SasuSaku: A feledés homálya

1. fejezet

A chidori fülsüketítő hangja töltötte be a völgyet. A megfáradt Uchiha megvillantotta a Sharingan vörös fényét, kardját a villám szikrái vonták be. Ellenfele hidegen elmosolyodott a hófehér álarca alatt, katanáját megfeszítve egy macska kecsességével leugrott az ágról egyenesen a fekete hajú fiú felé.
Uchiha Sasukét nagyon zavarta, hogy nem tudja kivel áll szemben. Az nem volt számára új, hogy az életére törnek, hisz elég magas vérdíjat tűztek ki a fejére. Rutinossá váltak számára az élet-halál küzdelmek, de egy sem fárasztotta ki ennyire, mint a mostani. Az ellenfele kisebb termetű volt, gyors és fürge, illetve elég ügyesen tért ki a támadásai elől.
Ellenfele csak játszott vele, ami még jobban felbosszantotta, hisz ő alig állt a lábán, míg ő könnyedén mozgott a csatatéren. Nem érheti itt utol a vége, még meg kell bosszulnia a klánját. Meg kell ölnie fivérét, Uchiha Itachit, hogy megnyugvásra kerüljön a lelke. A bosszú beteljesítése után pedig szépen fel fogja támasztani a klánját, ami újra olyan dicső és hatalmas lesz, mint a múltban volt.
Azonban ez a fruska az útjában volt, gátat szabott a nagyszerű tervei közé.
Semmi kétsége nem volt afelől, hogy ellenfele a másik nemhez tartozik. Hiába nem volt rajta egyetlen fedetlen rész sem, vannak dolgok, amiket nem lehet még a legszorosabb kötésekkel sem eltakarni.
Sasuke még dühösebb lett, amiért egy lány a bolondját járatja vele.
Meglendítette a katanáját az utolsó pillanatban, a két fegyver összecsattant. A chidori gyorsan bevonta a lány kardját is, és megrázta a testét az áram. A lány felsikított és Sasuke arcán gúnyos vigyor terült szét.
Nyert.
Ellenfele összeesett, majd egy pukkanás kíséretében eltűnt. Sasuke ereiben meghűlt a vér, amint megérezte a háta mögül a lány jelenlétét.
Mégis mikor idézett árnyékklónt?
Épp időben fordult meg és hárította a fegyverével a támadást.

- Ki vagy te? – rivallt rá ingerülten Sasuke, de a lány nem válaszolt.

Sasuke a maszk alatt nem láthatta a lány önelégült vigyorát. Távolabb ugrott tőle, míg az Uchiha térdre kényszerült, a Sharingan fénye kialudt a szemeiben. A katanájával tartotta meg egyensúlyát, miközben egy pillanatra sem vette le a szemét a lányról.

- Válaszolj! – kiáltotta dühösen Sasuke.

Ellenfele megforgatta a levegőben a fegyverét, majd megindult csigalassúsággal felé. Sasuke érezte, hogy a lányt gyilkos aura lengte körül, ezzel a vágással fogja befejezni a kettejük közötti csatát. Sasuke bármennyire is próbálta visszafojtani a rettegését, a félelem facsaró illata körülvette a testét.

- Elég! – hallatszódott Orochimaru hangja a völgy túloldaláról, ami a lányt megállásra késztette.

Sasuke nem habozott minden erejét összeszedve lendített egyet a kardjával. Az ellenfele egy pillanatra óvatlan volt, így nem tudta a támadást hárítani, csak félig kitérni. A katana hegye átvágta a maszkját, mely két darabban hullott le a földre.
Sasuke nem tudott levegőt venni a döbbenettől. Hosszú rózsaszín tincsek szabadultak ki a lány álarcának szoros fogságából, a jól ismert smaragdzöld szemek kifejezéstelenül meredtek rá. A fekete ruhája szorosan tapadt a testéhez, míg oldalára egy egész fegyvertár volt felcsatolva. Haruno Sakura elkapta a tekintetét a fiúról és inkább a kígyóember mozdulatait leste. Orochimaru egyre közelebb ért hozzájuk, vigyorát letörölni sem lehetett volna.
Tapsolt.
- Sakura...? – szólalt meg hitetlenkedve az Uchiha – Mi folyik itt?! – kelt ki magából Sasuke a mestere felé fordulva.

A lány szemöldöke felfele kúszott, most rajta lehetett látni egy cseppnyi meglepődést.

- Tudod a nevem – inkább volt kijelentés, mint kérdés – Honnan? – a lány a fiú torkának szegezte a katanáját, szemeiben az érdeklődés leghalványabb fénye csillant. Nem mintha bármit is jelentett volna számára a válasza.

- Csapattársak voltunk – a lány szemei összeszűköltek.

