Tabu.

28 / 2

Vasárnap délelőtt a kastély csak lustán és meglehetősen nehézkesen ébredt fel álmából.

A végzős diákok, akárcsak a tanárok, többnyire csak későn kerültek ágyba, mert az ünnepség jóval éjfél utánig elhúzódott, a többi diák viszont – kihasználva tanáraik és prefektusaik távollétét – a klubhelyiségben saját különbulikat rendezett. Mindehhez hozzájöttek még azok a folytatás-bulik, amiket néhány az ünnepségről visszaérkező végzős szervezett ugyanott, miután a kisebbeket ágyba küldte.

Hermione csak néhány perccel hamarabb ért vissza a szobájába, mint ahogy kopogtak az ajtaján. Gratulált magának a jó időzítéshez, és ajtót nyitott.

– Ginny! – dugta ki fejét az ajtón, és végignézett jobbra-balra a kis folyosón. – Harry sehol?

– Nincs. Még nem valami fitt – mondta mosolyogva. – És láthatóan te sem. Egyszer már bekopogtam egy órával ezelőtt, de nagyon mélyen alhattál – tette hozzá somolyogva.

– Ha olyan korán kopogsz – vonta meg a vállát, és remélte, hogy nem vörösödik el közben.

– Egészen elpirultál – vigyorgott Ginny. – És valójában nincs is korán.

– Ööö… valóban…

– Egész éjjel nála voltál? – suttogta Ginny kíváncsiságtól csillogó szemmel.

– Gyere be! – felelte, és barátnőjét a szobába húzva becsukta mögötte az ajtót.

– Na és? Mondd már! – sürgette Ginny, izgatottan egyik lábáról a másikra állva.

– Ó, Ginny, erre nem válaszolhatok – szólt sajnálkozva.

– De miért nem? – kérdezte csalódottan. – Hiszen a barátnőd vagyok, és biztosan nem mondok senkinek semmit.

– Nem akarja, hogy BÁRKI akár a legcsekélyebbet is megtudjon rólunk, amíg véget nem ér a tanév – sóhajtotta. Tulajdonképpen már ezzel a mondattal is elárult egyet-mást…

– Ó… És ezt miért Ő dönti el?

– Ez nem úgy van… Szóval… bonyolult.

– Hagyod, hogy szépen manipuláljon – szólt provokálóan.

– Egyáltalán nem olyan egyszerű ellenállni neki – felelt hűvösen.

– Hm… – vont vállat, és rezignált pillantást vetett rá. – Na, akkor azt hiszem, megyek reggelizni.

Hermione nézte, ahogy barátnője hátat fordít, és döntött.

– Egész éjjel nála voltam – szólalt meg halkan.

Ginny visszafordult, és ismét csillogó szemmel nézett rá.

– Ééés? – kérdezte izgatottan.

– Mi és? – vigyorgott zavartan.

– Hát minden! – kiáltotta. – Mióta vagytok… úgy értem… úgy igazából együtt, és milyen ő… privátban és úgy… tudod, mire gondolok…

– Úgy egy hete. És… nehéz vele, de nem annyira, mint az ember gondolná.

– És milyen a… tudod...? – kérdezte, kacsintott, és könyökével oldalba bökte Hermionét – …az ágyban? – tette hozzá eltúlzottan suttogva.

– GINNY! – kiáltott Hermione.

– Ugyan már, ne csináld, ki vele! – könyörgött.

– Kinyírna, ha bármi részletet elmesélnék neked.