Tabu.

15 / 2

Hermione pontosan kilenckor Piton irodája előtt állt. Fizikailag ismét jól volt ebben a percben – még át volt melegedve a fürdővíztől, és rosszulléte is jelentősen csökkent.

Kopogására mindössze egy határozott – Tessék! – hallatszott. Hermione belépett, és becsukta maga mögött az ajtót.

– Ülj le! – parancsolta Piton.

Hermione eleget tett a felszólításnak, és magába fojtotta a parancsoló hang miatti megjegyzését. Biztosan nem lenne jó ötlet máris szembeszegülni vele. Elhatározta, hogy amennyire csak lehetséges, megőrzi a nyugalmát.

– Nos, hogy áll a helyzet? – kérdezte tőle Piton, és vizsgálódva nézte.

– Mivel? – kérdezett vissza Hermione.

– Az elvonásoddal! Milyen tüneteid vannak? – kérdezte Piton.

– Semmilyenek! – hazudta Hermione.

– Ezt a választ értékelhetem a tudatzavar első jeleként? – kérdezte Piton gúnyosan.

– Oké, akkor másként fogalmazok – felelt Hermione élesen. – Semmi, ami rád tartoznék.

Piton elmosolyodott. Nagyon kiegyensúlyozottnak tűnt. Nem csoda, tekintve, hogy mivel töltötte a délutánt.

Hermione igyekezett nem is nézni rá – túlságosan frissek voltak a benyomások, amelyek közben akaratlanul belső szeme elé tolultak. Azonban fontos, hogy koncentráljon, különben még valamilyen árulkodó hibát vét.

– Figyelj, Hermione – szólt Piton. – Biztos vagyok benne, hogy már elkezdődött, és ma délután a bevásárolt dolgaidra vetett rövid pillantás is elárulta, hogy nagyjából tudod, mi vár rád. Különösen, ha még azt is figyelembe veszem, hogy melyik boltban akartad beszerezni a maradékot. Nem fogsz tudni egyedül megbirkózni vele, és ha a gyengélkedőre mész, azonnal lebuksz. Tehát ne légy olyan makacs, és engedd, hogy segítsek!

Ez a megszólalás meglepően humánus volt Pitonhoz mérten. Belemenjen vajon a dologba? Nos, némi kérdezősködés nem árthat.

– Tegnap arról beszéltél, hogy „bizonyos feltételek mellett" segítesz – mondta Hermione szkeptikusan.

– Úgy van! – felelt Piton. – Van néhány feltétel, amihez a segítségemet kötöm.

– És melyek volnának azok? – kérdezte Hermione.

– Először is, hogy megbízol bennem – közölte Piton. – Pontosan azt teszed, amit mondok, beveszed, amit adok, és nem kérdőjelezed meg a módszereimet.

– Teljesen őrültnek kéne lennem, hogy ebbe belemenjek – szólt Hermione kedvetlenül. Rosszulléte visszatért.

– Másodszor: eltekintesz attól az észveszejtő követelésedtől, hogy egy hajánál fogva előrángatott ősrégi iskolai szabály alapján le kéne feküdnöm veled – folytatta Piton, figyelmen kívül hagyva a lány válaszát.

– Még valami? – sóhajtotta Hermione, miközben ujjával dobolt az asztalon. Döbbenten vette észre, hogy megint izzadni kezd.

– Harmadszor: megesküszöl, hogy nem mesélsz semmit McGalagonynak a mi „csodálatos barátságunk" valódi természetéről – szólt Piton.

– Világos! Negyedszer? – kérdezte Hermione szarkazmussal.

– Negyedszer: őszinte leszel – szólt Piton. – Ha kérdezek valamit, az igazat akarom hallani, nem holmi mellébeszélést.

Hermione idegesen ráncolta a homlokát.

– És ötödször: ismét visszatérsz az „ön" és a „Piton professzor" megszólításhoz – fejezte be élvezettel.

– Ezt nem fogom megtenni – mondta Hermione dühösen.

– Oké, az utolsó pontot elengedem, de a többihez ragaszkodom – felelt Piton ironikus vigyorral.

– És te komolyan azt hiszed, hogy ezekbe belemegyek? – hitetlenkedett Hermione.

– Igen, úgy gondolom – közölte Piton. – És hidd el nekem, rengeteg kínlódást spórolsz meg magadnak, ha már most megteszed.

Hermione kételkedve nézett rá. A gyomrában háború dúlt... mitől tulajdonképpen? Reggel óta nem evett semmit.

– És pontosan mit is kapnék cserébe? – kérdezte végül halkan.