- Te vagy a második, aki ugyanezt állítja – a katana hegye súrolta az Uchiha nyakán a bőrt, a kiserkent vér vörösre festette a fegyver élét – Ismersz valami Uzumaki Narutot? – Sasuke teljesen összezavarodott erre a kérdésre.

Miért nem emlékszik Sakura rájuk? Mi történt Konohában, míg ő távol volt?

Sasuke bólintott, és hogy igazát bizonyítani tudja, körülírta Naruto legfontosabb jellemzőit. Sakura leeresztette a fegyvert, ahogy Orochimaru is odaért hozzájuk.

- Mi folyik itt?! Miért nem tudja ki vagyok? – kérdezte idegesen az Uchiha, miközben nem vette le a szemét Orochimaruról, aki csak megvonta a vállát.

- Ki tudja? – tárta szét a karjait egy sejtelmes mosoly kíséretében.

- Befejeztétek? Nem érek rá egész nap! – dobolt türelmetlenül a lábával Sakura.

- Sasukeee! – kiáltotta egy rikácsoló női hang, majd egy vörös hajú nő rohant oda hozzájuk – Ki okozta ezeket a sérüléseket?! – Karin gyűlölködő pillantást vetett Sakurára, aki inkább a kígyó ábrázatára függesztette a tekintetét.

Nem bírta a gyomra az ilyen nyálas jeleneteket. Idegesítő volt számára...

- Hagyj békén Karin! – hámozta le magáról Sasuke az aggódó lány karjait, minden figyelmét Sakurára összpontosította.

Hogy válhatott ilyen erőssé?

A hetes csapat leggyengébb tagja legyőzte őt... Ez pedig hihetetlenül felbosszantotta, és senki figyelmét nem kerülte el a fiút körbe ölelő gyilkos aura.

- Tetszik a gyűlölettől izzó tekinteted! – Sakura számító mosolya szinte félelmetessé vált – Akarsz még egy kis verést Uchiha? – kérdezte gúnytól csepegő hangon.

Sasuke mozdult, de tucatnyi kígyó tekeredett a teste köré, megállítva őt a támadásban. Sakura csalódott pillantást lövellt Orochimaru felé.

- Ne olyan hevesen, Sasuke-kun – kuncogta a férfi, a nevetése Sakurát irritálta a legjobban. Már most a küldetésének végéért imádkozott, semmi kedve nem volt itt lenni és oktatni az Uchiha palántát – Sakura azért van a köreinkben, hogy méltó edzőtársad legyen. Talán tanulhatsz tőle 1-2 jó kardforgatási technikát is – Sasuke fortyogott a dühtől, és kitépte magát a szorításból. Hidegen, izzó gyűlölettel szemügyre vette a lányt.

Sakura állta a tekintetét.

- Megfelel az ajánlatom? – intézte most már a férfi Sakura felé a szavait. A lány lustán Orochimarura nézett, bólintással jelezte, hogy elfogadja.

- Nem reménytelen összességében. Ha meghal nem vállalom érte a felelősséget – a lány megfordult és távozni készült, de Karin szitkozódását még hallotta.

Egy villámlépéssel a vörös mögé került, karjait a nő nyaka köré kulcsolta. Kétségbeesetten próbált kiszabadulni az egyre fokozódó szorításból, köhögött és egyre vörösebbé vált a feje.

- Aranyom, nem vagyok egy türelmes ember, ha felbosszantanak, akkor ott mindig vér folyik. Tizenöt másodpercen belül megfulladnál, vagy ki is roppanthatnám a nyakadat. Csak egy mozdulatomba kerül – suttogta a fülébe, Karin gerince mentén megremegett a félelemtől.

Sakura elengedte, Karin a földre rogyva próbált levegőhöz jutni.

- Ször-nye-teg. Gyil-kos – köhögte nagy nehezen Karin, Sakura hidegen elvigyorodott.

- Valóban. Ez a munkám, vagyis inkább a gyilkolás az életem – Sakura színpadiasan meghajolt, hogy még jobban febosszantsa a körülötte levőket, majd eltűnt egy füstfelhő kíséretében.

Karint nem hagyta nyugodni Sasuke tekintete, úgy bámulta a lányt, mintha ismerte volna.

- Ismered? – kérdezte miközben felkínálta a karját, hogy meggyógyítsa magát Sasuke.

- Nem – hangzott el Sasuke szájából a felelet, mielőtt ráharapott volna a lány csuklójára.

Egy rövidke történet, a munkába menet pattant ki a fejemből, remélem elnyeri a tetszéseteket 😊 Eddig 10-15 fejezet körülire saccolom. 😂 Hétvégére hozom a Nanadaimét, aztán nekiállok már a démoninak is 😆