Avengers Oneshots (Kéréseket Elfogadok)

Wintersilver ~1

shoji01 kérésére készült ez is remélem tetszik🙂🙂

[Bucky szemszöge]

Egy újabb Hydra bázisra tartunk, hogy kiiktassuk azt. Az ikrekkel jövök ki a legjobban Steve után. Ők megértenek engem és tudják, hogy miken mentem keresztül. Pietro elég sokszor futott be hozzám és kért tanácsot tőlem. Sokat beszélgetek a szélvésszel és mikor Tony megcsinálta az edzőtermet úgy, hogy Pietro átlagos sebességgel tud csak mozogni én kezdtem el megtanítani harcolni. Éppen a bombákat helyezem fel a megbeszélt helyre, miközben hallgatom ahogy a többiek harcolnak.

– Srácok én kész vagyok. - Szóltam bele a fülesembe.

– Jól van Bucky indítsd el az időzítőt és tűnj onnan! A gépen találkozunk. - Hallottam meg legjobb barátom hangát, bár ő nem látta én bólintottam egyet. Elindítottam az időzítőt, ekkor megjelent néhány Hydra ügynök. Magamban elég csúnyán káromkodtam, ami biztos nem tetszett volna Stevenek. Elkezdtem verekedni velük, hogy ne legyek itt mikor felrobban a bomba.

[Pietro szemszöge]

Idegesen vizslatam a gép ajtaját. Buckynak már itt kellett volna lennie, jó oké tudom, hogy ő nem olyan gyors, mint én, de attól még vissza kellett volna érnie. Az ajkamba haraptam, mély levegőt vettem és beleszóltam a rádióba. – Bucky minden rendben? Már itt kellene lenned. - Szóltam bele nem kis félelemmel a hangommal. A szívem kihagyott egy ütemet, mikor meghallottam, hogy Buck verekszik valakivel. Nem is gondolkodtam sokáig, szaladtam ahogy tudtam, hogy megmenthessem Barnest. Amikor odaértem két ügynök harcolt vele, ellöktem az egyiket, majd felkaptam Buckyt és elrohantam vele. Amikor megálltam mosolyogva nézett rám, miközben még mindig a kezemben tartottam.

– Kösz haver. Nem akarsz letenni? - Nagyot nyeltem, elpirultam és elkezdtem hevesen bólogatni, majd letettem Buckyt. – Bocs. Mármint azt, hogy nem engedtelek el egyből.

– Ugyan nincs gond. Mondjuk nem néztem volna ki belőled, hogy ilyen erős vagy. - Még jobban elpirultam és lehajtottam a fejem. Megrántottam a vállam és a hajam takarásából néztem fel rá. Bucky továbbra is vigyorgott, közelebb lépett hozzám, s a vállamra tette a kezét.

– Pietro edzhetnék többet is együtt, mármint úgy, hogy nem vagy lelassítva. Kíváncsi lennék úgy hogyan tudunk harcolni. - Illata bekúszott az orromba és teljesen elbódította az elmémet. Az előzőnél is hatalmasabbat nyeltem, lépéseket hallottam ezért újra felemeltem Buckot és felfutottam a Quinjetre. Miután mindenki visszajött a Buckytól lehető legtávolabb lévő ülésre helyezkedtem el. Nem mertem ránézni, hiába érzek többet iránta. Nem akarom elveszteni a barátságát, inkább titokban tartom az érzéseimet. Wandán kívül senki nem tudja, hogy a majd százéves ex katona elrabolta a szívemet. Amikor haza értünk lesiettem a Quinjetről és felrohantam a szobámba. Pár perccel később kopogtak a szobám ajtaján. Később Bucky kissé aggódó arcával találtam szemben magam. Az aggódó szürkés kék szemek miatt elszégyeltem magam, mosolyt erőltettem magamra és felálltam.

– Pietro minden rendben? Nagyon hamar elsiettél és miután visszavittél a Quinjetre hozzám se szóltál.

– Nincs semmi baj, csak elfáradtam. -Mosolyogtam ezúttal őszintén rá. Bucky a vállamra tette a kezét és máskor vidáman csillogó szeme érdeklődően vizslatott. Felsóhajtottam és leültem az ágyamra.

– Pi, ne engem akarj átverni. - Rázta a fejét, miközben leült mellém. – Azóta vagy ilyen, hogy kihoztál arról a bázisról. Történt valami? Vagy én mondtam valami rosszat?

– Nem dehogy! Te nem csináltál semmit csak...csak...

– Csak mi?

– Borzasztóan aggódtam érted!

– Mégis miért? Pi jól voltam, lehet, hogy karcolásokkal, de túl éltem volna. Miért aggódsz értem? Miért nézel rám edzések közben is úgy nézel engem mintha az életem lenne veszélyben?

– Azért, mert szeretlek! - Kiabáltam rá, amikor észbe kaptam teljesen lefagytam s ijedten néztem rá. Buck kikerekedett szemmel meredt maga elé, lehajtottam a fejem és könnyek folytak végig. Bucky felemelte a fejem az állánál fogva, lágyan mosolygott rám. Egy puszit nyomott a homlokomra és megölelt. Megfeszültem a karjaiban, a vállára hajtottam a fejem.

– Én is szeretlek Pi. -Suttogta a hajamba, ami mosolyt csalt az arcomra. El se tudom hinni, hogy az az ember, akit szeretek viszont szeretem engem.