– Gondoskodom róla, hogy fitt légy a záróvizsgádra, és megszabadulj a függőségedtől – mondta Piton.

– Nem vagyok függő! – fújt Hermione.

– Nem hát! – szólt Piton szarkazmussal. – Mit is akartál ma olyan sürgősen beszerezni a Zsebpiszok közben?

– Ezt-azt! – felelt Hermione.

– Gyerünk már, meséld el szépen, mit akartál magadnak összekotyvasztani – mondta Piton.

Hermione sóhajtott. Mit veszíthet? Piton talán még támogatná is, ha jónak tartja a tervét. Röviden összefoglalta, mit kutatott a könyvtárban, és mit tervezett a probléma megoldására.

– Hm, ez nem is volna olyan rossz ötlet – kezdte Piton leheletnyi elismeréssel a hangjában –, ha több időd lenne.

– Ezt hogy érted? Hiszen van időm – vélte Hermione.

– Nem, nincs! – mondott ellent Piton. – Az eljárás, amit kiválasztottál, valamivel kevésbé veszélyes anyagokkal helyettesíti az eddig szedetteket, de egyelőre azok is meghagynák a függőségedet.

Ennek a kezelésnek az alapelve a függőséget okozó komponensek lassú „kicsúsztatása". Ez sokáig tart, túl sokáig! S habár ez a fájdalommentesebb eljárás, nagyon nagy a visszaesés veszélye. Én szándékom szerint egy-két hét alatt teljesen megszabadítanálak a függőségedtől.

– Egy-két hét? – kérdezte Hermione, és hitetlenkedve nézett rá. – Azt olvastam, hogy még a gyors eljárással is legalább egy hónapig tart.

– Vannak lehetőségek, hogy felgyorsítsuk – felelt Piton. – A könyvek, amik az iskola könyvtárában megtalálhatóak, nem mennek bele ilyen mélységig a témába.

– És miért tennéd ezt meg értem? – kérdezte Hermione bizalmatlanul.

– Emlékszel még a második és harmadik feltételemre? – kérdezett vissza Piton.

– Ne ragaszkodjam a régi iskolai szabályhoz, ne tájékoztassam McGalagonyt – felelte Hermione.

– Pontosan! Emellett érdekes kísérleti alany vagy a számomra – folytatta.

– Más szóval kísérleti nyúl! – felelt Hermione sötéten.

– Ha így jobban tetszik – mondta Piton felvont szemöldökkel.

Hermione szeme előtt vibrálni kezdett a világ. Kis, fekete pontok táncoltak a szeme előtt.

– Miért kellene megbíznom benned? – kérdezte. Rosszulléte egyre fokozódott.

– Mert nemigen van más választásod – felelte a tanár.

Hermione szájára tapasztotta a kezét, és öklendezni kezdett.

Piton előhalászott egy szemetest az íróasztal alól, és szó nélkül odatartotta a lány orra elé.

Hermionénak borzasztóan kínos volt, hogy előtte kell hánynia, de kimenni már egyértelműen késő volt. Így perceken át fulladozva és köhögve görnyedt a lába közé szorított kuka fölé. Amikor végre abba tudta hagyni a hányást, és óvatosan felnézett, az asztalon egy pohár víz állt, és egy megnedvesített törölköző hevert mellette.

Piton karba tett kézzel ült a székében, és figyelmesen vizsgálgatta a lányt.

– Kész? – kérdezte, majd varázspálcáját előhúzva eltüntette az edény cseppet sem étvágygerjesztő tartalmát.

Hermione megtörölte a száját, és óvatosan ivott néhány apró kortyot.

– Köszönöm! – motyogta.

– Elfogadod az ajánlatot? – kérdezte Piton nyugodtan. – A feltételekkel együtt, természetesen.

Hermione egy halálra sebzett vad pillantásával nézett rá, majd rezignáltan bólintott. Tényleg nem maradt más választása. Ha ez így megy tovább, ne adj'isten tovább romlik, valóban segítségre lesz szüksége.

– Helyes! – felelt Piton vidáman. – Tehát kezdjük megint elölről. Milyen tüneteid vannak?

– Hányingerem van! – kezdte Hermione.

– Igen, ezt nem lehetett nem észrevenni – mulatott Piton.

Hermione összeszorította az ajkait, és a szemetest, amit még mindig átölelve tartott, letette maga mellé a padlóra.

– Izzadás-rohamok? – kérdezte Piton.

– Igen – szólt Hermione, akinek ismét nagyon melege volt.

– Hidegrázás?

– Egyszer, mostanáig...

– Szédülés?

– Igen!

– Kézremegés?

– Nem!

– Végtagfájdalom, görcsök?

