Tabu.

3 / 1

Piton látványa fehér ingben valami olyan idegenszerűséggel hatott, hogy nem Hermione volt az egyetlen, aki bámulta – titokban természetesen, mert a bájitalmestert nyíltan bámulni egyáltalán nem volt tanácsos. Így szófogadóan lehajtotta a fejét, ha a tanár feléje vagy a mellette álló diákok felé nézett, hogy rögtön, amint más irányba fordult, kíváncsian tovább tanulmányozhassa.

Hermione kénytelen volt bevallani magának, hogy ami a zakó alól előkerült, éppenséggel nem nélkülözött minden csáberőt.

Miért pazarol el a természet egy olyan testet, mint ez, egy ilyen lehetetlen férfira? Ha a világban igazság volna, akkor Pitonnak görbének és púposnak vagy valamilyen más módon szörnyszülöttnek kéne lennie – de a tanárnak igazán kellemes alakja volt. Bár az ing messzemenően eltakarta a felsőtest körvonalait, annyi mindenesetre látszott, hogy széles válla, viszonylag lapos hasa, ehhez keskeny, férfias csípője és hosszú lába van.

Hermione pillantása megakadt a férfi fenekén. Vajon korábban volt olyan diák, akinek alkalma lett volna Piton fenekét bámulni? Alig hihető! Ezt az egyedülálló alkalmat ki kell használni!
Amint a professzor ide-oda járkált az üstök között, sejteni lehetett az izmok játékát, ahogy a nadrág fekete anyaga egészen könnyedén körberajzolta.

Hermione félrehajtotta a fejét, és félig becsukott szemmel figyelte a férfi ruganyos, elegáns ragadozólépteit. Ha Piton nem lenne ilyen görény, simán vonzónak lehetne találni – minimum hátulról.

A pillanatnyilag kevésbé vonzó elölnézet éppen az egyik üstnél munkálkodó diáklányhoz fordult. Éles hangon faggatta a gyökér tulajdonságaival kapcsolatban, amellyel az dolgozott. Valahányszor a lány késlekedett a válasszal, a tanár hangja türelmetlenül csapott a magasba. Az egész helyzet arra emlékeztetett, ahogy a bárány reszket az őt felfalni készülő nagy, gonosz farkas előtt.

Vajon a nőkkel szembeni viselkedése a magánéletében is ennyire nélkülöz minden bájt és kellemet? Feltehetőleg igen! Hermione a legjobb akarattal sem tudott egy édeskedő Pitont maga elé képzelni. Képes egyáltalán kedvelni vagy igazán szeretni valakit? És ha igen – tényleg a nők azok, akikhez vonzódik? Vagy mindennek a tetejébe még homokos is lenne?

Hermione az alsó ajkába harapott, hogy jobban végig tudja gondolni ezt az alapvető kérdést. Közben folyamatosan szemmel tartotta a tanár fenekét.

Mindeközben tudata szélén még felfogta a kérdést, amelyet Piton éppen feltett az osztálynak. Mielőtt még felemelhette volna a kezét – jól bevált módszer arra, hogy Piton ne szólítsa fel – az máris hozzá fordult.

– Miss Granger! – szólította kenetteljes hangon, amin érezhető volt némi remény, hogy kivételesen talán nem tudja a választ.

Egy percig egészen frusztráltnak látszott, míg a lány a tündértüske gyökerének nem megfelelő konzerválásáról ledarálta a választ, és előadása végét még egy szívélyes mosollyal is nyomatékosította.

Ahelyett, hogy megdicsérte volna, vagy legalább megköszönte volna neki a helyes és minden részletre kiterjedő választ, egy utolsó, undorodó pillantást vetett rá, mielőtt megfelelő áldozatot keresett volna a következő kérdéshez.

– Szívesen, seggfej! – szólt utána magában Hermione, mielőtt figyelmét ismét a hátsójára fordította és gondolatainak korábbi fonalát újra felvette volna.

