Avengers Oneshots (Kéréseket Elfogadok)

Steve ~5

ladymadey kérésére készült. Egy középkor AU-ról van szó, tehát ha nem szereted, akkor ne olvasd el. Előre is köszönöm. Még valami ez egy szérum előtti Steve lesz

[Steve szemszöge]

Egy pár napja érkezett egy futár, hogy Lord Robison szeretné, ha egy festményt készítenék a lányáról. Természetesen igent mondtam és szinte rögtön elindultam miután a futárt visszaküldtem a beleegyezésemmel. Tudtam jól, hogy a Robison grófság messze van az én otthonomtól. Szerencsére azonnali indulásomnak hála szinte a futár után odaértem. Mint mindig most is írtam egy levelet legjobb barátomnak, kinek hosszas könyörgésére váltam festőművészé. Mély levegőt vettem mielőtt bekopogtam volna az ajtón. Egy gyönyörűen szép mosolyú fiatal hölgy nyitott ajtót.
- Üdvözlöm uram. Miben segíthetek?
- Jó napot kisasszony. - Hajoltam meg illendően. - Steve Rogers vagyok. Lord Robison kért meg arra, hogy portrét készítsek leányáról.
- Valóban? Atyám erre kérte volna országunk legkiválóbb festőművészét?
- A....Atyád? Lady Robisonhoz van szerencsém? - Még szélesebb mosollyal az arcán bólintott egyet.
- Örvendek a szerencsének jó uram. - Pukedlizett mosolyogva. - Kérem jöjjön beljebb. Atyám már várja, bár nem számítottunk önre ilyen hamar.
- Kérem Lady Robison a Steve nekem tökéletesen megfelel.
- Rendben Steve. Nekem a Lily tökéletes. Kérem ne várassuk meg apámat. - Bólintottam egyet és Lady Robison után mentem. Mindenkinek, aki kisasszonynak szólította illedelmesen vissza köszönt. Kissé furcsálltam, hogy nemesi származása ellenére milyen kedvesen beszélt a szolgálókkal. Hamar egy hatalmas étkezőbe értünk. Az asztalhoz sétáltunk, ahol egy kissé idősebb férfi ült az ebédjét fogyasztva.
- Apám. - Köszöntötte illendően Lord Robisont.
- Uram. - Hajoltam meg előtte is.
- Leányom. - Üdvözölte őt mosolyogva. Majd felállva felém lépett egyet. - Ha értesüléseim nem tévednek, akkor Steve Rogers festőhöz van szerencsém.
- Jól gondolja uram. Remélem korai érkezésem nem okozott semmi felé kellemetlenséget önnek és házában lakó személyek egyikének sem.
- Ugyan már drága fiam! - Szólt derűsen. - Örülök, hogy ilyen hamar ideértél! Igaz kissé megleptél, de ez nem probléma senkinek sem e házban.
- Köszönöm uram.
- Kérlek csatlakozz hozzám és leányomhoz. Most terveztünk ebédelni. Mind kettőnket megtisztelnél azzal, ha velünk töltenéd el eme finom falatokat.
- Örömmel csatlakozom önökhöz Lord Robison. - Ezek után helyett foglaltunk és közösen megebédeltünk.
- Kedves fiam. - Kezdte Lord Robison. - Az út bizonyára hosszú volt és kimerítő. Nyugodtan pihenj le. S majd holnap munkába állsz.
- Köszönöm uram. - Hajoltam meg, majd egy szolgáló leányt követve eljutottam az ideiglenes szobámhoz. Reggel kopogtak az ajtómon, hogy elvezessenek Lord Robison dolgozó szobájába, a portré elkészítése miatt. Mikor beléptem könyvekkel teli rakott szekrények voltak egymás mellé rakva és az egyik előtt Lily olvasott. Mosolyogva figyeltem és óvatos léptekkel mögé lopakodtam. Egy szerelmes könyvet olvasott. Halkan elkezdtem mondani az egyik sort.
-" Vágyom rád...nem tagadom.
Várok rád mert így akarom.
S félek...ezt sem tagadhatom
De talán rám találsz egy gyönyörű napon..."- Kissé ijedten csukta be a könyvet.
- Steve megijesztettél.
- Bocsáss meg. - Hajoltam meg és kezet csókoltam neki. Ahogy felnéztem egy kissé elpirult.
- Akkor elkezdjük?
- Igen persze. Ha szeretnéd a könyv maradhat a kezedben, de persze ez nem kötelező.
- Nekem jó lesz így minden nélkül. - Mosolygott szerényen. Szélesen mosolyogva bólintottam egyet. A vászon mögé ültem, míg Lily elém ült, egy halvány mosollyal az arcán. Óvatosan láttam neki a munkálatoknak. Közben beszélgetünk hisz, amíg nem az arcát festem addig nyugodtan mozoghat a szája. Egyenes háttal ült előttem. Már a nagyából kész lettem a háttérrel, amikor egy szolgáló szólt, hogy az ebédet találták és Lord Robison vár minket az étkezőben. Mindketten illedelmesen köszöntöttük a ház urát. Miután befejeztük Lily elnézést kért és távozott. Én is szeretem volna távozni, de Lord Robison marasztalt.
- Mond csak édes fiam, hogy haladsz a portréval?
- Jól haladok uram, de kellene még egy kis idő.
- Jaj én ezt nem azért mondtam. Arra gondoltam, hogy ha elkészülsz Lily portréjával készíthetnél más képeket is nekünk. Akár az otthonunkról. Akár bármi másról. Természetesen csak akkor, ha nem kell máshova menned.
- Jelenleg nem kell sehova sem mennem. Örömmel maradnék még egy keveset uram. - Lord Robison összecsapta a tenyerét.
- Akkor ezt megbeszéltük! Menj csak folytasd a munkálatokat. - Meghajoltam.
- Köszönöm Lord Robison. - Visszamentem oda, ahol a vásznam fel volt állítva. Folytattam a festést hiába nem volt itt Lily. Ezért tartottak jó festőnek, mert feltudtam idézni azt, hogy hogyan nézett ki az arcuk. Lilyét egyáltalán nem volt nehéz felidézni. Lord Robisonhoz hasonló fekete haja, a zafírként fénylő kék szemei, cseresznye szín ajkai közt felvillanó fogai, melyek olyanok akár a frissen esett hó. Észre se vettem, hogy valaki belépett a mögöttem levő ajtón.

