Tabu.

27 / 3

Amikor Hermione Harryvel és Ginnyvel együtt belépett este a nagyterembe, a jelenlévők közül még senki sem ült le a hosszú, ünnepélyesen feldíszített, U-alakban összerakott asztalhoz. Valamennyien – tanárok és diákok egyaránt – szanaszét álldogáltak, többségük egy pohár pezsgővel a kézben. Kisebb-nagyobb csoportokban beszélgettek, és várták, hogy az igazgatónő hivatalosan megnyissa az ünnepséget.

McGalagony – helyettesével ellentétben – már ott volt, és néhány diákkal társalgott. Feltehetőleg várni szándékozott még a megnyitóval, míg a terem jobban megtelik. Ahogy megpillantotta Hermionét és barátait, kivált a beszélgető csoportból, és odasétált hozzájuk.

– Jó estét, kedveseim – köszönt rájuk jókedvűen, mikor a három griffendéleshez ért.

Egy darabig beszélgettek, és amikor néhányan még csatlakoztak a csoporthoz, McGalagony a lehetőséget kihasználva karon fogta Hermionét, és egy kicsit félrevonta, hogy zavartalanul válthasson vele néhány szót.

– És? Milyen volt a tengernél? – kérdezte, és várakozva nézett Hermionéra.

– Egészen csodálatos – felelt mosolyogva.

– Akkor számíthatok rá, hogy Perselus – ha megjön végre – valamennyire jókedvű lesz? – kérdezte huncut arckifejezéssel.

– Erre inkább nem fogadnék – felelt sokatmondó pillantással.

Kicsit később belépett a bájitalok mestere, szokása szerint fekete zakójában, ezúttal azonban az elmaradhatatlan talárja nélkül. Itt-ott néhány diák felkapta a fejét, hogy kíváncsian, bár némi rettegéssel megbámulják, de rögtön újra leszegték tekintetüket, hogy ki ne vívják haragját.

Piton első dolga az volt, hogy odament egy Hermionétól és McGalagonytól nem messze kialakult mardekáros csoporthoz. Túlnyomórészt fiúkból állt a csapat, akik egy különösen csinos házukbeli lány körül legyeskedtek, akinek alakját amúgy is kihangsúlyozó ruhája még ízléstelenül mélyen is volt dekoltálva.

– Miss McIntosh…? – szólította meg Piton.

– Jó estét, Piton professzor – üdvözölte házvezető tanárát illendően, ugyanakkor – az este folyamán aratott számos sóvár pillantástól nekibátorodva – némi kacérsággal.

Hermione, aki az egészet éppoly figyelmesen követte, mint mellette McGalagony, a homlokát ráncolta.

– EGY esélyt adok magának… – szólt Piton nyugodtan, ahhoz azonban elég hangosan, hogy a közelben állók is hallják – … természetesen csak egyetlen egyet, hogy mégis részt vehessen ezen az ünnepélyen, noha ki kellene zárnom, mivel a csinos frizurája alatt heveny értelemhiány lépett fel. Azonnal takarodjon innen, és csak akkor jöjjön vissza, ha sikerült alkalomhoz illően felöltöznie, és jelentkezzen nálam.

A diáklány sietve, égővörös fejjel hagyta el a termet, és míg nem kevés lány csendes elégtétellel figyelte távozását, addig számos fiú inkább Pitonra vetett felháborodott pillantásokat, aki mindezt láthatóan teljes közönnyel fogadta.

– Hm, erősen hozza a formáját – mormolta elismerően McGalagony.

– Ó, igen… – helyeselt Hermione, aki nagyon örült, hogy egy elegáns, de nem hangsúlyozottan szexi ruhát választott.

Mindketten tovább figyelték Pitont.

A férfi még ott maradt a mardekárosoknál, és olyan pillantást vetett a csoportra, ami világossá tette, hogy mit tartana arról, ha a házából még valaki kellemetlen feltűnést keltene. Eközben Tonks közeledett feléjük, aki a korábbi jelenetet meglehetősen távolról figyelte, és meglepődve látta Mary McIntosht elrohanni maga mellett.