Tabu.

2 / 2

A recepthez szükséges alaplé már ott bugyogott magában három üstben, melyek három különböző asztalra voltak felállítva.

Piton a végzős osztályban áttért arra, hogy a bonyolult bájitalokat többé ne készítse el mindenki külön-külön, hanem csak olyan áttekinthető számú tanuló, akiknek mind a körmére tud nézni, hogy a legapróbb hiba se kerülhesse el a figyelmét.

Ma minden üstnél két diák dolgozott, akik rövid idő után erősen izzadni kezdtek – egyrészt a tűz melegétől, másrészt a tanár epés megjegyzéseitől.

Damiann Flinn éppen komoly hibát készült elkövetni: az őrölt sárkánypikkelyt már a főzetbe akarta tenni, még mielőtt küzdőtársa, Michael Durham elvégezhette volna a feltétlenül szükséges hőmérséklet-csökkentést.

Hermione érdeklődve figyelte, mi fog történni a hibás lépés következtében. Mégiscsak kisülhet valami szórakoztató ebből az órából.

Piton, aki éppen egy másik üstnél állt, a kelleténél egy másodperccel később vette észre Flinn hibáját. Mégis megpróbálta a kárt megakadályozni: odaugrott, és elrántotta a tettes karját. Egy része a finom, szürke pornak az üst mellett kötött ki, de nagyobb része feltartóztathatatlanul a félkész főzetbe szóródott.

Közvetlenül ezután hangos, csúf bugyborékolás hangzott fel, és az üst nagy, vörösen izzó cseppeket lőtt a magasba, akár egy vulkán.

– EL ONNAN! – üvöltötte Piton, mire a diákok, akik eddig laza körben vették körül az üstöt, felriasztott tyúkcsapatként ugráltak szerteszét.

Az egyetlen, aki nem hagyta el a terepet, maga Piton volt, akinek sikerült az üst alatti tüzet kioltania.

Ez az intézkedés a minivulkánt tényleg lecsillapítani látszott – ámbár az utolsó fellőtt cseppek még elérték Piton talárját, ahol érkezésük után veszélyes, sziszegő hangot adtak ki.

Piton halkan átkozódva tépte le magáról talárját, és bevágta a legközelebbi asztal alá.

Miután meggyőződött róla, hogy az üst többé nem jelent veszélyt, lassan Flinnhez fordult, aki félénken nézett vissza, és fejét olyan mélyen húzta a válla közé, amennyire csak lehetséges volt.

Hermione, aki egy másik üstnél állt, a helyéről csak Piton hátát látta, de Flinn krétafehér arca arra engedett következtetni, hogy a professzor arca különösen félelmetes lehet.

– Agyatlan tökfilkó! – hallotta Pitont, kinek hangja, habár nem emelte fel jelentősen, ostorcsapásként vágott keresztül a termen.

Flinn még egy árnyalattal sápadtabb lett, és megpróbált elmormolni egy bocsánatkérést az orra alatt, amit Piton egy gyors kézmozdulattal rögtön meg is akadályozott.

– Kíméljen meg a nyavalygásától! – mondta hidegen. – MIT rontott el, Flinn?

– Túl korán adtam hozzá a sárkánypikkelyt, uram – suttogta Flinn.

– És ez hogy történhetett? – kérdezte Piton kenetteljes hangon.

– Michael a tüzet még nem… – kezdte Flinn.

– ROSSZ VÁLASZ! – förmedt rá Piton. – Ne próbálja meg másra kenni a felelősséget a saját hibájáért.

– De én csak azt akartam mondani, hogy nem vártam meg, amíg Michael… – javította ki magát Flinn feszülten.

– És MIÉRT nem várt? – kérdezett vissza Piton élesen.

– Mert én…, mert én,… én egyszerűen nem koncentráltam eléggé… nem figyeltem eléggé oda – hebegte Finn.

– És mit tesz az ember, ha nem figyelt oda? – kérdezte Piton halkan.

Flinn, akinek halvány fogalma sem volt arról, mire akar utalni a bájitaltanár, kétségbeesetten bámulta a cipője orrát.