– Nem!

– Magas pulzus?

– Ööö... igen... éjjel!

– Alvászavarok?

– Igen!

– Túlzott idegesség?

– ...nem...

– Depresszió? – kérdezte Piton éles pillantással.

– Nem!

– Hallucináció?

Hermione megrázta a fejét. „Meztelen bájitalmestereket látok, akik piros lámpás házakban szórakoznak!" Bár kutyául érezte magát, el kellett nyomnia egy vigyort.

– Agresszió? – kérdezte Piton. – Mármint MÉG extrémebb, mint egyébként! – tette hozzá maró gúnnyal.

– Nem! NEM extrémebb, mint egyébként! – szemtelenkedett Hermione.

– Oké! Minden, amire nemmel válaszoltál, sejthetően jelentkezni fog, bár kivételek természetesen lehetnek. Minden szervezet egy kicsit másként reagál, ha valaki hosszabb ideig terheli drogokkal. Úgy tűnik, az elvonás pszichikai tünetei eddig nem kaptak el teljes lendülettel, MÉG nem. Adok valamit, amivel könnyebben kordában tarthatod a testi problémáidat. Várj itt, rögtön visszajövök!

Elhagyta az irodát. Hermione boldog volt, hogy néhány percig egyedül maradhat, és rendezheti a gondolatait. Könnyebb volt szembenéznie a férfival, mint gondolta. E pillanatban azonban túlságosan el volt foglalva a rosszullétével, ez minden mást háttérbe szorított.

Mikor Piton visszatért, egy serleg volt a kezében, melyet Hermione elé helyezett az asztalra.

– Kiinni! – parancsolta, és ismét leereszkedett a lánnyal szemben az íróasztalhoz.

Hermione gyanakodva szemlélte a sötét főzetet, ami furcsa, bár nem különösebben kellemetlen szagot árasztott.

– Mi van benne? – kérdezte az orrát húzva.

Piton sóhajtott.

– A feltételek egyike, amivel egyetértettél, az volt, hogy bízol bennem – szólt, és szemrehányóan ráncolta a homlokát.

– Ez azt jelenti, hogy nem is kérdezhetek? – ellenkezett Hermione.

– Igyál, utána kérdezhetsz! – felelt Piton kurtán.

Hermione pillantása határozatlanul vándorolt ide-oda a férfi és az asztalon álló serleg között. Végül kezébe vette az épphogy félig tele edényt, mély lélegzetet vett, és ajkához emelve egy hajtásra kiitta a tartalmát.

Az ital sokkal rosszabb ízű volt, mint amit a szaga sejtetett. Hermione undorodva húzta el a száját és megborzongott.

– Tündérbors... – szólt gondolataiba merülve –, farkascsalán...

– Nem rossz – mondta Piton. – Tovább!

– Druidamenta? – kérdezte Hermione.

– Igen! És még?

– Mi még? Nem tudom – felelt Hermione türelmetlenül.

– Varangyepe, walesi szemtelen szömörcsög, barlangi vipera veseköve, zonkpaszta, ördögmoha, sárkánykarom, macskacsont, tűzszalamandra-vér, gnómszőr, fekete amarillisz, és pár csepp Veritaserum – szólt Piton.

– VERITASERUM? – kiáltott döbbenten Hermione, aki eddig figyelmesen követte tanára felsorolását. – Te utolsó, alattomos...

– Vigyázz inkább, mit mondasz, különben ismét rengeteg pontot veszthet a Griffendél – szakította félbe a tanár higgadtan.

– Hogy merted... – dadogta Hermione. Közel állt ahhoz, hogy könnyekben törjön ki. A szérum befolyása alatt nem tud mást mondani, csak az igazat. Ha Piton bármilyen kérdést feltesz a ma délutánnal kapcsolatban, teljesen ki van szolgáltatva. Csak egyet tehet...

– Azonnal elmegyek! – mondta, és felállt.

– Nem fogsz! – szólt rá Piton. – Ülj vissza!

Az ajtó egyszerre elviselhetetlenül távolinak tűnt.

– Azt hittem, tegnap egyértelműen demonstráltam, hogy szükség esetén más eszközökkel is keresztülviszem az akaratomat, ha nem vagy hajlandó együttműködni – mondta Piton halkan, szinte lágyan. – Ülj le!

Hermione habozott. Nem fogja elengedni – ez egyértelmű volt –, és nem tenné a nyakát arra, hogy a férfi ne folyamodna tettlegességhez felszólításának alátámasztására. Idegesen az alsó ajkába harapott, és leereszkedett a szék legszélére.

