Piton úgy nézett Hermionéra, mint egy eszeveszettre. Az álla is csak azért nem esett le, ahogy mondani szokás, mert kiválóan tudott uralkodni az arcvonásain – ami főleg az éveken át folytatott kémtevékenységnek volt köszönhető.
– MIT akar? – kérdezte néhány másodperccel később halkan és veszélyesen.
– Korrepetálást! – felelt Hermione sztoikus nyugalommal.
– Nem vagyok süket – sziszegte Piton. – Magyarázza el valamivel pontosabban!
– Nemrég felajánlotta nekem, hogy amennyiben egy bizonyos területen korrepetálásra lenne szükségem, nyugodtan jelentkezzek Önnél – kezdte Hermione –, bármikor, így mondta, azt hiszem, ebbe a ma este is beleérthető… ?
A pillantás, amit a férfi vetett rá, a gyengébb idegzetűeket könnyedén megfutamította volna. Hermionénak azonban nemcsak ahhoz volt elég bátorsága, hogy egyhelyben maradjon, hanem ahhoz is, hogy tartózkodóan Pitonra mosolyogjon – még ha mindezért belső hangja komplett őrültnek titulálta is.
– Nem lehetne a továbbiakat inkább a lakrészében megbeszélni? – kérdezte, mivel a férfi válasz helyett továbbra is a pillantásával próbálta keresztüldöfni. – A téma talán túl kényes ahhoz, hogy a folyosón tárgyaljuk meg – tette hozzá bocsánatkérően.
– Csak ivott, Miss Granger, netán drogokat vett be, vagy tényleg teljesen megőrült? – préselte ki magából a szavakat Piton.
– Na igen, használok egy-két főzetecskét, hogy jobban tudjak tanulni – ismerte be Hermione jókedvűen –, elvégre elég jól odafigyeltem az elmúlt hét évben bájitaltanon – kacsintott bizalmasan. – De ettől eltekintve a tudatom tiszta, és szellemi képességeim teljes birtokában vagyok.
Ez a kis patkány tényleg vette magának a bátorságot, hogy rákacsintson! ŐRÁ!
– Kotródjon vissza a tornyába – mordult rá Piton fenyegetően. – És ne merjen még egyszer ilyen hajmeresztő ostobasággal zaklatni!
– Sajnálom, professzor, de továbbra is ragaszkodom hozzá, hogy megkapjam a megígért korrepetálásomat – szólt Hermione valamivel hangosabban, miközben némán, de határozottan ráparancsolt a lábára, nehogy menekülőre fogja a dolgot.
– Ne üvöltsön! – fújtatott Piton. Annak a valószínűsége, hogy valaki hallótávolságon belül tartózkodna, elég csekély volt, de sosem lehet tudni…
– Ez a folyosó akusztikája miatt van – folytatta Hermione valamivel hangosabban –, ezért is mondtam, hogy jobb volna, ha inkább…
Tovább nem jutott, mivel Piton megragadta a karjánál és berántotta a szobájába.
Hermione nem tudta elkerülni, hogy ijedten levegő után ne kapjon.
A tanár dühösen bevágta az ajtót, és Hermione, aki automatikusan visszahúzódott előle, máris hátát az ajtónak vetve állt.
Piton olyan félelmetesnek hatott, mint korábban soha, habár szokatlan ruházata cseppet sem járult hozzá, hogy tiszteletet ébresszen. Kezét csípőre vágta, fekete szeme dühös szikrákat szórt a lányra. A bosszú angyala fürdőköpenyben!
– Maga dühös! – állapította meg Hermione a tényt, habár legbelül remegett.
– Ó, CSAK NEM? – üvöltötte Piton. – Milyen éles eszű, Miss Granger! Öt pont a Griffendélnek!
– Köszönöm! – felelt Hermione. A hozzá tartozó mosolyt óvatosságból visszatartotta.
Piton egy pillanatig erős vágyat érzett, hogy a karcsú nyak köré fonja kezét és jól megszorítsa. Egy másodpercre behunyta a szemét, és mélyet lélegzett.
YOU ARE READING
Tabu.
FanfictionA történet a háború után játszódik. Ezzel együtt sodró lendületű történet, amelynek végére a szereplők jelleme nagyot változik pozitív irányban. Rész: Befejezett. MERENGŐS.
