Tabu.

22 / 3

Hermione meglehetősen fáradt volt, amikor másnap reggel elhagyta a szobáját, de noha fél éjszaka éberen feküdt és gondolkodott, olyan boldognak érezte magát, amilyennek már rég nem. A Perselusszal folytatott beszélgetése minden korlátozás ellenére sokkalta pozitívabb eredménnyel zárult, mint amilyet pár napja akár csak remélni mert volna. Nem volt meglepő, hogy a férfi még mindig vonakodott a gondolattól, hogy viszonyuk legyen, de majd azt is sikerül elérnie nála, csak egy kis időre van szüksége – és azt most megkapta.

Hermione jókedvének kellős közepébe tenyerelt bele Harry, aki éppen kilépett szobája ajtaján, és akinek arckifejezése bosszús gondolatokra engedett következtetni. Amikor Hermione szeme elé került, még egy leheletnyi bűntudat is költözött az arcára.

– Reggelt – mormogta, és amennyire csak tudta, kerülte Hermione pillantását.

– Jó reggelt, te áruló spicli, most, vagy később leszel reggeli? – felelte. – Hé, ez még rímel is! Hát nem vagyok zseniális? – tette hozzá vigyorogva.

– Na, neked aztán jó kedved van ma – állapította meg Harry gyanúsan szemrehányónak tűnő hangon.

– Jobban örülnél, ha rád vetném magam, és megpróbálnálak jól elagyabugyálni? – kérdezte Hermione.

– Igen, az valahogy jobban passzolna a helyzethez – válaszolta.

– Bár meglehetősen mérges voltam, mikor hallottam, hogy tényleg megpróbáltál aduként használni Perselus ellenében, ennek nincs már jelentősége.

– Valóban? Legalább részletesen beszámolt róla a te Perselusod, hogyan döngölt engem a földbe? – kérdezte harapósan Harry.

– Nem! Ginny számolt be róla, hogy megegyeztetek: a tanév hátralévő részében kölcsönösen békén hagyjátok egymást – válaszolta.

– Ó… – mondta Harry.

– De élénken magam elé tudom képzelni – közölte enyhe gúnnyal. – És hogy érzed magad most... így a földbe döngölve?

– Mintha egyenesen egy falnak rohantam volna – sóhajtotta Harry.

– Na igen, de legalább a falat, mint olyat, felismerted – kacsintott rá Hermione.

Harry zaklatottan horkant fel, Hermione viszont spontán megölelte. A fiú meglepve és elbűvölve hagyta, végül még viszonozta is.

– Ha minden alkalommal ez lesz a jutalmam, akkor talán gyakrabban kellene Pitonnal összerúgnom a patkót – jegyezte meg vigyorogva, miután szétváltak.

– Sose bízz a nők következetességében – felelt Hermione.

– Megyünk reggelizni, te kiszámíthatatlan nőszemély? – kérdezte Harry.

– Mehetünk. Mivel igazából úgysem szándékozlak felfalni, el tudnék viselni néhány pirítóst – mondta, majd belekarolt a fiúba.

A folyosó végén belefutottak Ginnybe, aki épp Harryért ment. A lány egy kissé megzavarodva nézte az egymásba fűzött karokat, majd Harryhez lépett, arcát két keze közé fogta, és ide-oda forgatta.

– Mit jelentsen ez? – kérdezte Harry.

– Se monokli, se kivert fogak – úgy látszik, Hermione mégsem látta el a bajodat – állapította meg Ginny.

– Roppant vicces! – felelt Harry.

– Még mindig meg vagy rám sértődve? – kérdezte Ginny, és kissé félrebillentette a fejét.

– Fogalmam sincs, miről beszélsz – morogta.

– Oké, eszerint igen – nyugtázta, majd átment Hermione másik oldalára, és ő is belékarolt.