– A Veritaserum arra szolgál, hogy biztosítsa a negyedik feltételem betartását – mondta Piton, a felháborító eljárás miatti rossz lelkiismeret leghalványabb nyoma nélkül. – Megakadályozza, hogy hazugságokkal traktálj, s így eleve kudarcra ítéld a kezelésed.

Hermione pillantása maga volt a megtestesült szemrehányás.

– Érthető, hogy most aggódsz – szólt Piton. – Megígérem azonban, hogy csak olyan kérdéseket teszek fel, amelyek a bájital-fogyasztásodat érintik, vagy... engem.

Hermione szeme tágra nyílt a rémülettől.

– Úgy tűnik, ez nem igazán nyugtatott meg – folytatta vidáman.

– Amit teszel, az abszolút erkölcstelen – suttogta Hermione.

– Lehet, de egyúttal abszolút hatásos is – mondta Piton szenvtelenül.

Hermione lehajtotta a fejét, és várta az elkerülhetetlen katasztrófát.

– Még mindig rosszul vagy? – kérdezte Piton.

– Nem – felelte. Valamicskével már tényleg jobban érezte magát.

– Mikor ettél utoljára?

– Ma reggel...

– Helytelen! – szólt Piton. Intett a varázspálcájával, és kicsivel később ott állt az asztalon egy tányér némi gyümölccsel és kis szendvicsekkel Hermione előtt, aki azonban mindezt meglehetősen bizalmatlanul szemlélte.

– Nincs megmérgezve – szólt Piton türelmesen. – Egyél!

Várt, míg Hermione legyűrt néhány falatot.

– Fontos, hogy rendszeresen táplálkozz, akkor is, ha nem igazán kívánod – mondta.

– Remek tanács! Akár anyámtól is kaphattam volna! – vágott vissza harapósan.

– Látszik, hogy máris jobban vagy – közölte Piton jókedvűen.

Hermione ránézett, és gondolatai akaratlanul is visszatértek a bordélyban látott jelenetekhez. Gyorsan lesütötte a szemét, azután rögtön egy szelet almába mélyesztette a fogát, hogy elterelje a figyelmét.

– Mikor kezdtél el ajzószereket szedni? – kérdezte Piton.

– Múlt októberben – felelte.

– Altató?

– Néhány héttel később.

– Kedélyjavító?

– Már korábban, a tanév kezdetekor.

– Az nagyon hosszú idő. Sosem gondoltál a következményekre? – kérdezte Piton fejcsóválva.

– De... – szólt Hermione halkan.

– És mire jutottál? – kérdezte Piton érdeklődve.

– Arra, hogy elfogadom a következményeket – felelte.

– Mi volt a kiváltó oka annak, hogy elkezdtél kedélyjavító szereket szedni?

– Depresszió! – felelt Hermione, és olyan mereven bámulta az asztallapot, mintha lyukat akarna bele égetni.

– Ezt valamivel pontosabb el kell magyaráznod.

– Mindig fáradt voltam, semmire se bírtam rászánni magam... – mondta Hermione színtelen hangon –, minden túlságosan fárasztónak és ezenkívül... értelmetlennek tűnt...

– Mikor kezdődött? – kérdezte Piton.

– A Voldemort feletti győzelem után.

– Mivel ennek a győzelemnek igazából egészen más érzelmeket kellett volna kiváltania, így erős a gyanúm, hogy az állapotod Weasley halálával van összefüggésben.

Hermione alig észrevehetően összerándult. Mivel azonban ez inkább állítás volt, semmint kérdés, nem is kellett válaszolnia rá.

– Nem akarok Ronról beszélni! – szólt remegő hangon.

– Rendben! – felelt Piton a lány nagy megkönnyebbülésére. – De hosszú távon nem kerülheted el, hogy beszélj róla.

Hermione olyan görcsösen kulcsolta össze a kezét, hogy elfehéredtek az ízületei.

– Lazíts! Ma már nem teszek fel több kérdést ezzel a témával kapcsolatban – mondta Piton meglepően barátságosan. – És ezután? Hogyan jutottál el a felpörgető szerekig?

– A kedélyjavítóval egészen jól a felszínen sikerült tartanom magam, viszont dekoncentrált voltam és a teljesítményem színvonalát lecsúszás fenyegette – szólt Hermione.

– És ez ellen természetesen rögtön tenned kellett valamit – mondta Piton gúnyosan. – Elképzelni is rossz, mi lett volna, ha egyszerre csak nem te vagy az osztály legjobbja.

Hermione dühös pillantást vetett rá.

– Tovább! – mondta Piton.

– Kitaláltam valamit a koncentrációs problémáim ellen – szólt Hermione indignálódottan. – És az igenis jót tett!

