Tabu.

11/ 1

Hermione követte Pitont egészen a Roxfort kapujáig. Mivel a biztonság kedvéért jócskán lemaradt, nehogy észrevegyék, még éppen láthatta, amint a férfi a kastélyt körülvevő hoppanálásgátló zóna hátárát átlépve eltűnik.

Francba! Mivel fogalma sem volt, merre tűnhetett el a férfi, a hajtóvadászat máris befejeződött, mielőtt igazán elkezdődhetett volna.

A kaput maga mögött hagyva leballagott a tó partjára, az áthatolhatatlan bozót közepén fekvő kedvenc tisztásához, és sóhajtva hanyatt dőlt a fűben.

Mialatt szeme a tovaúszó felhőket követte, gondolatai egészen más irányba kalandoztak. Fejben lefuttatott néhány frissiben megtervezett jelenetet, és megpróbálta megjósolni Piton várható reakcióit. Minél intenzívebben készül fel, annál jobbak az esélyei, hogy helytálljon a férfival szemben.

A ma reggeli kört a nagyteremben egyértelműen ő nyerte. Páratlan élvezetet jelentett a férfi arcát figyelni, mialatt előadta kis hazugságát McGalagonynak.

Miután Hermione elég ideig hódolt kedvenc új „hobbijának”, visszaindult a kastélyba, hogy a nap további részét tanulással töltse.

Késő délután elugrott Piton lakásához, de többszöri kopogásra sem kapott választ. Ugyanilyen kevés eredménnyel járt a vacsora utáni próbálkozása. Amikor Piton még röviddel éjfél előtt sem érkezett meg, végül visszatért a toronyba. Roppant frusztrált volt a tudattól, hogy bosszúját nem folytathatja azonnal.

Piton, aki éppen ekkor ért vissza a kastélyba, még látta a hátát eltűnni a lépcsőfordulóban, és csendben gratulált magának a kiváló időzítéshez.

Egész nap Londonban volt, beszerzett néhány dolgot, majd az estét egy Zsebpiszok közben található műintézetben töltötte, amit hosszú idő után újra fel kellett keresnie, tekintettel azokra a különös hangulatingadozásokra, melyeket annak az őrült Grangernek a viselkedése váltott ki belőle.

Mint mindig, most is legteljesebb megelégedésére szolgálták ki, kellemesen ellazultnak és kielégültnek érezte magát – csak a helyzetből adódóan kissé terpeszben lépkedett.

Mikor már az ágyban feküdt, elárasztotta a kellemes fáradtság érzése, és néhány perccel később el is aludt – habár röviddel előtte még eszébe jutott, hogy másnap reggel az első két óráját a végzősöknek tartja.

Hermione ezen az éjszakán lemondott arról, hogy magához vegye szokásos kis bájitalocskáját, amire a tanuláshoz volt szüksége. Ehelyett ágyba bújt és megpróbált aludni, hogy másnap kipihenten vehesse fel újra a harcot Pitonnal – de hiába, az álom elkerülte. Órákon át nyugtalanul forgolódott ide-oda, néhány pillanatra elbóbiskolt, hogy aztán rögtön felriadjon. Csak akkor sikerült átsiklania az álmok birodalmába, mikor odakint már csaknem pirkadt.

_____

Amikor másnap a végzős diákok bevonultak a bájitaltan terembe, Hermione olyan sokáig lebzselt feltűnés nélkül az ajtó előtt – úgy téve, mintha a táskájában keresne valamit –, hogy végül ő állt egyedül a nyitott ajtó előtt, mikor Piton megérkezett. Eléje ment néhány lépéssel, ezzel elzárva az utat az osztályterem felé, amit a tanár igencsak veszélyes arckifejezéssel nyugtázott.

– Be van már tervezve ma estére a büntetőmunkám, vagy ismét engedetlenkednem kell? – kérdezte halkan.

– Sem ma, sem máskor nem jelenik meg nálam többé – sziszegte Piton fenyegetően.

– Majd meglátjuk! – felelt Hermione önelégült nevetéssel, ami Pitonnak cseppet sem tetszett, majd megfordult és bemasírozott a terembe.

Piton követte, és olyan csattanással vágta be az ajtót, hogy azzal az egész osztály figyelmét magára vonta.