Avengers Oneshots (Kéréseket Elfogadok)

Bucky ~2

[Olvasó szemszöge]

Egy pár hónapja a Bosszúállók kiszabadítottak a Hydratól, amiért borzasztóan hálás voltam nekik, de nem akartam beköltözni hozzájuk. Nagyon szeretem Dallast és nem szerettem volna elköltözni onnan, így miután "meggyógyultam" haza engedtek. El sem tudom mondani mennyire örültem a kis házamnak a város határában. Sajnos két hete megtaláltak és elég csúnyán összeverekedtem velük. Akkor gyorsan összepakoltam néhány ruhát, telefont nem vittem, azt könnyű lenyomozni. Nem használtam sem buszt, sem vonatot. Gyalog mentem egészen a Bosszúállók Létesítményéhez, ami nem volt egyszerű a sebek miatt, de inkább szenvedek, minthogy újra bekerüljek a Hydrához. Mivel Péntek, még nem ismer ezért kénytelen voltam átmászni a kerítésen, a sérülések miatt nehéz feladatnak bizonyult. Elsántikáltam az ajtóig, bekopogtam és a Vasemberpáncél kesztyűt viselő Tony Stark nyitott ajtót.
- Azért ennyire ne örülj nekem Tony...- Alig tudtam ezt kimondani, annyira fáj minden porcikám.
- Uramisten Luna! Veled mi történt? Azonnal gyere be! - Leeresztette a kesztyűt, megragadta a karom és behúzott a házba, felszisszentem a fájdalomtól. - Bocsi Lu, de most nincs időm finomkodni, hiába kedvellek. Péntek egy gyors analízist kérek.
- Máris főnök.- Szólalt meg a mesterséges intelligencia.- Ahogy látom Lunának három bordája elrepedt egy a bal, kettő a jobb oldalon, felszakadt a bal szemöldöke és ferepedt a szája is, megzúzódott a jobb bokája is.
- Rendben köszönöm Péntek, kérlek készítsd elő az egyik szobát, amíg mi odamegyünk.
- Azonnal.
- Dallas mégsem olyan biztonságos, mint hitted igaz?- Kérdezte meg engedve egy halvány mosolyt az irányomba.
- Nem tehetek róla, hogy azok a barmok megtaláltak.- Vonnom meg a vállam. Mikor odaérünk nyomban leültett és elkezdi ellátni a sebeimet.
- Ezek után, gondolom nem mész vissza. - Nemlegesen rázom a fejem.
- Figyelj az ajánlat még mindig áll. A többiek is örülnének. Legalább nem lennénk, mi fiúk akkora túl erőben.
- Wandával és Nattel szemben? - halkan kuncogok. - Tony már így is túl erőben vannak, ha még én is itt lennék semmi esélyetek nem lenne.
- Miért most van bármi is? - Kérdezte egy horkantással.
- Igazad van. - Mind ketten hangosan felnevettünk. Ezután csendben voltunk, hisz neki koncentrálni kellett, nekem meggondolkodni azon, hogy hová megyek ezután. Dallas ki van zárva és sajnos a családi farm is Nevadában. Itt sem maradhatok, nem az én stílusom ez az egész ház és nekem kell a nagy városi nyüzsgés, már túlságosan is hozzá szoktam. Stark éppen befejezi az ellátásomat, amikor benyit Amerika csillagos hőse.
- Tony, minden rendben? Csak a többiek kezdtek aggódni és...- Rám nézve teljesen kétségbe esett. - Úristen Luna, veled meg mi történt? Jól vagy? Ne hívjunk orvost vagy...
- Nyugi Cap, már rendbe szettem, de nem hiszem, hogy ebben az életben visszamegy Dallasba. - Csóválta a fejét a zseni, amivel egyet kellett értenem.
- Hát akkor itt maradsz nem igaz? A lányok biztos örülni fognak neked és...
- Nem maradok- Vágtam a szavába. -Steve nem maradok itt. Mindannyian nagyon kedvesek vagytok, de ez itt- Mutattok körbe- túl csendes nekem. Nekem kell az, hogy dudálást halljak, az, hogy még este is világos legyen, mert annyi kocsi jár az utcán. Figyeljetek, nagyon jó lenne közel maradni hozzátok, de nem akarok ideköltözni...nekem nem menne...- A végén lehajtom a fejem, annyira szégyenlem magam, kimentettek, meggyógyítottak, én mégis olyan hálátlan vagyok velük szemben.
- Luna én megértem, nekem is nehéz volt hozzá szokni a mai dolgokhoz. Figyelj, most pihenj le, telefonálok egyet egy barátomnak, aki a városban lakik hátha betud téged fogadni, amíg nem találunk jobb megoldást rendben? - Szorította meg a vállam Steve, rámosolyogtam majd lefeküdtem az ágyra, amin eddig ültem.
- Köszönöm és jó éjt.
- Jó éjt. - Mondta a két Bosszúálló egyszerre, majd kiléptek a szobából engem pedig elnyomott az álom.

[Steve szemszöge]

- Komolyan úgy gondolod, hogy Barnes befogadja majd?
- Nem tudom Tony, örülnék neki. - Feleltem, miközben beütöttem Bucky számát. Kicsöngött, majd meghallottam legjobb barátom hangját.
- Szia Steve. Mi újság veletek?
- Szia haver, figyelj...kérhetek egy hatalmas szívességet?
- Persze, mi lenne az?
- Van egy barátom egy pár hónapja hoztuk ki egy Hydra bázisról, nem rég jött hozzánk és mondta el, hogy megtámadták, megpróbálták újra elvinni. Nem akar beköltözni, de mind ő, mind mi szeretnénk, ha a közelben maradna. Arra gondoltam, hogy hátha beköltözhetne hozzád. - Fejeztem be előre félve a választól.
- Nem is tudom Steve ez elég rizikósan hangzik...- Hallottam a hangján, hogy nem szeretné beengedni.
- Te is tudod, ha lenne más lehetőség akkor azt választom, de nincs. Buck nincs senkije és nincs hova mennie. Kérlek. - Tudtam, hogy ezzel meggyőztem egy hatalmasat sóhajtott.
- Jól van, rendben jöhet, de ha van más lehetőség azonnal költözik világos?
- Persze haver és köszönöm az ő nevében is.
- Nincs mit köszöni Steve, de lesz néhány szabály, amit be kell tartania.
- Hidd el nem lesz vele gond. Még egyszer köszönöm és ha nem gond holnap mennénk. - Hangosan belenevetett a telefonba.
- Nem is te lennél. Akkor holnapra kitakarítom a vendégszobát.