Avengers Oneshots (Kéréseket Elfogadok)

Bucky ~5

SheilaBarnesStark könyvében is megtalálható lesz/ megtalálható ez a történet. Az Ultron Kora után nem fogja követni a filmeket, tehát nem lesz Thank's, természetesen lesznek benne olyan karakterek, akik a sztori miatt jöttek volna be.

[Bucky szemszöge]

El sem tudom mondani, hogy mennyire hálás vagyok Stevenek amiért értem jött. Igaz kicsit még szokatlan, hogy a szérum miatt ekkorára nőtt, de tudom, hogy a lelke mélyén még mindig ugyan az a Brooklyn-i kis srác, aki inkább hagyta, hogy megverjék mintsem, hogy elfusson. Azon a gondolaton, hogy makacsabb lett, mint amilyen régen volt folyton mosolygok. Éppen az egyik titkos katonai bázisra tartunk, hogy megbeszéljük, hogy pontosan mit is fogunk csinálni a következő akció keretein belül. Stevevel együtt léptünk be a tanácsterembe. Ami meglepő volt, hogy Carter ügynök mellett egy másik nő is állt. Csinos volt az egyenruha ellenére is. Világos barna haja volt és sötét barna szeme. Mikor egy futó pillanatra összetalálkozott a tekintetünk, úgy éreztem, mintha egy mély tóba estem volna, miből nincs kiút, de az igazat megvallva nem is akartam kijutni belőle. Philips tábornok sajnos elkezdte a megbeszélést. Megtudtam, hogy a nőt, aki Carter mellett állt Sophie Wood-nak hívják és a mostani akcióban ő is segíteni fog. Elméletileg itt gyerekeket is dolgoztatnak és azért mégis csak megnyugtatóbb, ha egy nő is kimenti őket nem csak néhány fegyveres férfi.
- Bocsásson meg Tábornok a kérdésért, de miért nem Carter ügynök jön velünk? Kérem ne vegye sértésnek Miss. Wood. - Sophie csak mosolyogva nézett ránk.
- Semmi baj Rogers Kapitány, tudja eredetileg úgy volt, hogy Carter ügynökkel együtt megyünk, csakhogy neki máshova kell mennie. - Steve csak megértően bólintott egyet. Ezután Philips azt mondta elmehetünk. Carter ügynök még maradt egy kicsit gondolom neki még meg kell beszélnie a saját akcióját. Sophie azonban elindult a kijárat felé. Egy fél mosollyal az arcomon követtem végig, ahogy kiment, megveregettem Steve vállát, majd utána siettem. Mikor már utol értem megérintettem a vállát. Erre ő megfogta a kezem és kicsavarta azt.
- Hányszor mondjam meg neked, hogy nem megyek veled sehova? - Kérdezte kissé dühösen majd ingerülten fordult hátra. Mikor rám nézett teljesen ledöbbent.
- Bocsásson meg Őrmester én nem tudtam, hogy ön az.
- Semmi baj Miss. Wood. - Mosolyogtam rá. - Kérem elengedné a kezem?
- Igen, igen persze elnézést. - Azonnal elengedett, ahogy lehajtott fejjel a füle mögé tűrt egy tincset még szélesebben mosolyogtam rá.
- Tehetek önért még valamit Őrmester? Remélem nem haragszik rám.
- Nos, ha az akció előtt elhívhatom egy italra az fantasztikus lenne hölgyem. Talán még meg is bocsájtok önnek. - Mosolyogtam szélesebben. Sophie arcán egy elnéző mosoly játszott, mély levegőt vett mielőtt belekezdett volna a mondandójába.
- Sajnálom, de akkor inkább haragudjon rám Őrmester. - Teljesen elképedtem rajta, ami meg is látszhatott, mivel elkezdett kuncogni. A tiszti kalapomat mindig kicsit félre tolva hordom, Sophie lábujjhegyre állt és egy kicsit oldalasabban helyezte el a fejemen.
- Így sokkal jobban áll. Holnap találkozunk Barnes Őrmester. - Mondta még, majd megfordult és távozott. Miután magamhoz tértem az előbbi döbbenetből én is elindultam, csak Miss. Wooddal ellentétben legjobb barátom keresésére.
Nem rég értük el a Hydra bázist, reggel megkértem a srácokat, hogy mellettem legyen majd szabad hely, ők persze belementek, de mikor meglátták Sophiet szerintem nagyon megbánták ezt a döntést. Mosolyogva fogadtam az új társunkat.
- Miss. Wood. - Biccentettem neki.
- Barnes Őrmester. Rogers Kapitány. Fiúk. - Viszonozta a gesztusomat. Minden a megbeszéltek alapján zajlott, egyszer csak ketten támadtak rám és a földre kerültem, ekkor valaki lelőtte az egyik míg a másikat úgy ütötte le, mintha a fegyvere baseball ütő lenne. Felnézve Sophie kissé piszkos arcával találtam szembe magam. Felém nyújtotta a kezét és segített felállni.
- Hölgyem, ha ennek az egésznek vége meghívom egy italra. - Nevetett rajtam és mosolyogva fordult felém.
- A szaván fogom majd Barnes.
- Maradjunk a Buckynál Miss. Wood.
- Akkor mi maradjunk a Sophienál, rendben?
- Rendben. - Feleltem mosolyogva, majd ismét a küldetésre koncentráltam. Sajnos igazunk volt, tényleg voltak gyerekek is fogva tartva, de Sophie jelenléte megnyugtatta őket. Mikor felrobbantottuk a Hydra bázist és visszatértünk, a fiúk azonnal elmentek a legközelebbi kocsmába ünnepelni. Stevevel velük tartottunk, hívtuk Sophiet is, de ő azt mondta, hogy segít haza juttatni a gyerekeket vagy éppen megfelelő helyre, ha éppenséggel megölték volna őket. Ez nagyon kedves volt tőle, amit meg is jegyeztem, mikor Steve már nem volt a közelben, teljesen elpirult és gyorsan elsietett.
Egy hónapja dolgozzunk közösen Sophieval és összebarátkoztunk, de az igazat megvallva én többet érzek iránta puszta barátságnál. Nagyon sok időt töltünk együtt és sokat nevettünk, igaz, amikor próbálom bevetni a sármomat, akkor csak a szemét forgatja vagy egy "ez most komoly?" nézéssel vizslat engem. Utóbbi alkalmakor mindig egyszerre kezdünk el nevetni. Nagyon sajnáltam, hogy a mostani akciónkra nem jöhetett velünk. Mindegy megbeszéltük, hogy mikor visszajövök, akkor elmegyünk egy randira. Már alig várom.