Tabu.

19 / 3

– Nem akarok Ronról beszélni! – mondta Hermione leheletnyi pánikkal a hangjában.

– Mégis ezt fogod tenni – válaszolt Piton nyugodtan.

– Nincs jogod, hogy erre kényszeríts! – zihálta. – Nem akarom!

– Nemigen lesz választásod, miután Veritaserumot ittál – vont vállat a tanár.

– Ez nem fair! – kiabált felháborodottan. – Tudod, hogy nem áll módomban védekezni, és ezt szemérmetlenül kihasználod!

– Ilyesmi bizony előfordulhat – vélte Piton szárazon.

– Úgy, szóval ez az indítékod! – vágott vissza metsző hangon. – Így állsz bosszút a tegnapért!

– Szó sincs róla. Csak szeretném megtudni, hogy mi vette rá a mintadiák Hermione Grangert, hogy rendszeresen drogokat szedjen, és számomra Weasley halála tűnik a legvalószínűbb kiváltó oknak.

– Hülyeség! – fújtatta. – Mondtam már, hogy éjjelente tanultam, és hogy jobban bírjam, kicsit rásegítettem a dologra.

– Miért éjjelente tanultál?

– Mert nem tudtam aludni.

– És miért nem tudtál aludni?

– Mert nem tudtam leállítani az agyam. Folyton pörögtem… különböző… dolgokon – felelt halkan.

– Például a barátod halálán?

Hermione bólintott. Mintha valami fojtogatta volna a torkát.

– Na, látod – szólt Piton lágyan.

Hermione szeme ismét könnybe lábadt.

– Említetted, hogy már az év elején hangulatjavító szereket szedtél. Tehát már akkor is volt valami problémád. Mesélj róla!

– De hát ezt is mondtam már! Mindig fáradt voltam, már semmire sem tudtam rászánni magam. Teljesen átlagos, mindennapos tevékenységek hirtelen túl fárasztónak tűntek. Valahogy minden olyan… értelmetlenné vált.

– És véleményed szerint honnan eredt ez a depresszió?

– Úgy éreztem, mintha nem lenne igazságos… – suttogta Hermione. Nem nézett Pitonra, inkább folyamatosan egy képzeletbeli pontot bámult valahol a férfi bal válla felett.

– Mi nem lenne igazságos? – kérdezett közbe a tanár.

– Hogy én még életben vagyok… – suttogta.

– …miközben Weasley és még sokan mások meghaltak? – fejezte be Piton a mondatot.

Hermione bólintott.

– Ezt az érzést magyarázd el kicsit pontosabban – kérte.

– Az imént még egyáltalán nem érdekelt, hogy pontosabb képet kapj az érzéseimről! – sziszegett rá Hermione váratlanul, és pillantása egy rövid pillanatra a férfiéba mélyedt.

– Hermione! – vonta fel feddőn a szemöldökét.

– Lehetetlennek tűnt, hogy egyszerűen tovább csináljam… – válaszolt, és tekintete ismét a semmibe révedt – úgy, mintha minden teljesen rendben lenne.

– De hát minden rendben is volt… utána – felelt Piton szándékoltan értetlenül.

– Semmi sem volt rendben! – mordult fel a lány. – Egyszerűen nem tudtam újra felvenni az életem fonalát, és úgy tenni, mintha mi sem történt volna!