Avengers Oneshots (Kéréseket Elfogadok)

Steve ~10 Part II

[Steve szemszöge]

T/N-val/-vel nagyon jó lett a kapcsolatunk, úgy értem mindenkinek. Igaz az eléjén sokszor volt, hogy úgy jött iskolába, hogy össze volt verve. Néha mi fiúk nem is láthattuk, mivel nem az arcán vagy a karján volt, hanem a hátán. T/N-nak/-nek emiatt sokszor kellett bemennie Furyhoz. T/N és én egy kicsit közelebb kerültünk egymáshoz, abból az egy kis ismerkedésből több lett. Egyre többször találkoztunk kettesben, amik az idő elteltével randiká váltak. Tél óta egy párt alkottunk a fiatalabb Rumlowwal. T/N nagyon kedves, segítőkész lány és már nem egyszer összetűzésbe került a testvérével vagy épp Brock barátaival. Lassan itt a nyári szünet és sikerült megbeszélnem mind T/N-val/-vel, mind anyával, hogy T/N nálunk legyen az egész szünet alatt. Ez az utolsó hét a suliban, T/N nem jött el a megbeszélt találkozóra, így egy kicsit aggódva fürkésztem az iskola bejáratát.

– Nyugi már haver, biztos nincs baja T/N kemény csaj tud vigyázni magára.

– Jó, de mi van ha az idióta bátyja megint megverte? Vagy az apja? – Néztem rá legjobb barátomra aggódóan. Szerencsére ebben a pillanatban belépett T/N zenét hallgatva és szélesen mosolyogva. Feje tetején az egyik tőlem elcsent baseball sapka pihent, ahogy meglátott minket elindult felénk. Mikor elénk ért kivette a fülest, puszit adott a számra, majd megölelte Buckyt.

– Sziasztok fiúk.

– Szia T/N.

– Szervusz édesem. – Húztam újra magamhoz és megcsókoltam, mosolyogva viszonozta.

– Hé gerlepár, ideje szét válni jönnek a viharfelhők... – Szólalt meg Buck kissé mogorva hangon. Ahogy elváltunk egymástól megláttuk mire gondol, megjelent Brock, Sitwell, Pierce és Rollins. T/N megforgatta a szemét, közben én közelebb húztam a derekánál fogva. Rollins szélesen ránk vigyorgott, majd T/N felé fordult. Megnyalta a száját, ahogy végig nézett rajt. Megfeszült az állkapcsom, kicsit T/N elé léptem, hogy takarjam.

– Szívecském hagyd ott a Kapitányt, gyere megmutatom neked, hogy milyen egy igazi férfi. – Kacsintott Rollins, Brock megforgatta a szemét morgott egy sort, majd meglökte barátja vállát.

– Indulj meg Jake, most! – Szólalt meg Brock majd meg sem várva barátja válaszát, megragadta a karjánál fogva és elkezdte elhúzni tőlünk.

– Na jó...ez fura volt.

– Nekem mondod? 16 éve ismerem és még mindig nem sikerült kiismernem őt. – Válaszolt T/N Buckynak. – Na jó nekem most mennem kell Törire. – Puszit nyomott az arcomra és már indult is, visszahúztam, levettem a fejéről a sapkámat és újra megcsókoltam. Mikor elváltunk döbbenten néztem barátnőmre.

– Kicsim levágattad a hajad?

– Mi? Ja igen, most hétvégén csináltattam meg. – Beletúrt az elöl hosszabb hátul rövidebb hajába. – Tetszik?

– Hogy tetszik-e? Imádom, mármint nagyon jól állt, mikor hosszabb volt, de ez valahogy még inkább te vagy. – Mosolyogtam rá szélesen, T/N lehajtott a fejét, a haja előre hullt így eltakarva az arcát. Ettől függetlenül tisztában voltam vele, hogy elpirult. – Ó szóval ezért vágattad le igaz? – Az álla alá nyúltam felemeltem a fejét. Az ujjbegyeimmel elkezdtem simogatni az arcát. Megpusziltam az arcát, a homlokát, majd a száját.

