Avengers Oneshots (Kéréseket Elfogadok)

Dr Strange~2

SheilaBarnesStark könyvében is megtalálható. Azt mondta, hogy szívesen olvasná az én nézőpontomból. Szóval itt is lenne.

[Stephen szemszöge]

Morogva indultam el reggelizni. Köpeny folyton elakar jönni velem nyaralni, de nekem szükségem van egy kis időre minden féle mágikus hatalom nélkül. Egy kicsit szeretnék normális lenni, de ő ezt nem érti meg mindennél jobban szeretne velem jönni. Éppen a müzlimet ettem, mikor jött egy üzenet Starktól, hogy a Hawaii nyaralóját használhatom. Legnagyobb bánatomra köpeny is meglátta Vasember üzenetét és elkezdett ugrálni (vagy mi ez nála).
- Nem fogsz velem jönni. - Erre csalódottan leereszkedett. - Nem érdekel akkor sem jössz velem! - Elindult kifelé az ajtón. Én egyre dühösebb voltam rá. - Na idefigyelj! Menj elsétálni nyugodtan, de ajánlom, hogy senki ne vegyen észre vagy raboljon el! Semmi kedvem így nyaralás előtt még ezzel is foglalkozni! - Kiáltottam utána és már csak azt vettem észre, hogy becsukódott az ajtó.

[Olvasó szemszöge]

Az idő elég hirtelen fordult naposból felhősre, ahogy elnéztem ebből eső lesz. Összeszedtem minden rajzokat és elindultam kifelé. Egy almával a számban próbáltam minden papírt beletenni a hátizsákomba. Sajnos nem néztem előre, így mikor kiléptem az ajtón neki mentem valakinek. Néhány rajzom kiesett és gyorsan lehajoltam összeszedni.
- Bocsásson meg. Nem szándékos volt csak nem figyeltem előre. - Mondtam annak az illetőnek, akinek neki mentem. Egy pillanatra felnéztem és kicsit meglepődtem, hogy csak egy köpeny lebegett előttem. Kedvesen mosolyogtam rá és tovább szedtem össze a dolgaimat. Az öntudattal rendelkező ruhadarab segített nekem, amit megköszöntem neki. Valahonnan nagyon ismerős volt nekem ez a piros köpenyeg, de fogalmam se volt, hogy honnan. Legnagyobb bánatomra feltámadt a szél és elkezdett esni. Az utolsó alkotásomat ő vette fel. Azt a rajzot valamiért nem rakta a táskámba, mint az előtt, hanem egy belső zsebébe tette és ezután a vállamra repült és elkezdett húzni egy irányba. A szél egyre jobban fújt és már nem esett, hanem szakadt. A szél az arcomba fújta az eső cseppeket, így azt sem láttam, hogy merre megyünk. Már szó szerint vacogott a fogam, annyira fáztam. Nem tudom, hogy mióta mentünk így ketten, de egyszer csak benyitott egy ajtón és betessékelt rajta.

[Stephen szemszöge]

Borzalmasan esett az eső, de nem féltem attól, hogy megázik. Hiszen egy olyan varázslat is van rajta, ami miatt nem fog csurom vizesen haza érni. Már vagy egy fél órája esik, mikor meghallottam az ajtó nyílását. Lesétáltam a lépcsőn, hogy megbeszéljük a kis vitánkat.
- Na végre megjöttél. Már arra gondoltam, hogy...- Mondhatom nem kicsit lepődtem meg, mikor egy fiatal nő állt előttem csurom vizesen dideregve, úgy, hogy a köpenyem mellette lebegett. Amint meglátott elővett egy rajzot az egyik zsebéből és az orrom alá dugta. Jobban szemügyre vettem az alkotást és rá kellett jönnöm, hogy ő van rajta, de egy nagyon régi kép alapján készült. Rámosolyogtam és kissé hitetlenül megráztam a fejem. Aztán jött egy hirtelen köhögés és észbe kaptam, hogy van itt más is rajtunk kívül.
- Bocsásson meg, a köpenyem azért rángatta ide, mert ön lerajzolta őt. Gondolom te készítetted ezt itt. - Csak erőtlenül bólintott egyet.
- A-a nevem G-Grace....Grace Lancaster. - Nyújtotta a kezét.
- Dr Stephen Strange, nagyon örülök. - Ráztam meg a kezét. - Jó ég! Grace, hisz a kezed jég hideg.
- Jól vagyok. - A kezemet a homlokára tettem, azonnal el is kaptam onnan. - Grace borzasztóan lázas vagy, gyere. - Elindultunk felfelé a lépcsőn, de megremegett a lába és összeesett, éppen időben kaptam el. A térde alá nyúltam és felemeltem majd a kezeimben vittem fel a szobámban. Lefektettem az ágyamra, fogtam egy rongyot bevizeztem a fürdőszobában és a homlokára tettem. Jólesően felsóhajtott, majd elaludt. Elmosolyodtam nagyon szép lány volt. Kicsit törölgetettem a homlokát, hogy jobban legyen. Egy óra után cseréltem és elmentem zuhanyozni.
- Vigyázz rá, ha már miattad fázott meg ennyire. - Mondtam köpenynek, mire kicsit lehajtotta a gallérját. Szégyellte magát tudom jól, próbáltam hamar lezuhanyozni, hogy Grace mellett lehessek. Tizenöt perc alatt végeztem a szokásos alvós ruhámban, egy kicsit még vizes volt a hajam, azt törölgettem. Grace félig ülve nézet felém.
- Na jó tuti, hogy álmodok és otthon fekszek vagy száz használt zsepi mellett. - Kérdőn néztem rá. - Tuti, hogy nem így nézel ki. - Mutatott végig a még nedves felsőtestemen. Kicsit nevettem rajta.
- Grace, hidd el a titkos tanok mesterként szeretek illúziókat alkalmazni, de jelenleg nem használok egyet sem.
- Durva...akkor, hogy nézhetsz ki így?
- A kiképzés elég megerőltető ezért nézhetek ki így. - Válaszoltam neki mosolyogva. Grace libabőrös lett, köpeny a vállára szállt én pedig kicseréltem a borogatást és magamhoz húztam, hogy én is melegítsem, meg persze be is takartam.
- Köszönöm.
- Ugyan ez a legkevesebb, ha a köpenyem miatt megfáztál. Grace?
-Hm? - Kérdezte lehunyt szemmel és közelebb húzódott hozzám.
- Maradj itt kérlek addig, amíg meg nem gyógyulsz.
- Jó....nekem jó...- Mondta fél álomban. Mosolyogva néztem, ahogy lassan elalszik.
- Ha azt akartad elérni, hogy velem jöhes, sikerült. - Címeztem szavaimat köpenyeghez, majd Gracehez bújva elaludtam.