Tabu.

10 / 1

Hermione nem tudott eddigi életéből olyan esetre emlékezni, amikor ennyire dühös lett volna valakire.

A pincefolyosón megtett első lépései – miután Piton becsapta mögötte az ajtót – közvetlenül a szemközti falhoz vezettek, amibe haragjában jól bele is rúgott. Ezt persze azonnal meg is bánta, mivel a fal jóval keményebbnek bizonyult a lábánál.

Előrántotta varázspálcáját, hogy a lábujjaiban lüktető fájdalmat egy kicsit enyhítse, és ha már a kezében volt, a folyosón útjába eső, a kőfalból kiálló egyenetlenségekre kezdett lőni vele. Így a padlót hamarosan por és kőtörmelék borította.

Mit képzel magáról ez a felfuvalkodott zsarnok? Hiszen ő kész lett volna a legdrágábbat nekiadni, amit egy fiatal lány csak adhat – na igen, odáig persze nem engedte volna fajulni a dolgokat, de ezt végül is a férfi nem tudhatta –, és volt képe visszautasítani. És ezen felül ez a goromba, szar alak még durván szidalmazta is!

Néhány, a sötét folyosót gyéren bevilágító fáklya is a dühös boszorkány áldozata lett, korom és pernye szállt izzó parázsdarabkákkal vegyítve, amelyek lassan a padlóra lebegtek, hogy ott halkan sziszegve hunyjanak ki.

Ezt nem tűrheti!

A korábbi beszélgetésük során egyértelművé vált: Piton teljesen tudatában van annak, milyen kényes helyzetbe került – ezen a napon még bizonytalanságot is mutatott, ami rá egyáltalán nem volt jellemző. A lány megesküdött, hogy a tanár lakolni fog azért, amit ma elkövetett ellene – addig nem fogja békén hagyni, amíg térden csúszva nem könyörög bocsánatért!

Hermione egy ragyogó fénysugarat engedett útjára a pincelépcső alján lévő korláton, mely sajátos fütyülő hangot adva szaladt fel a lépcső tetejéig, folyamatosan saját tengelye és a korlát körül forogva.

A zaj egy kicsit kijózanította – jobb nem belegondolni, mi történne, ha valaki rajtakapná, és számonkérné, mit rohangászik itt tulajdonképpen.

Mielőtt elindult volna felfelé, néhányszor mélyet lélegzett, és megfogadta: hamarosan visszatér a pincébe, hogy folytassa bosszúhadjáratát.

_____

…Piton ketrecbe zárt vadként járkált fel-alá a nappalijában.

Hogy az ördögbe hagyhatta belerángatni magát egy ilyen helyzetbe, hogy hozzányúljon egy diáklányhoz?

Ekkora szart!

Mi ütött belé, hogy egy kislányra vetette a kezét? „Viszonylag felnőtt kislány!”, igazította helyre belső hangja. MINDEGY! Ez nem mentség a tettére! Hermione diáklány – ő pedig egy eszelős idióta! Hogyan hozhatta ki ez a kis dög annyira a sodrából, hogy az agya majdnem teljesen a nadrágjába csúszott?

Legalább józansága maradéka megmentette, amikor észrevette, hogy a lány még érintetlen. Miért hallgatta el előle? Ez nem normális! Jobb bele se gondolni, mi történt volna, ha nem veszi észre időben, hogy még szűz, és siettében „tévedésből” meggyalázza.

A helyzete már így is éppen elég rossz volt – kiverte a víz, amint elképzelte: Granger a végén még módot talált volna arra, hogy McGalagonyhoz vonuljon és megvádolja őt az ártatlanságának elrablásával.

Már maga a szex egy diáklánnyal is egyértelműen ellentmond a józan észnek, de elvenni a szüzességét – az már kész elmebaj.

A kis őrült csitrit kerülni fogja a jövőben, amennyire csak lehetséges, és minden a lány ellen irányuló felesleges megjegyzését szigorúan le fogja nyelni, még akkor is, ha ez egyébként egyáltalán nem jellemző rá.