Tabu.

3 / 3

Harry az ajtóból hallgatta végig a szóváltást és Piton „meghívását”.

– Teljesen megőrültél? – kérdezte halkan Hermionét, amikor a lány végre elhagyta az osztálytermet, és a folyosó közepénél beérte őt és Ginnyt.

– Nem tudom, mire gondolsz! – válaszolt Hermione gyorsan, és megpróbálta megelőzni őket. Harry azonban elkapta a karjánál.

– Először túl későn jössz órára, aztán nem figyelsz oda, végül tiltakozol az ellen, hogy egy kis ideig még ott maradj, inkább beidézteted magad az irodájába – sorolta Harry kritikus pillantással. – Ez egyáltalán nem jellemző rád, Hermione.

– Úgy? Mi is jellemező Hermionéra, aki olyan… hogy is volt? Ah, igen – notórius stréber! – sziszegte Hermione. Jót tett neki, hogy kiengedte a Piton megjegyzése hatására felgyűlt gőzt.

– Hé, Hermione, ne kapd fel a vizet! – csitította Harry. – Semmi okod rá, hogy dühös légy!

– Csak aggódunk érted – tette hozzá szemrehányóan Ginny, aki Harry mögött állt, és közben védelmezően átkarolta a fiú mellkasát.

Hermione nagyon kedvelte Ginnyt, de ahogy ő reagált, ha valaki a szívszerelmét bántotta, tényleg hányingert keltő volt. Ezért egyszerűen tudomást sem vett barátnője vádló arckifejezéséről, és továbbra is közvetlenül Harryhez fordult.

– A te bajod, ha raportra kell mennem Pitonhoz? – csattant fel.

– Mio, te nem voltál korábban ilyen… provokáló – felelt Harry. – Mi hajt téged ilyen támadásba alig pár héttel azelőtt, hogy az egész cirkusznak vége lenne?

– Az unalom, az időjárás, hormoningadozás… – vonta meg a vállát Hermione tekintetét égnek emelve. – Válassz tetszésed szerint!

– Nos jó, ha nem, hát nem! – felelt Harry rezignáltan. – Tudod, hol találsz, ha beszélni szeretnél erről.

– Világos! – mondta Hermione. – „Tudom, hol talállak meg KETTŐTÖKET!” – tette még hozzá gondolatban. Alig tudott visszaemlékezni, mikor beszélt utoljára négyszemközt Harryvel.

– És engem is! – tette hozzá Ginny gyorsan, és bár ez az ajánlat segítő szándékról tanúskodott, ironikusan igazolta Hermione gondolatait.

– Persze, biztosan! Köszönöm! – felelt Hermione esetlenül. – Később találkozunk! – szólt még, majd megigazította táskája szíját, és elindult a Griffendél-torony felé.

Fogadni mert volna, hogy Harry és Ginny azonnal smárolni kezdenek, amint hátat fordít nekik, és egy gyors visszapillantás a válla felett igazolta is ezt a feltevését.

Be kellett vallania magának, hogy nem egészen káröröm nélkül hallgatta, amint Piton – aki éppen elhagyta az osztálytermet – maró hangon közölte a párocskával, hogy a pince az állandó légnedvesség ellenére sem a megfelelő hely az ILYEN jellegű nedvcserére.

_____

Hermione nem igazán tudta élvezni a vacsorát a nagyteremben – túlságosan megfeküdte a gyomrát a rá váró kihallgatás Pitonnál.

A férfi nem tűnt sem jobban, sem kevésbé rosszkedvűnek, mint más estéken. Szinte egyáltalán nem vett részt a tanári asztalnál folyó beszélgetésekben, vagy ha mégis, akkor a megszólítottak arckifejezéséből ítélve igencsak gonoszkodó hozzászólásai lehettek. Főleg Tonks változtatta feltűnően gyakran a haja színét, ha Piton hozzá intézte szavait.

Hermione néhányszor úgy érezte, mintha figyelnék a tanári asztaltól, de bármikor is fordította fejét észrevétlenül arra, sem Piton, sem más tanár tekintetét nem sikerült elkapnia.

Harry, aki észrevette, hogy a lány újra és újra a tanári asztal felé pillantgat, egy idő után rászólt emiatt.

– Alig bírod kivárni, hm? – közölte vigyorogva, és sokatmondóan bólintott Piton irányába.

– Világos, már égek a vágytól, hogy denevérül beszélgethessek – felelte Hermione udvariatlanul. – És ti mit terveztek ma estére? További nedvcserét? – tette még hozzá mesterien ártatlan tekintettel, amire Ginnytől, aki természetesen Harry mellett ült, egy dühös pillantást kapott viszonzásul.

– Csak ne irigykedj! – mondta Ginny elnyújtva. – Köztudomású, hogy a vén savanyújóskában semmi megértés sincs ilyen téren, de TŐLED azért kicsivel többet vártam volna.

– Ó, természetesen minden megértésem feltétlenül a tiétek – felelt Hermione rögtön, anélkül, hogy a hangjában bármi utalt volna arra, hogy komolyan vagy ironikusan gondolja.

– Inkább egy kedves fiatal férfit kéne keresned magadnak … – kezdte Ginny kioktatni.

– Hé, Ginny, talán igazad van! – vágott a szavába Hermione nyilvánvalóan megjátszott lelkesedéssel – Ismersz egyet? Bemutatsz neki?

– Hermione! – felelt Ginny szigorúan. – Itt van rengeteg… – tovább nem jutott.

– ITT? HOL? – kiáltott Hermione, és ide-oda kapkodta a fejét. – Kedves férfiak? Hogyhogy ez nekem eddig nem tűnt fel? Talán csak most érkeztek?

– Hermioneee! – szólt rá Ginny zaklatottan. – Pontosan tudod, mire gondolok!

– Hermione éppen most ismerte fel, hogy az egyetlen igazán rendes fiatal férfi már elkelt – szólt közbe Harry vigyorogva, és megveregette kedvese térdét.

– És a legszerényebb! – folytatta Ginny gúnyosan egy megrovó pillantás kíséretében.

Hermione ránézett az órájára.

– Itt az ideje, hogy felkeressek egy átkozottul kevéssé kedves férfit – sóhajtotta.

– Még van tíz perc nyolcig, és ő még a tanári asztalnál ül – ráncolta Harry a homlokát.

– Na igen, de szeretnék kicsit hamarabb elindulni, hogy semmi esetre se késsem el – közölte Hermione. – Ezenkívül abszolút semmi kedvem már útközben a pince felé összefutni vele, inkább megyek, mielőtt elindulna.

– Nos, jó mulatást! – szólt Harry, és bátorítóan rákacsintott. Még Ginnyben is volt annyi tisztesség, hogy legalább egy együttérző pillantást vessen rá.

_____

Hermione már öt perce várt Piton irodája előtt a folyosón, amikor a férfi megérkezett. A tanár hidegen végigmérte a lányt, majd némán kinyitotta az ajtót, és egy türelmetlen kézmozdulattal beterelte a szobába.

Amikor az ajtó becsukódott mögötte, egy kellemetlen pillanatig az a félelmetes érzése támadt, hogy csapdába került.