Tabu.

27 / 1

Mikor Hermione másnap reggel felébredt és gondtalanul nyújtózkodott a takaró alatt, hirtelen akaratlanul összerándult, amint ráébredt, mit is hoz magával ez a nap – a vizsgákat. Azonnal tökéletesen éber lett, és kipattant az ágyból, hogy lezuhanyozzon.

Perselus tegnap tiltakozása ellenére este tizenegy tájban a kandallóhoz cipelte és megfenyegette, hogy soha többé nem alhat nála, ha nem ígéri meg, hogy a vizsgák hetében minden nap időben fekszik le aludni, méghozzá a saját ágyában, hogy másnap reggel pihent és ennek megfelelően fitt legyen. Megpróbált azzal érvelni, hogy mellette sokkal jobban tudna aludni, de ezt az ellenvetést – majdhogynem durva szavakkal – szinte gyorsabban söpörte le az asztalról, mint ahogy ő a témát felhozta.

Habár nem hitte igazán, hogy a férfi valóban beváltaná a fenyegetését, azért fogcsikorgatva engedett, és visszatért a szobájába. 

És Perselusnak tényleg igaza volt – csodálatosan pihentnek érezte magát, készen arra, hogy szembenézzen a rá váró kihívással.

A reggeli viszonylag nyugtalanul zajlott. A legtöbb végzős diák alig bírt egy percnél tovább megülni a fenekén, akik viszont nem mozgolódtak, azok szinte kővé dermedtek, és többségük holtsápadt volt.

Hermione megpróbálta elcsípni Perselus pillantását, aki ma a teljes létszámban jelen lévő tanári kar asztalánál fogyasztotta a reggelijét, de a tanár nem emelte fel tekintetét a tányérjáról. Minerva viszont észrevette, és rámosolygott.

Hermione majdnem félrenyelte a teáját, amikor az idős hölgy egy pillanattal később könyökével oldalba bökte Perselust, amit az nem fogadott valami nagy lelkesedéssel. Láthatóan odasúgott neki valamit, mire a tanár végre a Griffendél asztala felé nézett. Egy röpke pillanatra mosoly jelent meg az arcán, melyet rögtön utána rosszalló kifejezés és egy Minervának szánt szintén rosszalló megjegyzés követett.

Hermione vigyorát a teáscsészéje mögé rejtette, és pereme fölött vidáman csillogó szemmel nézett a férfira.

– De jó kedved van ma – tolakodott a fülébe bosszantóan Harry hangja. – Talán annyira örülsz, hogy ma vizsgázunk?

– Szerelmes – mondta Ginny, és noha suttogott, nehogy bárki más meghallja szavait, mégis sikerült érzékeltetnie bosszúságát ekkora értetlenség hallatán. – Egy pillanat! – tette hozzá elgondolkodva –, akkor hogy lehetsz te csak ideges, de nem boldog? Van valami mondanivalód számomra, Harry Potter?

Hermione kuncogott, és mivel Piton már nem nézett rá, Harryhez fordult, akinek savanyú képe újabb jókedvrohamot váltott ki belőle.

– Ti nők mind őrültek vagytok – mormolta, és fejcsóválva nézte a pirítósát, amibe csak kétszer harapott, és az idegességtől képtelen volt leerőltetni a maradékot. 

_____

Az első vizsganap bármiféle kellemetlen meglepetés nélkül zajlott le.

Délelőtt mágiatörténet volt az első programpont, és Hermionénak, akinek még Binns professzor álmosító előadásait is sikerült az év során többé-kevésbé figyelemmel kísérnie, nem okozott nehézséget a feltett kérdésekre nagy biztonsággal részletes válaszokat adni. Később, a délután folyamán a gyógynövénytanra került sor, melynek során az írásbeli részt egy gyakorlati követte az üvegházban – ez a tárgy Hermionét már csak a bájitaltannal való kapcsolata miatt is érdekelte, így ennek megfelelően jól tájékozott volt benne. 

Mégis boldog volt, amikor a nap estébe hajlott, és társainak sápadt, kimerült arcára vetett pillantása meggyőzte, hogy ezzel az érzéssel koránt sincs egyedül.