Tabu.

28 / 3

– Még mindig duzzog? – kérdezte hitetlenkedve Hermione.

Ginnyvel pár perce értek vissza a vacsoráról a Griffendél-toronyba. Barátnője benézett Harryhez, aki nem akart lemenni velük vacsorázni, és épp most jött vissza tőle.

– Persze, még mindig… – sóhajtott Ginny –, de azt hiszem, ez főleg attól van, hogy még mindig nincs formában.

– De talán attól is lehet, hogy nemrég a parkban leszúrtad, hogy semmi köze hozzá, mikor, miért, kivel és milyen gyakran mész az erdőbe – somolygott Hermione.

– Több odaillő kérdőszó nem ugrott be hirtelenjében – vigyorgott Ginny. – Egyszerűen nem kellett volna ilyen ostobán nekem ugrania, amikor elmondtam neki, hogy veled és Piton professzorral gombát szedtünk az erdőben.

– Talán a rossz közérzete miatt tette – mosolygott Hermione.

– Ha valaki megkérdezi a barátnőjétől, hogy teljesen megbuggyant-e, ráadásul szinte üvöltve, az nem menthető a rossz közérzettel – felelt Ginny határozottan.

– Hm… ebben mindenesetre igazad lehet – hagyta helyben jókedvűen.

– Üvöltött már rád Piton… mármint… úgy értem, a privát kapcsolatotokban, vagy alázott meg annyira, mint amennyire órán szokta az áldozatait? 

– Igen… – válaszolt Hermione, aki már a gondolattól is libabőrös lett.

– És mit csináltál? – kérdezte Ginny feszülten.

– Legalábbis megpróbáltam valamit visszafelelni, néha hasonlóan erőszakosan, néha megnyugtatóan – de egyik sem volt mindig eredményes.

– És megsértődött? – kérdezte kritikusan.

– Nem, de néha borzasztóan feldühödött.

– Hm… – helyeselt Ginny, aki láthatóan sokkal könnyebben el tudott képzelni egy borzasztóan dühös Pitont, mint egy sértődöttet.

– Harry talán azt is rossz néven vette, amikor azt mondtad neki, hogy ma nem sokkal néz ki jobban, mint a bolondgombák – kuncogott Hermione, mert közben felidézte magában, milyen képet vágott Harry a mondat hallatán.

– Az igazságot csak kimondhatja az ember – suttogta vissza.

– És ha még ez sem a valódi oka, hogy még duzzog, akkor talán az a tanácsod, hogy menjen Pitonhoz, hivatkozzon a hozzám fűződő jó viszonyára, és kérjen egy főzetet másnaposság ellen – folytatta Hermione vigyorogva. – Igen, ha jobban meggondolom, hajlok rá, hogy EZ kell, hogy legyen.

– Csak segíteni akartam – vonta meg a vállát Ginny ártatlanul.

– Tudod mit, elugrom Perselushoz, és kérek neki olyan főzetet – mondta Hermione eltűnődve. – Talán fogja magát, és ad egy kicsit, én pedig rávehetem Harryt, hogy megigya. TADAMM, máris sikerült megalapozni kettejük csodás barátságát. 

– Iiiigen… szuper ötlet – nevetett Ginny –, biztosan mindketten teljesen odáig vannak azért, hogy barátok lehessenek.

_____

Kisvártatva Hermione a kandallóból Piton nappalijába lépett.

A férfi a kanapén ülve olvasott, de félretette a könyvet, hogy látogatóját egy kimondottan vidám mosollyal üdvözölje.

Hermionénak megdobbant a szíve, hogy ilyennek látja, és arra gondolt, milyen elképzelhetetlen is volt számára egy efféle helyzet néhány héttel ezelőtt.