Avengers Oneshots (Kéréseket Elfogadok)

Peter Quill~2

sznapsugar kérésére készült, remélem tetszik

[Peter szemszöge]

Jó ötletnek tartottam, hogy Terrára jöjjünk egy kicsit pihenni. Szerencsére a Bosszúállok azt mondták maradhatunk náluk a bázison. Hamarosan leszállunk és mindenkit elküldtem, hogy pakoljanak össze néhány holmit. Én már direkt összepakoltam, hogy ne kelljen átadnom a kormányt Mordálynak. Őrült módjára vezetett a múltkor is, még nálam is rosszabb.... Mindegy most már landoltunk és semmi féle képen nem hagyom, hogy vezessen haza felé is. Táskáinkkal a vállainkon indultunk el az ajtó irányába. Mosolyogva üdvözöltük földi bajtársainkat és bemutatkoztunk az új tagoknak. Leültünk a nappaliba és beszélgettünk, már lassan sötétedett, mikor elfogyott az összes nasi és a pia is. Pedig sem én sem pedig az egyik új tag nem ivott.

– T/N, Quill nem akartok bemenni a legközelebbi városba? Hozni után pótlást?

– Mond csak Tony, miért pont mi menjünk? - Kérdezte T/N felvont szemöldökkel, mire én egyet értően bólintottam.

– Azért menjetek ti, mert egyikőtök sem ivott. - Válaszolt a zseni, miközben a kezeivel gesztikulált.

– Miért nem mehet a Kapitány? - Szólalok meg először mióta ez az ötlet szóba került.

– Quill lehet, hogy nem tudok berúgni, de ugyan úgy ittam, mint a többiek. Ha megállítanak, akkor elég ciki lenne...- Vakarta meg a tarkóját Amerika csillagos példaképe. T/N mély levegőt vett, felállt és a garázs felé intett a fejével, hogy menjünk. Bólintottam egyet és utána mentem. T/N egy motorhoz sétált kocsi helyett. – Te mégis mit csinálsz?
– Tony nem engedi, hogy használjam a kocsiját. - Vonta meg a vállát nem törődőm stílusban.
– Mondjuk nem csodálom. Legutóbb, mikor kölcsön kértem két daraban hoztam vissza.

– Hogy-hogy?
– Összefutottam néhány Hydrás jó barátommal. Szívesen visszavittek volna magukkal, én nem akartam velük tartani. Hiába szereltem meg az autót, azóta nem adja ide. Mindegy is jobb szeretek az én kicsikémet vezetni. - Paskolta meg egy motor ülését.
– Ez mégis milyen motor?
– Ez kérlek szépen egy TW Steel XSR900- Jólesően felsóhajtott. – Az én babám. Na, de akkor induljunk. - Csapta össze a tenyerét és a kezembe dobott egy bukósisakot. Felvettem és felültem mögé. Nem igazán akarta, hogy én vezessek, bár meg is értem. Én se szeretem, ha valaki más vezeti az űrhajómat. Szerintem gyorsabban mentünk, mint a megengedett. Nem azért mondom, hogy zavar, csak eddig nem ültem ilyen...járművön és kicsit parás volt, hogy egy nálam jóval kisebb nő száguldozik el kocsik mellett. Mindegy is próbáltam úgy kapaszkodni belé, hogy ne legyen feltűnő, hogy legszívesebben ordítva kérném meg arra, hogy lassítson. Hamar odaértünk egy még nyitva lévő kis bolthoz. vettünk néhány chipset, és az alkohol sem maradhatott el. T/N arra gondolt, hogy megviccelhetnénk a többieket. Én természetesen belementem, mikor elmondta, hogy mit tervez hangosan felnevetem. T/N azt mondta, hogy vegyünk olyan alkohol mentes italokat, amiknek ugyan olyan ízük van, mint az eredtieknek. Ezekből is betárazottunk és mivel Stark utánunk küldte az egyik drónját a szerzeményeket neki adtuk oda, amíg mi visszaindultunk a bázisra T/N motoroján. Már kiértünk a városból, de még nem jártunk a földúton, mikor elkezdtek lőni ránk.

– Ezek meg kik? - Kérdeztem a sisakba szerelt fülesen keresztül.
– Azt hittem elintézted azok a Hydrás barátokat!

– Őket el is, de elég népszerű vagyok a bűnszervezetek halál listáján. Gőzöm sincs, hogy jelenleg melyik akar megölni. - Olyan nyugodtan mondta ezt az egészet, hogy engem nem kicsit húzott fel. – Hogy tudsz ilyen nyugodt lenni?!
– Nem szokásom olyan dolgokon idegeskedni, amikre nincs ráhatásom. Most inkább kapaszkodj szép fiú le kell ráznom őket. Nem szívesen vezetném őket haza...- Válaszol, majd még az eddiginél is gyorsabban kezd el a kissé erdő rész felé hajtani. Kisebb nagyobb buckák és gödrök mellett suhantunk el.
– Te normális vagy? - Akadok ki teljesen. Ugyanis minél közelebb érünk az erdő részhez annál több akadályozó sziklát hagyunk el.
– Nem, de ezt már mások is kérdezték már. - A hangján tisztán hallani, hogy vigyorog. Direkt arra felé hajt, ahol több szikla van.
– T/N, ha bajom lesz esküszöm bemosok egyet és nem érdekel, hogy lány vagy. - Erre elkezdett nevetni. Csodával határos módon nem lett semmi bajunk T/N őrült manőverezésében. Csak a minket üldözőknek ment két járműve is tropára. Egy kis barlang szerűségben bújtunk el. T/N levette a sisakot, cselekedetében én is követtem.
– És most mégis mit fogunk csinálni? - Kérdezem suttogva, mivel fogalmunk sincs, hogy hol vannak az üldözőink.
– Megvárjuk, hogy a többiek értünk jöjjenek. Tonyék tudják, hogy szoktam vezetni. Tehát rá fognak jönni, hogy baj van és értünk jönnek. Plusz szerintem már szóltak a hatóságoknak, hogy lövéseket hallottak.
– Itt akarod megvárni a többieket? Bólint egyet. – Megőrültél?

– Áh, már régen. - Villant rám egy mosolyt, mire hatalmasat dobban a szívem és kiszárad a szám. Odalép a motorhoz. Felhajtja az ülést és elővesz belőle két flakon vizet, az egyik nekem dobja. Meg elővett valami furcsa zacskót. Kibontotta kivett belőle valamit majd a zacskót nekem nyújtotta. Szárított marhahús volt ráírva. Megvontam a vállam és én is kivettem egyet. T/N ezek után elkezdte rágni a szárított marhát, követtem a példáját és ahhoz képest, hogy milyen rágós volt, nagyon ízlett.

– Honnan tudat, hogy ez itt van? Mármint nekem nagyon úgy tűnt, hogy biztos vagy a dolgodban.
– Sokat járok az erdőbe futni és az egyik ilyen alkalomkor bukkantam rá erre a helyre. Azóta sokat járok ide gondolkodni. - Ahogy beszélt egyre közelebb léptem hozzá végül egy apró csókot leheltem az ajkaira. Egy picurkát habozott majd viszonozta. Ezek után sokat beszélgetünk. Szerencsére a srácok egy óra alatt megtalálták az üldözőinket és még két órába telt ránk találni Ezt onnan tudom, hogy Mordály ordibálni kezdett velünk, mikor ránk bukkant. T/N szerencsére nem ébredt fel a hangzavarra, tovább aludt a vállamnak dőlve. Nem érdekelt a mosómedve mérges oktatása, mosolyogva néztem a vállamon szundító nőt.