Tabu.

17 / 3

Mikor Hermione másnap reggel feleszmélt, azonnal rátörtek a tegnap újonnan ébredt érzelmei. Alig bírta kivárni, hogy ismét láthassa Pitont, így gyorsan ki is kászálódott az ágyból.

A fürdőszoba felé menet eszébe jutott, hogy tegnap még ki sem próbálta, vajon tényleg működik-e a dolog a kandallóval. Ezért kézbe vette a varázspálcáját, és a fal felé intett vele, miközben kimondta a varázsigét: „apparere caminus”.

A semmiből előbukkant a Piton nappalijában álló kandalló kicsinyített mása, és Hermione megigézve bámulta, míg újra el nem tűnt. Egy pillanatig arra gondolt, hogy a működését is rögtön kipróbálhatná, de végül visszatartotta a tudat, hogy milyen bonyodalmakat zúdítana magára, ha nem csak szükség esetén használná.

Miután végzett a fürdőszobában, felöltözött, és az elvártnál inkább előbb, mint később a pince felé indult.

Mivel így túl korán ért oda, Piton irodáját még zárva találta. Mikor a kopogására sem érkezett válasz, végiggondolta, hogy átmenjen-e a férfi lakásához, de ezt az ötletet a tanár meglehetősen pontosan megjósolható reakciójára való tekintettel azonnal el is vetette. Egyszerűen megállt tehát az ajtó előtt, és várt.

Mintha csak az ördög küldte volna, kicsit később a Mardekár prefektusa jött le a folyosóra, aki kényszerítve érezte magát – bizonyára azt hitte: tartozik ezzel a pozíciójának –, hogy ostobán beszóljon Hermionénak.

– Granger! Mi hozott ilyen korán ide a pincébe? A vágy? – kérdezte durván, sokatmondó pillantást vetve Piton irodaajtajára.

Bár világos volt Hermione számára, hogy mindennapossá vált esti találkái Pitonnal mindenféle szóbeszédre adtak okot a diákok között, az mégis meglepte, hogy a Mardekár ház prefektusa vette magának a bátorságot, hogy a saját házvezető tanárát is érintő kétértelmű célzást tegyen.

– Nem tudom, mi közöd volna hozzá, Doherty! – felelt hidegen.

– Az utóbbi időben igazán sokat lógsz a mi professzorunkkal – szólt a fiú vigyorogva. – A bájitaltannak átkozottul izgalmas témának kell lennie.

– Az is! – mondta a lány röviden, majd tüntetően másfelé nézett.

– Talán járhatnék hozzád korrepetálásra! – folytatta Doherty gúnyos grimaszt vágva, miközben kezével a lány feje mellett a falnak támaszkodott.

Ez a kép fogadta Pitont, amint közeledett a folyosón, és ez akaratlanul is gyorsabb léptekre ösztökélte.

– Még valami? – kérdezte Hermione marón, és egy kicsit oldalra húzódott.

– Igen, talán én is taníthatnék neked valamit ellenszolgáltatásképpen – felelt a fiú a lány után oldalazva.

– Békén hagynál, kérlek? – mondta Hermione, miközben szeme sarkából már látta közeledni a Mardekár prefektusának siralmas végzetét.

– Ne kéresd annyit magad… – ennyit tudott még Doherty szólni, mielőtt visszahökkent volna, mivel meghallotta a közeledő lépteket. Piton már meg is ragadta a vállát, és minden gyengédség nélkül maga felé fordította.

– Valami baj van a fülével, Doherty? – kérdezte a tanár fenyegetően. Olyan dühösen nézett a diákjára, hogy az akaratlanul is hátrált egy lépést. – Feleljen! – vicsorogta.

– Nincs, uram!

– Annál rosszabb! Akkor, úgy tűnik, az intelligenciájával vannak gondok. Húsz pont levonás a diáktársával szembeni illetlen viselkedése miatt, és ha a Mardekár maga miatt nem nyeri meg a házkupát, azt nagyon meg fogja bánni!