– Steve...tényleg mennem kell. Coulsonnal lesz Törim és tudod, hogy imádom az óráit. Suli után beszélünk. Sziasztok. – Integetve lépett el tőlem, majd besétált a termébe, mi is elindultunk a fizika óránkra Pymhez.

Timeskip, mert Steve még télen is képes egy pulcsiban és melegítőnadrágban sétálgatni odakint

Az utolsó óra után, a megbeszéltek alapján a focipálya lelátóihoz mentünk beszélgetni. Sokat nevetünk, mindenki mesélt cikis sztorikat az eddigi életükből. T/N is sokat mesélt, bár ő keveset mondott a gyerekkoráról, amit meg is értettünk. Bucky éppen azt mesélte, mikor még általános iskolás korunkban felültünk egy hullámvasútra es én elég illetlen módon szabadultam meg az aznapi reggelimtől. T/N eleinte fapofával bólogatott, majd egyszer csak kitört belőle a nevetés. Meg kellett kapaszkodnia Sam vállában, aki a másik oldalán ült. Ő a jobbon, én a balon.

– Steve tudod, hogy én szeretlek, de – Újra nevetett, meg kellett törölnie a szemét. – de Buck történeteit túlontúl imádom.

– T/N... – Hallottunk meg egy harmat gyenge a hátunk mögül. Nem kellett megfordulnunk, hogy tudjuk ki az. Buckyval egyszerre álltunk fel, hogyha kell megvédjük a barátnőmet.

– Mit akarsz itt Brock?

– Én...én öhm...beszélni szeretnék a húgommal. – Könyörgően nézett T/N-ra/-re, mindannyian felvontuk a szemöldökünket.

– Rajta mondjad csak. – Ezt négyszemközt jobb lenne megbeszélni. Nem tartozik sem rátok sem Piercékre, Stark. – Morogta az idősebb Rumlow, már éppen megindultam volna, mikor T/N megfogta a kezem. Mély levegőt vettem majd leültem, közben lenyomtam Buckot is.

– Brock mit szeretnél? Tudom, hogy mit mondtál, de úgyis elmondanám neki, tehát ki vele. – Brock mély levegőt vett, majd T/N szemébe nézett.

– Emlékszel, mikor te ha éves voltál, én pedig hét?

– Elég nehéz elfelejteni, hogy anyáék abban az évben váltak. – Húzta el egy kicsit a száját. Kicsit megszorítottam a kezét, hogy tudja én itt vagyok neki.

– Emlékszem egyszer este sírva jöttél be a szobámba, olyan kis ijedt voltál és nálad volt a kedvenc plüss mackód. Emlékszel mit mondtam? – Láttam, hogy mind két Rumlow szemében könnyek csillogtak. – Mert én pontosan emlékszem. „Nem érdekel, ha fúj a szél vagy esik a hó vagy szakad az eső. Én mindig ott leszek neked és ha kell a világ végéig is elmegyek, hogy megnyugtassalak." Utána megöleltelek, megpusziltam a homlokodat és belefektettelek az ágyamba. Azután hetekig együtt aludtunk. T/N én annyira sajnálom...igazából nem is tudom felsorolni, hogy mi mindet. Első soron, hogy nem tartottam be a szavam, hogy nem úgy fogadtalak itthon, ahogy kellett volna. – Brock arcán elkezdtek könnyek folyni végig, láttam, T/N is közel áll a síráshoz. Brock közelebb lépett T/N-hoz/-hez. – Tudom az, hogy megütöttelek az megbocsájthatatlan és nincs is rámentségem. Egyszerűen csak elborult az agyam és... – A mondatott azonban nem tudta befejezni, mivel T/N a nyakába ugrott.

– Annyira hiányoztál...úgy fájt, hogy már nem szeretsz, hogy nem vagyok fontos neked többé.

– Jaj tücsök...te mindig leszel nekem, nem számít semmi. – A testvérpár még percekig állt egymást ölelve. Mosolyogva néztem őket, nagyon örülök, hogy T/N és Brock végre kibékültek.