Avengers Oneshots (Kéréseket Elfogadok)

Frank Castle ~1

Nem rég elkezdtem a Punisher című Marvel sorozatot a Netflixen. Nagyon megtetszett a karakter ezért szeretném fevenni a karakterek közzé. Kérlek jelezetek, hogy nektek tetszik-e az ötlet. Mindenkinek jó olvasást és a kérések is hamarosan érkeznek.

[Frank szemszöge]

Nem rég jöttem el Lieberman-től, hogy egyek valami meleg ebédet. Kapucnival a fejem sétáltam az utcán, hallottam, ahogy mögöttem valaki a csengőjét használja. Nem igazán figyeltem rá biztos egy kis gyerek játszik a csengővel. Valami neki ütközött a lábamnak és előre estem, ahogy hátra néztem láttam, hogy egy biciklis feküdt mögöttem. Összehúzott szemekkel néztem rá, felsziszent, ahogy megnézte az alkarját.

– Uram, nem hallotta, hogy jövök? – Kérdezte meg és aggódóan nézett rám, ami megdöbbentett, hisz nekem semmi bajom nem volt. Ezzel szemben neki több sérülése is lehetett a helyzetünkből kiindulva.

– Szóval ön volt az, aki néha csengetett.

– Igen és ön volt az egyetlen, aki nem húzódott arrébb. Én nagyon sajnálom, hogy önnek ütköztem, de jöttek szemből és a fékem nem működött. Elhúztam a kormányt, hátha nem fogok annyira magának ütközni. – Elmosolyodtam, felálltam, majd kinyújtottam a kezem, hogy neki is segítsek felállni. Jobban szemügyre tudtam venni és a bal felkarja és könyöke is csúnyán lehorzsolódott.

– Köszönöm...

– Pete. Pete Castiglione, nagyon örvendek.

– T/N V/N, nagyon sajnálom, hogy önnek mentem Mr. Castiglione. – Kinyújtotta a kezét és megráztam azt.

– Kérem maradjunk a Pete-nél. – Mosolyogtam rá, amit viszonzott.

– Csak akkor, ha a T/N-nál/-nél is.

– Nekem tökéletes. – T/N éppen lehajolt, hogy felemelje a biciklit, mikor fájdalmasan összerándult a szája. – T/N jól vagy?

– Igen jól vagyok csak nagyon fáj a lábam. – Mosolygott rám, de láttam a szemében gyülekező könnyeket. Felemeltem a biciklit, T/N jobb karját átvettetem a nyakamon és lassan elindultam egy közeli étkező felé.

– Pete mit csinál?

– New York összes éttermében kell, hogy legyen egy alap elősegély csomag. A lába valószínűleg nem tört el, szerintem csak kificamodott. Tengerész gyalogos voltam, tudom hogy kell ellátni.

– Erre semmi szükség.

– Ugyan már T/N azért sérültél meg ennyire, mert rám vigyáztál úgy, hogy nem is ismersz. Hadd viszonozzam kérlek. – Mély levegőt vett, majd bólintott egyet. Sikeresen eljutottunk az étteremig. Elkértem az elsősegélydobozt, kértem egy kancsó vizet is, hogy ki tudjam mosni T/N sebeit. Mikor mindent megkaptam bevizeztem egy rongyot, óvatosan megfogtam T/N csuklóját.

– Úgy utálom ezt a részt. – Motyogta az orra alatt, viszont meghallottam és kuncogtam egy sort. óvatosan végig húztam a vizes rongyot T/N sérülésein. Kicsit összerándult, ettől függetlenül viszont nem mozdult meg. Mikor ezzel kész voltam bekentem szinte az egész bal karját betadine-nel, majd bekötöttem kötszerrel. A bokájával sokkal nehezebb dolgom volt. Sajnos igazam lett elég csúnyán kificamodott. A pincérnő nagyon kedves volt hozott jeget, mikor a duzzanat kellőképpen lement szorosan bekötöttem. Nem annyira, hogy fájjon T/N-nak/-nek. Ezután leültünk beszélgetni és meghívtam ebédelni. Kiderült, hogy egy kis könyvesbolt tulaja, hogy a testvére is katona volt, de ő sajnos sosem tudott haza jönni. T/N nagyon kedvesnek tűnik folyton mosolyog azt mondta, hogy nyugodtan nézek be a boltjába, ha van kedvem. Sajnos vissza kellett mennem Lieberman-hez. Amint beléptem az épületbe, Micro vigyorogva állt nem messze a gépektől.