– Olyannyira, hogy utána meg nem tudtál éjszaka aludni? – találgatott Piton.

– Igen... pontosan így volt – felelt Hermione zavartan.

– És feltehetőleg ekkor került a képbe az altató.

Hermione bólintott.

– Szép kis ördögi kör! Megpróbáltál valamikor is meglenni a kis segédszereid nélkül? – kérdezte Piton.

– Néhányszor – felelt Hermione halkan. – Azonban a depresszió minden egyes alkalommal olyan erővel tért vissza, hogy én... – meghökkent. – Ez így nem egészen igaz! Nem minden alkalommal! Ezúttal nem... – A felismerés mellbevágó volt Hermione számára. Habár voltak fizikai panaszai, mióta Piton elvette a bájitalait, és valamennyire feszült volt, de a depresszió örvénye, melybe minden leszokási kísérletnél belezuhant, ezúttal nem húzta le a mélybe.

Piton elgondolkodva nézett rá.

– Mit gondolsz, miért van így? – kérdezte.

– Most nem vagyok... egyedül... – suttogta Hermione olyan halkan, hogy a tanár alig hallotta.
Úgy tűnt, ez a válasz kizökkentette egy kicsit Pitont.

– Hm... ezt a „nem vagyok egyedül"-t... rám érted? – kérdezte kételkedve.

– Igen – lehelte Hermione.

Piton egy darabig nem szólt, csak az asztalra bámult, ahol a beszélgetés során készített jegyzetei hevertek.

– Elmagyarázom neked, hogyan hat a bájital, amit az imént kaptál tőlem – mondta végül.

Hermione bólintott.

– Ebben a pillanatban valószínűleg nagyon jól érzed magad, és egyáltalán nincs hányingered, ez főleg a farkascsalán hatása – mondta Piton. – De rövidesen óriási adag elvonási tünet fog rád törni, úgy becsülöm, néhány perc múlva elkezdődik. A dolognak az az értelme, hogy azt a leszokás-mennyiséget, amihez normális esetben a szervezetednek több napra lenne szüksége, mintegy „gyorsított felvételként" éled meg. Nagyjából két-három óra után elmúlik a bájital hatása, és visszatérsz a „normál állapotodba"; ami azonban olyan lesz, mintha már ténylegesen több napnyi megvonáson lennél túl. Ezt az eljárást napról-napra megismételjük, míg a szervezetedben teljesen végbe nem megy a leszokás folyamata, és ismét úgy nem működik, mint a drogfüggőséged előtt.

Hermione csaknem pánikba esett a gondolattól, hogy mindjárt megrohanja majd egy rakás elvonási tünet.

– Visszamehetek a szobámba addig? – kérdezte reménykedve.

– Nem, túl veszélyes lenne – szólt Piton. – Felügyelnem kell téged.

– Hogyhogy veszélyes? – kérdezte Hermione gyanakvóan.

– Ha a bájital egyik vagy másik összetevőjére allergiás tüneteket mutatsz, akkor tennem kell valamit ellene – magyarázta.

– Tehát nem halhatok bele? – faggatózott.

– Nem, természetesen nem – emelte égnek a tekintetét Piton. – A lakásomra megyünk, hogy le tudj feküdni, úgy jobb lesz – folytatta. – A KANAPÉMRA! – tette hozzá idegesen, amikor látta, hogy a lány meglehetősen furcsán néz rá.

– És egy hét után túl vagyok az egészen? – kérdezte Hermione.

– Egy-két hét, attól függően, hogy milyen pszichikai kísérőjelenségek jönnek még az eddigiekhez, és hogy mennyire tudjuk őket kézben tartani – felelte. – Azokra is tudok valami speciálisat előállítani, de először meg kell várnom, milyen tünet jelentkezik.

– Milyen lesz napközben? – kérdezte a lány. – Be kell járnom az órákra.

– Arra az időre, amikor az óráid lesznek, adok egy bájitalt, ami a panaszokat annyira csökkenteni fogja, hogy részt tudj venni az oktatáson – közölte. – Csak érte kell jönnöd reggelente.

– Miért nem adod egyszerűen oda?

– Hogy ne csinálj vele semmi hülyeséget.

– És ha nincs tanítás... ? – kérdezte Hermione feszülten.

– Azalatt valószínűleg egy kicsit többet ki kell majd bírnod – felelte. – De a java részét a tested azokban az esti órákban fogja letudni, mialatt az elvonó-bájital hat. És most menjünk át, mielőtt elkezdődik.

– Rossz lesz? – tette fel a kérdést Hermione halkan.

– Attól tartok, igen.