Tabu.

18 / 1

Miután a délutáni tanítást Hermione – egyre pocsékabb hangulata ellenére – minden említésre méltó incidens nélkül átvészelte, menekülésszerűen indult a szobája felé. 

Sajnos eközben pont Harrybe ütközött, de egy elszánt „Húzz el innen!” felszólítással értésére adta, hogy nem ez a megfelelő pillanat beszélgetést kezdeményeznie. A fiú először ugyan nem akarta ezt minden további nélkül annyiban hagyni, de Ginny, aki szerencsére éppen vele volt, végül meg tudta győzni.

Miután végre becsukta maga mögött szobája ajtaját, sóhajtva döntötte neki a hátát. Legyenek szívesek valamennyien békén hagyni!

Énjének egy része még észlelte, hogy az agresszió, amit érez, nem méltányos, mégis nagyon valódinak tűnt, és minél többször gondolta végig, annál dühösebb lett.

Pitonnak nem volt joga úgy bánni vele, ahogyan ma tette – ilyen leereszkedően. Majd jól megmondja neki a véleményét, amikor később lemegy hozzá.

A többi tanár is feltűnően undok volt ma. Igazán idegesítő! Mintha nem lenne amúgy is elég feszült az előtte álló vizsgák miatt! Hát még a diákok! Miért kell mindegyiknek olyan lenézően bámulnia rá – az utált stréberre. A mindent-jobban-tudóra.

Hermione odavágta a sarokba a táskáját, és az ágyra vetette magát. A párna, amin ezután levezette haragját, kifejezéstelenül tűrt és meg sem próbált védekezni – ez nem elégítette ki. Próbaként elképzelte, hogy ez Piton arrogáns képe, és még párszor odavágott. Így már lényegesen jobb volt!

Hermione végül elhatározta – miután egy darabig tanulni próbált, mérsékelt eredménnyel –, hogy az estig hátralevő időt egy hosszú, kiadós fürdésre fogja felhasználni. Az talán kicsit ellazítja. A vacsorát inkább kihagyja, mert sem éhséget nem érez, sem kedvet mások társaságához.

Egy órával később – kiázva és legalább egy kicsit kiegyensúlyozottabb hangulatban – kiszállt a kádból, majd hajszárítás után az öltözéshez látott.

Továbbra is harcias kedvének engedve strapabíró ruhákat választott – farmert, erős cipőt, egyszerű pólót és egy enyhén katonai hatású, erős pamutkabátot, amit egyébként sosem hordott, mert túl komoran hatott rajta. Végül pedig szoros copfba fonta a haját.

Csaknem megijedt, mikor véletlenül a tükörbe nézett. Aztán megpróbálkozott egy mosollyal, és a kép kezdett tetszeni neki. A nő a tükörben nagyon elszántnak tűnt, olyannak, aki képes megvédeni magát. Helyes! Majd ő megmutatja Pitonnak!

Hermione már útban volt az ajtó felé, amikor eszébe jutott: egyáltalán nem szükséges keresztülvágnia az egész kastélyon, kockáztatva, hogy találkozik valakivel, aki még jobban az idegeire megy. Egyszerűen Piton kandallóját fogja használni! Végül is minek áll ott az az átkozott vacak? Igaz, így megint kicsit korán fog érkezni, de ez igazából cseppet sem izgatta.

Fogott egy maroknyi Hop-port, elővarázsolta az elrejtett kandallót, beleszórta a port, és utána bújt.

– Piton professzor nappalija – mondta hangosan és érthetően, és néhány másodperccel később éppen oda lépett ki a kandallóból.

Óvatosan körülnézett, de nyomát se látta Pitonnak. A behajtott konyhaajtóhoz lépett, és hallgatózott, mielőtt lassan kinyitotta volna. Semmi! A fürdőben és Piton kis magánlaborjában sem volt senki. Már csak a hálószoba volt hátra.

Abban a pillanatban, ahogy a kilincset óvatosan lenyomta, az ajtót belülről feltépték, és szembetalálta magát Pitonnal, aki dühösen meredt rá. Láthatóan épp azon volt, hogy felöltözzön, mert hosszú zakója elöl még nyitva volt. Hermione nem tudott ellenállni, pillantása a fehér ingre tapadt, amelynek felső gombjai még szintén nem voltak begombolva.