[Olvasó szemszöge]

Nagyon elképedtem, mikor Steve a vászon előtt ült és festett azon pedig még inkább, hogy éppen engem festett úgy, hogy nem ültem előtte, de olyan élethű az egész, hogy olyan mintha tükörbe néznék. Az ecsetét törölte meg, mikor a szeme sarkából észrevett.
- Lily! - Állt fel hirtelen.
- Te...én...ööömmm...meg tudom magyarázni.
- Steve ezen nincs mit megmagyarázni. - Mosolyogtam rá kedvesen, hogy megnyugodjon. - Tényleg te vagy országunk legjobb festőművésze.
- Ha valami ilyen mesébe illően szép személyt kell lefesteni könnyű dolgom van. - Arcom teljesen pírba szökött, s így mosolyogtunk egymásra.
- Hallottam atyámtól, hogy maradsz.
- Igen valóban maradok.

Timeskip, mert Steve lerajzolja az labor asztalán alvó Tonyt, miközben folyik a nyála

Steve lassan egy éve nálunk van és én egyre jobban szerelmes vagyok belé. Sajnos nem tudom, hogy apám mit szólna ehhez ezért szeretnék vele beszélni. Éppen a dolgozó szobájába mennék, mert tudom, hogy ott van. Azonban fülemet érdekes beszélgetés csapja meg. Óvatosan odalépek az ajtóhoz, s bár tudom hallgatózni illetlen dolog most mégis úgy érzem meg kell tennem.
- Lord Robison nem tudom szavakba önteni mennyire hálás vagyok, hogy maradthattam és alkothattam. S bár tudom, hogy hálátlannak fogok tűnni szeretnék kérni öntől valamit.
- Mond csak drága fiam mi lenne az?
- Uram lassan egy éve élek az ön házában ez idő alatt én szerelmes lettem a lányába, Lilybe. Lord Robison szeretném megkérni a lánya kezét és az ön áldását. - Szívem hatalmasat dobbant. Magamban könyörögtem és imádkoztam, hogy apám áldását adja ránk.
- Látom a szemedben fiam, hogy igaz minden szavad. Legyen hát. Áldásom adom közös frigyetekre.
- Köszönöm Lord Robison. Ha megbocsájt meg kell keresnem a leányát, hogy megkérjem a kezét.
- Menj édes fiam. Menj csak. - Gyorsan elsiettem onnan és elindultam ki a kertbe út közben találkoztam egy szolgálóval és megkértem, hogy Stevenek mondja azt, hogy a kertben vagyok. Csakis akkor, ha kérdezi.

[Steve szemszöge]

Idegesen léptem ki kertbe, ahol Lily éppen az eget csodálta a fűben feküdve. Megköszörültem a torkomat és odaléptem hozzá.
- Szerbusz Lily. - Felnézett rám.
- Szerbusz Steve.
- Lily...kérdezni szeretnék valamit. Kérlek felállnál?
- Természetesen. - Amint befejezte felállt és kíváncsian vizslatott.
- Lily- Fogtam meg mind két kezét. - az első pillanattól kezdve rabul ejtetted a szívemet. Minél több időt töltök veled annál jobban szeretlek. - Letérdeltem elé. - Lady Lily Robison megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz feleségül? - Lily szeme könnybe lábadt s heves bólogatásba kezdett.
- Ezerszer is igent mondanék neked. - Hatalmas mosollyal az arcomon álltam fel s csókoltam meg cseresznye szín ajkait.