Tabu.

6 / 2

Másnap reggel Hermione úgy érezte, mintha átment volna rajta egy úthenger. Hihetetlen boldog volt, hogy már péntek van. Hétvégén mindenképpen be kell pótolnia az elmulasztott alvást. Ezen kívül nem szerepel „bájitaltan” az órarendben – még egy ok, hogy szeresse a pénteket.

Az SVK után, ami az első két órában kapott helyet, a következő tanár beléptéig tartó rövid szünetet arra használta fel, hogy kis időre lehunyja a szemét. Egy óvatos köhintés azonban pár másodpercen belül ismét megzavarta. Kelletlenül nyitotta ki a szemét, és Tonks aggódó arcát látta közvetlenül maga előtt.

– Nem érzed jól magad, Hermione? – kérdezte Tonks.

– De! Csak álmos vagyok – felelt Hermione, és megerősítésképpen kiadósat ásított.

– Tegnap este fel akartalak keresni – folytatta Tonks –, és amikor nem találtalak, Harryt kérdeztem. Azt mondta, Piton professzornál voltál.

Ahogy Tonks kimondta a „Piton” nevet, annyira egyértelműen látható volt az arcán az utálat, amit sötét kollégája iránt érzett, hogy Hermionét akaratlanul Ronra emlékeztette. Az ő arca is mindig eltorzult, ha a „denevérről” volt szó.

A Ronnal kapcsolatos gondolatok viszont feldühítették Hermionét – és ezt a dühöt Tonkson vezette le.

– Igen! És? – kérdezte nyersen.

– Ööö, azt is mondta, hogy egymás után ez már a második este, amikor raportra kellett menned a pincébe – mondta Tonks, kissé elbizonytalanodva Hermione durva hangjától.

– Ez igaz – felelt Hermione.

– De miért… – kezdte Tonks óvatosan.

– Véleménykülönbségek! – felelte Hermione tömören.

– Szükséged van… segítségre? – kérdezte Tonks habozva.

Figyelembe véve a tényt, hogy Tonksnak az utóbbi időben rendszeresen már attól ki szokott futni a szín az arcából, ha Piton egyszerűen csak leült vele szemben a tanári asztalhoz, Hermione elég nevetségesnek találta az ajánlatot. „Csak jót akar!”, utasította rendre saját magát.

– Tényleg kedves tőled, de nem szükséges. – Kényszerítette magát, hogy kimondja.

– Nem lenne kedved ma este beugrani hozzám? – szólt Tonks. – Akkor beszélhetnénk egy kicsit részletesebben.

– Sajnos nem megy, Tonks – felelt Hermione.

– Nem akarsz már megint tanulni, ugye? – kérdezte Tonks szomorúan. – Péntek van, Hermione! Engedélyezz magadnak egy kis szünetet!

– Pitonhoz kell mennem – szólt Hermione.

– Már megint? – kerekedett el Tonks szeme hitetlenkedve. – Harmadszor is?

– Igen!

– De mégis, mit csináltál? – kérdezte Tonks ingerülten. – Biztosan semmi olyat, ami ennyire eltúlzott büntetést érdemelne. Ha szeretnéd, szóba hozom Minervánál. Ha ő beszél vele, biztosan békén hagy.

– NEM! – mondta Hermione élesen. Amikor Tonks döbbent arcára nézett, elszégyellte magát a nyers hangért, de egyidejűleg eszébe ötlött egy nagyon csábító, gonosz gondolat. – Nem szeretném az igazgatónőt ilyen semmiségekkel terhelni – kezdte –, biztosan van elég gondja. Nem tudnál inkább te Pitonnal beszélni – mint kolléga a kollégával?

Tonks elsápadt.

– Csak vicc volt, Tonks! Elintézem magam! – folytatta vigyorogva.

Tonks egyértelműen megkönnyebbült képet vágott.

– Csodálom a bátorságod – mondta elismerően –, de ne kockáztass semmit! Tényleg aljas tud lenni, ha felingerlik – tette hozzá bizalmasan suttogva.

– Úgy érted, nem kellene megmondanom neki, hogy egy rusnya patkánynak tartom? – kérdezte Hermione megjátszott meglepetéssel.

– Hermione, komolyan beszélek! – mondta Tonks könyörgően.

– Rendben van, nem fogom feleslegesen provokálni – egyezett bele –, de nem nyugszom bele akármibe, és nem fogom engedni, hogy azt tegyen, amit akar, ahogy egyébként ezt többé-kevésbé az egész kastély teszi – diákok ÉS tanárok egyaránt – talán McGalagony professzor kivételével.

Tonks némileg megbántott arcot vágott ennél a szemrehányásnál.

– Igazad van, de nem vagyok elég erős, hogy szembeszálljak vele – mondta halkan –, ezért egyelőre inkább kerülöm.

– Mindenkinek magának kell döntenie – válaszolt Hermione diplomatikusan.

– Remélem, okosan döntesz – mondta Tonks, és bólintott Binns professzornak, aki épp ekkor lebegett be a terembe. – Viszlát, Hermione, és ha beszélni szeretnél róla, számíthatsz rám. 

– Köszönöm! – felelt Hermione és mosolyogva bólintott.

Aztán összekaparta magát a következő órához – mágiatörténet Binns professzornál – micsoda kihívás, hogy nem alhat el rajta.

_____

Hermione eredetileg úgy tervezte, hogy ebédszünetben a tó melletti kis csöndes tisztásra megy, de tervét még indulás előtt meghiúsították. Ginny és Harry közrefogták, és ők is arra próbálták meg rávenni, hogy velük töltse az estét.

Az utóbbi időben Hermione inkább kerülte a társaságukat, mert az idegeire ment az állandó tapizás és smárolás. Oké, volt ebben egy kis irigység is, de ami sok, az sok!

– Egy egész este veletek tényleg álomba illő lenne – mondta flegmán –, de már randim van a pincében.

– MÁR MEGINT? – kiabálta Harry és Ginny uniszónóban.

Hermione megrántotta a vállát.

– Mit sózott rád tegnap? – kérdezte Harry mérgesen. – Megint dolgozatjavítást?

– Igen, pontosan – még mindig semmi futóféreg – mondta Hermione ironikusan.– Nagyon csalódott vagy?

– Ez az alak nem végeztetheti el veled folyamatosan a saját munkáját – hevült neki Harry.

– Menj McGalagonyhoz – javasolta Ginny.

– Nem, nem megyek McGalagony professzorhoz – mondta Hermione kissé ingerülten. – Pitonhoz megyek, és kijavítom a rohadt dolgozatait. Számomra ez könnyű munka, és egyidejűleg át is ismétlem az anyagot. Egy ilyen apróság miatt egészen biztosan nem fogom az igazgatónőt zavarni. Ezenkívül nem fogok meghunyászkodni Piton előtt – inkább minden este a pincében ülök.