– NÉZZEN RÁM, HA MAGÁHOZ BESZÉLEK! – mennydörögte Piton.

Flinn felrántotta a fejét. Az arcán a dac nyomai mellett jól leolvasható volt, hogy mennyire fél az előtte állótól.

– Mit tesz az ember, Mr. Flinn, MIELŐTT egy nagyon érzékeny hozzávalót a főzethez ad, ha olyan könnyelmű, vagy jobban mondva, olyan hihetetlenül ostoba volt, hogy az előkészítésnél nem koncentrált? – kérdezte Piton hangsúlyozottan lassan és érthetően, mintha egy szellemileg korlátozottal beszélne.

– Vár? – suttogta Flinn elbizonytalanodva.

– Mit szólna ahhoz, hogy GONDOLKODIK? – mordult rá Piton. – És amennyiben az nem segít – mert egy rakás szalmán kívül más nincs a fejében, főleg nem egy bájitalrecept, ami nagy valószínűséggel a záróvizsgán ki is fog derülni – mi lenne, ha UTÁNAOLVASNA a receptben?

Flinn szégyenkezve sütötte le a szemét.

– Nézzen rám! – sziszegte Piton.

A diák álla gyanúsan remegett, miközben eleget tett a parancsnak.

– Ugye TUD olvasni, Mr. Flinn? – kérdezte Piton gúnyosan.

– Igen! – suttogta Flinn.

– Hogyan kérem? – támadt rá Piton.

– Igen, tudok olvasni,… uram – préselte ki magából Flinn.

– Akkor azt is kellene tennie! – közölte Piton élesen. – És nem csak olvasni fogja ezt a receptet, hanem szóról szóra kívülről meg is tanulja – holnap előadhatja nekem. És ha csak egyetlen hiba is becsúszik az előadásába, a büntetése sokkal kevésbé lesz enyhe. Megértett, Flinn?

– Igen, uram! – felelt Flinn, és hangosan nyelt egyet.

– Helyes! – mondta Piton. – Húsz pont a Griffendéltől, és tartsa magát távol az üsttől az óra további részében.

Ezekkel a szavakkal végre elfordult a fiútól és otthagyta a letaglózott diákot, aki óvatosságból némán, de mélyet sóhajtott. Az osztály többi része sem mert megmukkanni, mert abszolút senki nem akarta magára vonni a professzor figyelmét, amíg ebben a hangulatban van.

Piton kihalászta talárját az asztal alól, és megszemlélte a kárt – néhány jól látható lyukat –, amit a bájital vulkánkitörésének fröccsenései martak bele.

Egy érthetetlen, de egyértelműen dühödt mormogással a széke háttámlájára akasztotta a ruhadarabot, mielőtt visszafordult volna az osztályhoz, hogy az összes diákot a megmaradt két üst felé terelje.

Michael Durhamet, a boldogtalan Flinn partnerét Piton egy másik csoporthoz rendelte harmadikként, míg ő maga a két csoport között ingázott, árgus szemmel felügyelve a főzet további elkészítését.

Hermione figyelemmel követte az eseményeket, de csaknem teljesen közömbösen figyelte háztársa, Flinn szenvedését. Ha elég ostoba volt ilyen komoly hibát elkövetni, joggal történt vele az egész. A házpontok levonása sem érintette meg, habár egy kicsit ette belül a méreg, hogy már megint egy griffendéles vesztett rajta. Végül is ők voltak és lesznek mindig is a bájitaltanár legkedveltebb célpontjai.

Hermione pillantása érdeklődve vándorolt végig talár nélküli tanárán. Ritkán fordult elő, hogy a férfi ne viselte volna ezt a ruhadarabot, noha – ahogy Hermione tárgyilagosan megállapította – szemmel láthatóan nem volt semmi rejtegetnivalója.

Vajon hogyan nézne ki Piton, ha a hosszú zakót is levenné, és előkerülne a fehér ing, aminek a mandzsettája a fekete karrész alól kilóg? Olyan látvány, ami még egyetlen diáknak sem jutott osztályrészül. 

És hogyan nézne ki vajon, ha az inget is…