Avengers Oneshots (Kéréseket Elfogadok)

Natasha ~1

KlacskoKincso kérésére készült. Remélem jó tetszik 🙂😊

T/N: te neved
R/N/N: random női név

[Olvasó szemszöge]

Olyan rossz, hogy keveset tudok beszélni a nagy nénémmel, de a munkája miatt túl veszélyes lenne. Nat az egyetlen élő rokonom. Mármint olyan rokonom, aki tényleg szeret és törődik is velem. R/N/N Natasha nővére, aki az anyukám elég hamar ott hagyott engem miután apa meghalt. Egy kis boltban vásárolt enni valót, amikor egy rabló lelőtte őt. Anya, amint iskolába kezdtem járni ott hagyott. Ezt egy levélből tudom, amit a hűtőszekrényen hagyott. Zokogva hívtam fel a nénikémet, hogy anya elhagyott és teljesen egyedül maradtam. Nat néni éppen egy megbízást teljesített, de azonnal elindult hozzám haza. Megtörölte a szemem segített megcsinálni a házimat és mesét is olvasott nekem. Ennek már lassan tizenegy éve. Ma este is videó chatelni fogunk. Már nagyon várom! Izgatottan ültem le a gépem elé. Nat szinte azonnal felvette és ahogy én úgy ő is mosolygott.
- Szia!
- Szia T/N, hogy vagy?
- Prímám megint én nyertem meg a meccset. - Felelek büszkén, mivel amióta anyukám elhagyott a drága Fekete Özvegy tanított nekem néhány fogást. Igazából szinte az egész repertoárját megtanította nekem. Büszkén mosolygott rám.
- Ez az én unokahúgom! És mi újság azzal a sráccal? - Kérdezte mosolyogva miközben felhúzogatta a szemöldökét, csak a szememet forgattam. Tudtam jól, hogy kerítő nőt szeretne játszani nekem.
- Nincsen semmi edzés után megittunk egy turmixot és ennyi.
- Tényleg? Nincs semmi több? - Kérdezte kíváncsian csillogó szemekkel. Nemlegesen ráztam meg a fejem. Csalódottan felsóhajtott, legyintett egyet és ezek után órákon keresztül beszélgetünk. Elég későre jár az idő és egyre többet ásítottam, ami a nénikémnek is feltűnt.
- T/N látom rajtad, hogy fáradt vagy, nyugodtan menj aludni. Tudom, hogy holnap suli van. - Mosolygott elnézően rám miközben én próbáltam újra és újra kidörzsölni a szememből az álmot.
- Nem akarok még menni! Olyan keveset tudunk beszélgetni...- Nyafogok egy kicsit, ami megnevetetti Natet.
- Mi lenne, ha több időt töltenénk együtt?
- Ezt, hogy érted Nat néni? - Kérdeztem összehúzott szemöldökkel és oldalra döntött fejjel.
- Nos Clint addig rágta a fülemet, hogy elmondtam a csapatnak azt, hogy van egy unokahúgom. Az az te. Tony szinte rögtön rávágta, hogy akkor ideje újra összehozni Romanoff családot és nyugodtan ideköltözhetsz, ha szeretnél. - Tátott szájjal ültem a laptopom előtt és úgy éreztem, hogy sikítozva ugrálnám körbe a szobát, annyira boldog vagyok.
- Mikor mehetek? - Kérdezem izgatottan csillogó szemekkel, ami mosolyt csal Natasha arcára.
- Máris szólok Tonynak, hogy szóljon be az iskoládnak. Holnap reggel, amint felkelsz felhívsz és ott vagyok érted. Nyugodtan kapcsold ki az ébresztődet. Ráérünk rendben? - Hevesen bólogatok, ugyan úgy, mint mikor elkezdett tanítani harcolni. - De most irány az ágy ifjú hölgy, holnap megyek érted és onnantól kezdve mindennap velem fogsz edzeni.
- Jaj akkor máris megyek az ágyba főnökasszony. - Felelek fájdalmas grimasszal az arcomon, mire kitört belőlünk a nevetés. Mind ketten elbúcsúztunk és utána tényleg lefeküdtem. Előtte persze kikapcsoltam az ébresztőt. Reggel elég hamar felébredtem, fél kilenckor. Lezuhanyoztam ettem egy pár falatot, utána írtam Natashának, hogy jöhet értem. Nagyon izgultam több okból is. Clinten kívül egyik Bosszúállóval sem találkoztam és nem tudom, hogyan kellene viselkednem velük. Mindegy majd Nattől, mit hogyan csináljak. A másik ok amiért izgulok az az, hogy Natashával fogok élni. Mármint eddig is ő volt a "hivatalos" gyámom, de eddig nem élhetünk együtt. Most már minden más lesz tudom és várom ezt az új életet. Amikor végre leszállt a gép kirohantam a házból és a nénikém nyakába ugrottam, szorosan öleltem magamhoz, amit ő is viszonozott.
- Jó újra a karjaimban tartani téged kicsi lány. - Suttogta a hajamba mosolyogva. Nekem eleredtek a könnyeim, Nat egy kicsit eltolt magától és letörölte a könnyeimet.
- Olyan jó újra látni téged Nat néni.
- Téged is kicsi lány. - Mosolyogva simogatja az arcomat. - Na gyere pakoljunk össze és utána induljunk. Stark elég kíváncsi rád.
- Nem tudom eldönteni, hogy ennek örüljek vagy inkább megrémítsen. - Kicsit ijedt arccal néztem rá, miközben elindultunk befelé. Egyszerre kezdtünk elnevetni anyukám nővérével. Sajnos vagy nem sajnos nem sok holmik van, úgy hamar elkészültünk és indultunk is az új otthonom felé.

