Avengers Oneshots (Kéréseket Elfogadok)

Bucky ~19

buckyslumptea kérésére készült. Remélem tetszik. Mindenkinek jó olvasást.

K/Sz: kedvenc színed

[Olvasó szemszöge]

A második világháború nem könnyű. Senkinek sem az, főleg, ha az ember nő és a seregnél dolgozik. A nevem T/N Carter, Peggy Carter ügynök húga vagyok és akárcsak a nővérem én is beléptem a seregbe. Éppen a Stark Expón vagyok, nővéremmel ellentétben mindig is érdekeltek a technika vívmányai. Csillogó szemekkel figyeltem, ahogy Howard bekapcsolja legújabb találmányát. Be kell ismernem, hogy én is felnevettem, mikor „befuccsolt". A szemem sarkából láttam, hogy egy egyenruhás férfi és a mellette álló srác folyton felém pillantgattak, de nem ők voltak az egyetlenek. Egy még az egyenruhásnál is magasabb – szintén szőke hajú férfi – méregetett engem. Mély levegőt vettem és úgy tettem mintha nem láttam volna őket. Mikor a bemutató véget ért elindultam az utca irányába. Éreztem, hogy követnek, ezért megszaporáztam a lépteimet. Valaki megragadta a karomat és magához rántott. Eljátszottam, hogy próbálkozom, hiába tudnám könnyen lerázni. Az a szőke hajú srác volt, aki egyedül álldogált. Szélesen rám vigyorgott és szorosabban fogta közre a karomat.

– Egy ilyen szép hölgy miért sétálgat egyedül?

– Hisz nincs egyedül. – Éreztem, hogy valaki átöleli a derekamat. – Nem igaz édesem? – Kedvesen mosolygott le rám, ahogy a szemébe néztem kacsintott egyet. Bólintottam egyet és mosolyogva fordultam a „támadóm" felé.

– Igen, köszönöm, hogy aggódtál értem, de meg vagyok. – Kénytelen, kelletlen elengedett a szőke hajú, a tisztiruhát viselő egyén megfordított. Folyamatosan a derekamat ölelve mentünk messzebb az erőszakos fiútól, közben a vele látott vékonyabb szőke srác is mellénk szegődött. Mikor már elég messze kerültünk szembe fordított magával. Belenéztem kék szemeibe, amikben aggodalom csillogott.

– Jól vagy? Ugye nem bántott? Nagyon reméltem, hogy nem érünk oda későn.

– Jól vagyok, köszönöm. Viszont nem lett volna rá szükség. Tudok vigyázni magamra.

– Efelől nincs kétségem hölgyem, de az a fickó nem a legjobb ember. Tapasztalatból tudunk beszélni. – A szőke hajú hevesen bólogatott, elmosolyodottam. Megfogtam az előttem álló kezét, beleadtam minden erőmet és a falnak szegeztem.

– Még mindig azt gondolja, hogy nem tudok vigyázni magamra?

– Elnézést hölgyem, hogy alábecsültem.

– Vegyük úgy, hogy nem történt semmi rossz. – Mosolyogtam rájuk, elengedtem a barna hajút, majd egyedül mente tovább hazáig.

Timeskip, mert Bucky nem szeret kimozdulni nyáron a fém karja miatt

Pár napra a Stark Expóra egy katonai bázison voltam a nővéremmel, mikor egy kéz megérintette a vállamat. Kérdőn fordultam meg, hisz itt nem szoktak ilyen finoman megérinteni. Döbbenten kerekedett el a szemem, mikor a vékony szőke hajú férfival találtam szembe magam.

– Azt hiszem még nem volt alkalmam bemutatkozni. Steve Rogers nagyon örülök.

– T/N Carter én is örülök. Hol van a barátod?

– Ő már a fronton van, én Dr Erskine kísérleti programjában veszek részt.

– Ó! Akkor sok sikert. – Mosolyogtam rá Stevere, majd mind ketten mentünk a saját dolgunkra.

[Bucky szemszöge]

Nagyon örültem annak, hogy Steve kiszabadított és nem kicsit lepődtem meg, mikor az a nő akit „megmentettem" egy ügynök. Nagyon örültem, hogy néhány küldetésre ő is velünk fog tartani. Éppen egy bárban ülünk leendő csapattársaimmal, mikor hirtelen mindenki elhallgatott. Belépett az ajtón a Carter testvérpár. Ahogy T/N-ra/-re néztem elállt a lélegzetem. Egy gyönyörű K/Sz ruha volt rajta. Nagyot nyeltem és azonnal felálltam, de nem én voltam az egyetlen Steve is felállt. Legjobb barátom az idősebb Carter miatt állt fel, odaléptünk hozzájuk és beszélgetni kezdett.

Timeskip, mert Bucky nem szeret medencézni

Már megint menekülök, már elegem van belőle. Egyszerre örültem és rémültem meg, mikor Steve megjelent, hogy a Bosszúállókhoz szeretne vinni, hogy megúszam a büntetésemet. Mikor megjelent egy kommandó bepánikoltam és elfutottam. Steve és a társai utánam jöttek, akárcsak a kommandó. Ijedten kapkodtam a szemem Stevék és a rendőrök között.

– Bucky nyugodj meg. Nem akarunk bántani, gyere velem és a többiekkel és esküszöm, hogy nem esik semmi bántódásod.

– Hagyjatok békén! Nem akarok elmenni sehova senkivel!

– Buck nyugodj meg. Nem akarunk ártani neked.

– Nem, ez nem igaz...hagyjatok kérlek... – Az egyik kommandós előlépett letette a fegyverét a földre. Felemelte a kezét és elkezdte levenni a védő felszerelését, utoljára a sisakját vette le. Tátva maradt a szám, ahogy megláttam T/N arcát. Erőszakosan lehunytam a szemem és megráztam a fejem. Nem, ez nem lehet ő. T/N már megöregedett, családja van és túl lépett rajtam.

– James... James kérlek nyisd ki a szemem.

– Nem...ez nem valóság, te nem vagy itt csak szeretném, hogy itt légy. – Éreztem, hogy valaki elém lépett. Az arcomra vezette a kezét, felemelte a fejem, hogy a szemébe nézek. Tényleg T/N állt előttem, mosolyogva, ugyan úgy az arcomat cirógatta, mint egy-egy küldetés előtt.

– James, itt vagyok. Tényleg itt vagyok.

– Ho-hogy?

– Az most nem fontos. Stevenek igaza van, velük kell menned. Hidd el jobban jársz, ha velük mész.

– Nem nélküled sehova nem megyek. – Könyörögve néztem Stevere, hogy T/N hadd jöjjön velünk. A csapattal összenézett, majd mosolyogva biccentett egyet. Stark beszélt a helyi rend feltartó szervezettel, hogy majd ők figyelnek rám. Steve azonnal odajött hozzánk és megölelte T/N-t. Elmesélte, hogy felszökött a gépre, amivel Steve a jégbe hajtott és Furyék őt is megtalálták legjobb barátommal együtt. T/N úgy érezte, hogy Phillips már eleget ugráltatta, ezért nem akart csatlakozni a Shield-hez. Mikor felszálltunk a Bosszúállók gépére T/N mellé ültem és egy pillanatra nem akartam elmozdulni tőle.

– Bucky nem fogok eltűni ugye tudod?

– Tudom...de szeretnék biztosra menni. – T/N rám mosolygott és puszit adott az arcomra. – Imádom a borostádat és a hajadat is.

– Én mindent imádok bennedd T/N...szeretlek.

– Én is téged James. – Csókot leheltem az ajkaira, miközben a karját simogattam.