Tabu.

28 / 1

Hermione második visszavágása abban állt, hogy az arcára adott puszitól már amúgy is kissé megzavarodott Harryt kicsivel a fél óra kényszervárakozás letelte előtt újra felkérte egy táncra.

Harry meglehetősen hitetlenkedő pillantással tett eleget a kérésnek, de csak akkor fogott gyanút, mikor a lány tánc közben megpróbálta feltűnés nélkül a kijárat irányába terelni.

– Ugye most le akarsz lépni? – kérdezte gyanakvóan. – Csak nem a pincébe?

– Bingó!

– És pont erre használsz engem? – kérdezte felháborodottan. – Hogy HOZZÁ lopózz?

– Igen! Tartozol vele, hogy jóvá tedd az iménti viselkedésedet – felelt Hermione. – És el fogom mesélni Perselusnak, hogy voltál olyan kedves, és kicsempésztél innen – tette hozzá gonoszkodó kis vigyorral.

Harry úgy festett, mint aki egy különösen savanyú citromba harapott.

– Ez már tényleg mindennek a teteje – morogta, de nem tartotta vissza Hermionét, amikor a szám vége felé elhúzódott tőle.

– További kellemes ünneplést, Harry – mosolygott rá –, és add át szívélyes üdvözletemet Ginnynek és Tonksnak. 

Rákacsintott, majd kicsusszant az ajtón, amit rögtön be is csukott maga után.

A pincelépcsőn már kettesével vette a fokokat, és a Perselus lakrészéhez vezető folyosón már olyan gyorsan futott, amennyire csak a – ma kivételesen valamivel magasabb – cipősarkai engedték.

Bekopogott, és türelmetlenül várta, hogy kinyíljon az ajtó. Mikor végre megtörtént, viharosan Piton nyakába borult, aki éppen hátralépett, hogy beengedje.

– Átkozottul hosszú egy ilyen fél óra – morogta a lány, miközben odasimult hozzá.

– Valóban? – kérdezte élesen, lerázva válláról a lány kezét. – Nem sokkal az eljövetelem előtt az a benyomásom támadt, hogy Potter csókolgatásával fogod tölteni az időt – mégsem volt olyan szórakoztató, mint elképzelted?

– Csak azt az egyetlen puszit adtam az arcára – emelte égnek a szemét Hermione –, és azt is csak azért, hogy tisztázzak valamit.

– Miszerint? – fonta össze a karját Piton.

– Hogy nem hagyom, hogy a veled szemben tanúsított negatív hozzáállása elrontsa az estémet, és hogy az éretlen magatartását… megbocsátom – felelt szelíd mosollyal.

– Erősen kétlem, hogy egyáltalán észrevenné az ilyen finom célzásokat – felelt szkeptikusan.

– Lehetséges, de az utolsó utalásomat biztosan megértette – mondta titokzatosan. – Arra kértem, táncoljon velem még egyet…

Piton tekintete elborult.

– …és úgy intéztem, hogy a szám végére pont az ajtóhoz érjünk, és így eltűnhettem – folytatta. – Kérdezte, hogy hozzád indulok-e, amit én beismertem. ÉS megígértem neki, hogy majd elmondom neked, milyen remekül segített lelépnem – tette hozzá széles vigyorral.

Piton szája sarka megremegett.

– Szegény Potter – csóválta meg a fejét. – Súlyos csapás lehetett ennyi év után rájönnie, hogy a legjobb barátnője egy aljas bestia.

– Talán ez majd elvezeti ahhoz a felismeréshez, hogy mégis illek hozzád.

– Zseniális megközelítés – horkant fel Piton vidáman. – Egyszerűen kínozd addig, amíg már nem is talál engem annyira rossznak.