[Natasha szemszöge]

Nagyon örültem a lehetőségnek, amit Tony felajánlott. Annak pedig még inkább, hogy T/N belement. Most már minden a legnagyobb rendben lesz tudom. Eddig is vigyáztam rá, de most már sokkal egyszerűbb lesz. T/N-n látszott, hogy egy kicsit ideges ez mondjuk érthető nem mindennap költözhet az ember a Bosszúállókhoz. Bekapcsoltam a robotpilótát és T/N mellé ültem, hogy megnyugtassam.
- T/N nem kell félned, mindenki nagyon várja már a találkozást veled.
- Én is nagyon várom a találkozást csak...csak nem tudom, hogy mégis hogyan kellene viselkednem velük. Mármint rajtad és Clinten kívül nem ismerek senkit...- Motyogta lehajtott fejjel. - Mi van, ha valamit rosszul csinálok? Vagy mondok? Vagy...
- Hé nyugi T/N! Nem lesz semmi ilyesmi. Okos lány vagy, kedves, megértő és olyan, mint a nagynénje. Engem imádnak, biztos téged is fognak. - Mosolyogva megölelt.
- Köszönöm.
- Ugyan nincs mit köszöni. - Visszamentem a vezető fülkébe. A Quinjetnek hála hamar odaértünk. Péntektől megtudtuk, hogy mindenki az edző teremben van. Óvatos macska léptekkel mentünk oda. Ahogy észrevettük mindenki azt nézte, hogy Steve Barnessal verekszik. Clint elmélyülten figyelte őket. T/N ördögein vigyorgott rám, majd fejével Sólyomszem felé intett nekem persze leesett, hogy mit szeretne. Mosolyogva bólintottam egyet.

[Bucky szemszöge]

Bár mind Steve, mind én teljesen a meccsre koncentráltunk, de észrevettük, hogy Nat és tizenhat éves forma lánnyal az oldalán lépett be. Gondolom az unokahúga. Összevigyorogtak, majd a lány elindult Clint irányába. Észre vétlenül kérdőn fordultam a Fekete Özvegyhez, aki csak a szája elé tette az ujját. Mi csak aprót bólintottunk egyet és vártuk, hogy mi lesz ebből. A lány felugrott és kibillentette az egyensúlyából a gyanútlan Sólyomszemet. Clint nyaka körül a fiatal Romanoff lábai voltak, az íjász jobb kezét pedig felfeszítette. Így szorította a földre egyik csapattagunkat.
- Rajta Clint kopogd le! - Mondta az az ifjú Romanoff. - Kopogd le. - Barton nyöszörögve kopogta le, hogy legyőzték. Stevevel vigyorogva figyeltük, ahogy Barton nagy nehezen feláll. Az ifjú "Fekete Özvegy" győzelemittas mosollyal az arcán nézett Sólyomszemre.
- Miért van az, húgy mind két Romanoff szeret kínozni engem? - Kérdezte Clint égre emelt szemmel.
- Jaj, de vicces vagy Clint. - Mondta Nat, miközben a szemeit forgatta mosolyogva. - Srácok gyertek már ide! Szeretnék bemutatni nektek valakit. - Mindannyian a két nő köré gyűltünk. Ahogy láttam a fiatalabb egy kicsit izgult. - Fiúk, hadd mutassam be nektek T/N Romanoffot, az unokahúgomat. - Natasha mosolyogva tette kezeit unokahúga vállára. T/N egy aprót intett nekünk, mindannyian bemutatkoztunk neki. Stark vigyorogva karolta át T/N vállát.
- Mond csak kicsi, miért gyötrőd szegény Legolást?
- Nem bántom csak nekem mindig azt mondták, hogy az ember figyelme soha nem lankadhat. - Mosolyogva megvonta a vállát. - Kíváncsi voltam rá, hogy mindenki kedvenc Sólyomszeme betartja-e ezeket a szabályokat.
- Lehetne, hogy legközelebb, hogy nem szó szerint ugrasz a nyakamba? - Kérdezte Clint a nyakát masszírozva. - Egyébként szép volt.
- A legjobbtól tanultam. - Fordult mosolyogva nagynénje felé. Fekete Özvegy meghatottan ölelte magához, látszik rajtuk, hogy nagyon szeretik egymást. Halvány mosollyal az arcomon figyeltem őket, ahogy Natasha felkapta a kicsit a vállára és úgy csikizi. T/N sikítozva nevetett a vállán.