– Frank te aztán tudod, mit kell csinálni.

– Mire gondolsz?

– Hát arra a nőre! Elérted, hogy elüssön, így volt okod rá, hogy vele ebédelj. Ez, ez briliáns húzás volt. Ha nem félnék, attól, hogy ténylegesen meghalok és nem szeretném még mindig a feleségemet simán eljátszanám én is. – Megforgattam a szememet és a fegyverekhez sétáltam, hogy megtisztítsam őket. – Ne csináld már ember! Biztos tetszik neked, hisz elláttad a sebeit is.

– Azért csináltam, mert miattam sérült meg. Nem figyeltem és lejtőn jöttünk lefelé, muszáj volt csinálnia valamit. – Lieberman mosolyogva nézett rám és felvonta szemöldökömet.

– Akarsz többet tudni róla? Vagy újra találkozni vele?

– Nem.

– Nem akarsz többet tudni róla vagy...

– Egyik sem, oké?

– Miért nem? Frank, ha a volt feleségedről van szó, ezzel nem csalod meg, ő is biztos azt akarná, hogy boldog légy.

– Kibaszottul nem erről van szó! Nem akarom T/N-t veszélybe sodorni és az amit mi csinálunk igen is veszélyes!

– Nem kellene ennyire féltened, szokott járni lőtérre és a testvére tanította önvédelemre is.

– Ezt meg honnan tudod?

– Csináltak videókat arról, hogy táboroznak, horgásznak vadásznak, eddzenek. Ha akarod megtudod nézni a gépeken. – Ezek után elsétált zuhanyozni, mély levegőt vettem és a gépek felé néztem. Megráztam a fejem, mert nem tehetem ki T/N-t ekkora veszélynek.

Timeskip, mert szakállal és hosszú hajjal Frank tényleg hippinek nézett ki

Lassan egy hete figyelem T/N-t ahogy dolgozik, ahogy reggel megveszi a kávét. Micro azt gondolja, hogy beszélnem kellene vele, hisz tetszik nekem. Bármennyire is idegesítő egy figura, azt hiszem igaza van. Már Curtis véleményét is kikértem, legnagyobb bánatomra ugyan azt javasolta, mint Lieberman. Lassan tíz perce állok T/N boltjával szemben az utca túl oldalán. Vettem egy mély levegőt és átsétáltam, majd benyitottam. Odasétáltam a pulthoz, T/N éppen számlákat rendezett.

– Egy pillanat türelmet kérek és máris megyek.

– Legutóbb nem volt egy pillanatom félre ugrani. – T/N felkapta a fejét és rám nézett, elmosolyodtam.

– Pete...

– Tudom, tudom túl sok idő telt el mióta találkoztunk, de emlékszem azt mondtad, hogy nyugodtan benézhetek és nincs mit olvasnom. – Felhúztam a vállaimat, mire T/N elkezdett nevetni.

– Semmi baj, már azt hittem, hogy soha nem fogsz jönni. – Szólalt meg, mire nekem majd megszakadt a szívem.

– Sajnálom én csak...csak magamnak való vagyok.

– Ezzel nincsen semmi baj Pete, én is ilyen vagyok. Lehetnénk magunknak valók együtt. – Mosolygott rám, mire nekem kihagyott egy ütemet a szívem. Elmosolyodtam, bólintottam egyet, T/N lehajtotta kissé piros arcát.