Hard |Haikyuu Fanfiction - Befejezett|

| 1. fejezet |

Minden ember számára ott a boldogság az életében. Legyen az egy tárgy, vagy egy személy ami miatt érzi a boldogságot, az édes mindegy. A lényeg, hogy boldog vagy.
Számomra akkor jött el a boldogság, amikor középiskolába mentem. Vagyis csak azt hittem. Az általános iskolában nem voltak barátaim, illetve akik voltak is, azoktól elváltak az útjaim. Éppen ezért nem fűztem túl sok reményt ahhoz, hogy ez változni fog majd a középiskolában. Aztán az élete 180 fokos fordulatot vett. Már a legelső napomon megismerkedtem egy olyan személlyel, akinek sok mindent köszönhetek. Nem lánnyal, hanem egy fiúval. Egy olyan fiúval, aki az első pillanattól kezdve fontos szerepet töltött be az életemben. Nem lettem belé szerelmes, de megszerettem. Megszerettem, mint barátot, és megszerettem, mint legjobb barátom. Ott voltunk egymásnak, és Kuroo hiába kért sokszor, hogy legyek a menedzserük a röplabda csapatban, jobbnak láttam ha ezt a szerepet egy fiú tölti. De ott voltam velük. Ott voltam minden meccsen, és edzésen is szinte. Ott voltam Kuroonak akkor, amikor a mélyponton volt a röplabda miatt, vagy esetleg az otthoni dolgok miatt. Vagy akármi másban. És Kuroo értékelte is azt, hogy ott vagyok vele. Visszakaptam ezt a törődést tőle. Amikor otthon, a suliban vagy esetleg a fejemben nem a megfelelő módon működtek a dolgok, ő egyből rohant és segített nekem. Mindig ott voltunk egymásnak, de aztán komolyabb dolgok történtek a kapcsolatunkban.

Amikor másodikosok lettünk, Kuroo gyerekkori barátja Kenma jött az iskolába. Az iskola rendezett egy belsős bulit, az elsősök miatt, ahol az egész iskola ott volt konkrétan. Kuroo, és én kicsit többet ittunk a kelleténél akkor, és a koliban töltöttük a buli hátralévő részét, nem a többiekkel az iskolában. Az én szobámban voltunk, ahol egyedül éltem. Beszélgettük, nevettünk, és próbáltunk nem rosszul lenni. Igen. Ennyi volt. Aztán olyan dolog történt, ami megbélyegezte a kapcsolatunkat. Annyi alkohol volt bennünk aznap este, annyi minden történt velünk abban az időszakban, annyira bíztunk egymásban, hogy megtettük. Átszakítottuk a barátság határait, és lefeküdtünk egymással. S az ezt követő nap megbeszéltük, hogy ez volt az első és az utolsó, mert Kuroo nem szeretné, ha emiatt menne el a barátságunk. Megegyeztünk. Mégis az ezt követő hetekben megszegtük ezt az ígéretünket.

Attól a naptól kezdve semmi se volt olyan, mint előtte. Nem, nem romlott a kapcsoltunk, csak erősödött. A legtöbb esetben barátságok mennek tökre emiatt, viszont a mi barátságunk csak erősödött. A sima barátságunk átment barátság extrákkal kapcsolatba, amit csak Kenma tudott. Senki más, és nem is szerettük volna, hogyha más bele szól ebbe, vagy tud róla. Hiszen ez nem az ő dolguk, hanem a miénk.
Így telt az idő. Néha picit összevesztünk, de ettől függetlenül iszonyatosan boldog voltam Kurooval, és főleg azért, mert Kenma is már a barátom lett, és a Nekoma csapatával is jóban voltam. Nem voltak a legközelebbi barátaim, de eltudtam velük beszélgetni, és jó társaság voltak. Viccesek, és rendesek is.

És eljött azaz idő, ami mindenki számára a legfontosabb volt. Ismét egy év volt. Egy újabb év, amit átkell szenvedni. Azonban ez különbözött a többitől. Nagyon is. Hiszen ez az év különleges volt. Nekem is, a barátaimnak is, valamint az osztályunk többi tagjának. Végzősök lettünk. Az utolsó évünket tölthettük, a hőn szeretett Nekoma-ban. Abban az iskolában, ahova három évig jártunk. Azon a helyen, ahol felnőttünk, és megtanultuk, hogy milyen élni. Hogy milyen embernek lenni. Milyen érzés is az, amikor az ember szomorú, vagy akár boldog. Boldogság könnyek áramlanak ki belőle, vagy akár a szomorúság vezérli. Jómagamnak is volt részem, ehhez hasonló érzésekben, élményeben. Voltam a feneketlen gödörben, és a dombnak a legtetején. S a mai napig is megjárom, eme utakat.

Szeptember második hetében jártunk, ahol már bőven ment a tanulás, és a dolgozatírás. A mai nap közölte velünk a matek tanárunk, hogy holnap dolgozatot írat az év eleji anyagból, mire a fél osztálynak szinte kiszállt a lelke a helyéről. Egyedül Yakunak, Kainak, és Kuroonak. Az osztály megbeszélte, hogy majd négy óra után, amikor már véget ért az edzés, közösen összeülünk az egyik társalgóban, és tanulunk.