egy társasághoz tartoznak. Kettesével vettem a lépcsőfokokat, aztán megigazítottam a ruhámat és bekopogtam az ajtón. Egy mély szabad után beléptem Fury igazgatóhoz. Becsuktam magam után az ajtót és egyenes háttal álltam meg az afro-amerikai férfi előtt.

– Jó reggelt Fury igazgató.

– Önnek is jó reggelt Miss. V/N. Kérem foglaljon helyett. - Ezzel pedig kezdetét vette az első napom az új iskolámban. Remélem, könnyen befogok illeszkedni az osztályomba. Érdeklődve és egyben kíváncsian hallgattam az igazgató magyarázatát.

Timeskip, mert Bucky ellopja Steve pajzsát, hogy azzal aludjon

Nagyon jól elbeszélgettem a leendő tanáraimmal, ahogy az igazgató is meg volt velem elégedve. Legalábbis Maria Hill szerint, aki Fury titkárnője. Megkönnyebbülten és mosolyogva léptem ki az ajtón olyan boldog voltam, hogy könnyen táncra perdülnék. Vigyorogva vettem fel a telefont.

– Szia, apa!

– Szia kincsem. örülök, hogy mosolyogni hallak. Egyébként azért hívtalak, mert nem tudok érted menni. Sajnálom, tudom, hogy megígértem, hogy fagyizunk.

– Semmi baj apa. Nem lakunk messze haza sétálok egyedül. Azt pedig majd behajtom rajtad. - Apa felnevetett, elköszöntünk és elindultam haza. Észrevettem, hogy három srác követett engem, már legalább két utcája. Idegesen nyeltem egyet és próbáltam keresni valami kiutat, hogy ne kelljen velük beszélnem vagy bármi mást csinálnom. Haladtam tovább az utcán, mikor megláttam egy nagy társaságot. Fiúk és lányok vegyesen, jól érezték magukat. Mély levegőt vettem és mosolyogva léptem oda hozzájuk.

[Steve szemszöge]

Jót mulatunk Rhodey egyik sztoriján, amit Tony egyik rosszul működő kis robotjáról mesélt. Egyszer csak megjelent mellettem egy kedvesen mosolygó lány. Kérdőn néztünk rá. Tony volt az, aki megtalálta a hangját először.

– Szia. Mond csak ismer téged valaki innen? Mert, hogy én még nem láttalak az biztos.

– Sajnálom, hogy idejöttem. Nem, nem ismer innen senki, nem rég költöztünk ide, ma volt az első napom a közeli gimiben. Az igazgató végig maga mellett tartott. Azok a fiúk ott- Mutatott észre vétlenül maga mögé én pedig a szemem sarkából odanéztem.

– A suli óta követnek engem. Nagy gond lenne, ha egy kis ideig veletek maradok? Csak hogy békén hagyjanak. - Bennem és ahogy láttam a többiekben is felment a pumpa Rumlow, Sitwell és Pierce láttán. Mosolyogva fordultam a lány felé és a derekára vezettem a kezem.

– Jaj, drágám, bocsáss meg teljesen kiment a fejemből, hogy megvárjalak a sulinál. - Direkt olyan hangosan beszéltem, hogy a többieken kívül az a három jó madár is érthetően hallja. Odahajoltam az arcához, mintha egy puszit nyomnék rá. – Figyelj gyorsan mond meg a neved, hogy bemutathassalak, mint a barátnőmet. - Suttogtam neki, ő pedig habozás nélkül válaszolt.