Piton homokos volna? Homlokát ráncolva elképzelte, amint a tanár éppen egy másik férfit ölel át – egy eredetileg arctalan férfit, akit azonban rövid megfontolás után Friccsel, a gondnokkal, mint nyilvánvalóan a hozzá legközelebb állóval helyettesített. A kép, ami szeme előtt megjelent, olyan meghökkentő volt, hogy szorosan össze kellett harapnia ajkát, hogy ne nevessen fel hangosan, miközben hasfala hevesen remegett. Szerencsére Piton még mindig másik irányba nézett, és csak néhány diáktársa figyelte csodálkozva hirtelen feltörő jókedvrohamát.

Hermione egy csepp figyelmet sem szentelt nézőinek. Miután ismét megnyugodott, letörölte a nevetéstől szemébe szökő könnyeket, majd folytatta Piton tanulmányozását, miközben maga elé képzelte, amint valaki mást ölel át.

A gondnokot ezúttal egy nővel helyettesítette – éppoly arctalan volt, mint Frics elődje. Miután ez az elképzelés nem tűnt teljesen abszurdnak, az ismeretlen nő képét ruhátlan állapotúra cserélte.
Elképzelte, amint Piton végigcsúsztatja kezét a nő meztelen hátán, és föléhajol, hogy megcsókolja a nyakát. Nem nézett ki rosszul! Biztosan nem homokos!

„Gratulálok ehhez a jól megalapozott, tudományosan alátámasztott, kifogástalan megállapításhoz!” – szólalt meg Hermione belső hangja gúnyosan.

„Pofa be!” – felelt Hermione lazán, mivel már rég feladta, hogy udvariasan bánjon belső hangjával. Lelki szemei előtt utasítására az ismeretlen hevesen Pitonhoz simult, kezével a fenekébe markolt, élvezettel masszírozva azt. Fantáziájában a férfira mindez láthatóan izgatólag hatott, mert a nőt rögtön az egyik asztalhoz vonta, háttal az asztal lapjára döntötte, és a lábait felemelte.

„Perverz vagy!“ – közölte Hermione belső hangja megvetően.

„Na és akkor mi van!“ – felelt Hermione, akinek nagyon megtetszett az általa rendezett jelenet, még akkor is, ha enyhe meglepetéssel megállapította: a képek, amiket odavetített, várakozásával ellentétben nem taszították, hanem felizgatták.

Enyhe idegenkedése ellenére, amit ez a tény okozott, a játéka még mindig sokkal szórakoztatóbb volt, mint halálra unni magát a már rég kívülről fújt tananyag ismétlésén.

Megkísérelte – ámbár csak félakkora lelkesedéssel – Pitont is meztelenül elképzelni, de ez sehogy sem akart sikerülni.

„Na jó – akkor maradj csak felöltözve!“ – duzzogott Hermione gondolatban.
Amit mindenesetre jól el tudott képzelni, az a férfi mozgása volt, mialatt az asztalon fekvő nővel közösült.

Hermione öle erősen összehúzódott, miközben ezt a jelenetet elképzelte. Már tényleg ennyire kész volna, hogy pont Pitont találja izgatónak? Ez lenne az első lépés az egészséges emberi tudat teljes elvesztése felé?

Mindegy! Inkább ez a beteges érzés, mint semmi!

Hermione pillantása végigvándorolt a diákok során. Annyira nem is őrült meg! Végül is Piton volt itt az egyetlen igazi férfi.

Kísérletképpen elképzelte az asztalos jelenetet néhány más férfi főszereplővel, de a gondolat, hogy diáktársait figyeli szex közben, inkább grimaszolásra késztette, mintsem izgatta.
Így aztán visszatért az eredeti fantázia-jelenethez, és – egy csöppnyi rossz lelkiismerettel, de mégis élvezettel – átengedte magát ennek az izgató előadásnak. Eközben az ismeretlen nő fokról-fokra egyre jobban kezdett hasonlítani saját magára.

– Miss Granger?

A hang nagyon messziről jövőnek tűnt.

– MISS GRANGER?

Fenébe! – ez egyértelműen Piton volt, és nem a férfi a fantáziájából.

Hermione elszakította a pillantását az asztaltól, amit már egy jó ideje hipnotizálva bámult. Amikor felemelte a fejét és Piton szemébe nézett, hirtelen nagyon melege lett.

A TANÁR TUDTA!