Kedves idegenek (JK ff.)

1. Fejezet

-Rose gyere már, mert el fogunk késni! - kiáltott fel apám a szobámba, ahol én még korántsem voltam olyan állapotban, hogy elinduljunk az iskolába. Én esküszöm, hogy minden nap megpróbálok időben felkelni, de visszahúz az ágyam. Nagy nehezen feltápászkodtam és kiválasztottam a mai napi öltözékemet. Egy egyszerű kék farmer és egy trikó mellett döntöttem amire ráhúztam a kedvenc fekete kötött pulóveremet. A hajamat gyorsan kifésültem, ami nem volt egy nagy munka, mert teljesen egyenes és bármit csinálok az is marad. Egyszer kisebb koromban megpróbáltuk anyával begöndöríteni, de másnapra már nem is látszódott semmi. Mikor lesétáltam, már várt a pulton a szokásos kávém, ami nélkül nem tudom elkezdeni a napot. És a többi ember érdeke is, hogy elfogyasszam, mert kávé nélkül halálos vagyok. Apa már az ajtóban topogott idegesen szokás szerint és szúrós pillantásokat vetett felém, amiért megint úgy közlekedem, mint egy lajhár. Felvettem a cipőmet, majd kimentünk és beültünk az autóba. Apának már a kezdetek óta megvolt ez az öreg volvo. Még anyával vették az esküvő után és annyira a szívéhez nőtt, hogy azóta is megvan. Apa egy általános iskolában dolgozik zenetanárként. Nem keres olyan sokat, de kettőnknek mindig is elég volt. Viszont ragaszkodott hozzá, hogy minden nap elvigyen suliba, mert elvileg nagyon fontosak az apa-lánya percek. Én ezen mindig jót mosolyogtam. 

-Kíváncsi vagy, hogy hova osztanak be ma?- próbált beszélgetést kezdeményezni. Egyikünk sem volt a szavak embere. Mi szavak nélkül is megértettük a másikat.

-Nem izgulom túl a dolgokat, de kicsit azért kíváncsi vagyok. Remélem a megyei kórházba osztanak, mert ott ismerek egy nagyon kedves orvost akivel még az egyik nyílt napon találkoztam.

-Remélem tudod, hogy milyen büszke vagyok rád! És anya is az lenne. - mondta elérzékenyülten és tudtam, hogy nagyon nehéz neki kimondani ezeket a szavakat. Ő nem lépett még túl anyán. De nem erőltetek semmit, hagyok neki időt. Kiszálltam a kocsiból a suli előtt, majd miután elköszöntem apától elindultam a bejárat felé. Útközben összefutottam Elsával a legjobb barátnőmmel. Megöleltük egymást majd besétáltunk a terembe. Mindenki várta a nagy bejelentést a beosztásokról, de csengetés után sem érkeztek meg a tanárok. Majd végül megszólalt a hangos bemondó:  "Rose Black kérem fáradjon az igazgatói irodába!" - amikor ezt meghallottam, megállt bennem az ütő. Vajon mit akarhatnak tőlem? Jézusom én nem csináltam semmi rosszat! Mindenki sugdolózni kezdett körülöttem, ahogy kisétáltam a teremből, majd elindultam az igazgatói felé. Mikor odaértem, az iroda előtt várt az osztályfőnököm. Gyorsan odasietett, majd betessékelt az igazgatóhoz. A férfi, aki az iskolánkat vezette, egy hatalmas két méteres ember volt akkora hanggal, hogy még a szomszéd városban is lehetett hallani amikor kiabált. Soha nem volt jókedvű, mindig csak morgott és kiabált velünk, de amikor beléptem és rám mosolygott, őszintén elcsodálkoztam. Hát engem itt tuti kinyírnak... 

-Miss Black, köszönöm, hogy befáradt. Egy egyedi lehetőség kínálkozott fel az iskolánk számára és úgy gondoltuk a tanári karral, hogy Önnek ajánljuk fel. - mondta kedves, lágy hangon, én pedig még jobban megijedtem.  - Egy végzős hallgatónak lehetősége nyílik egy speciális gyakorlatra. Ennek az a lényege, hogy csatlakozhatsz egy híres banda orvosi csapatához a világ körüli turnéjukra és segíthetsz a csapat tagjainak az ellátásában. Természetesen lesz egy orvos felettesed, de mint ápoló, aki rendelkezik fizikaterapeuta szakképzettséggel rengeteg időt kell majd együtt töltened a csapat tagjaival, hiszen neked mindenhol ott kell majd lenned velük. Szükséges lesz őket rendszeresen megvizsgálni, koncertek alatt, edzések után és még rengeteg olyan szituációban, ami az iskolánk által nyújtott szakképzettséget igényel. Egy egy hatalmas lehetőség, aminek hála rengeteg tapasztalatot gyűjthetsz. - mondta majd megeresztett még egy mosolyt ami már-már vicsorgásnak látszott. Én teljesen lefagytam. Ez pont velem történik meg? Ez tuti valami vicc. Bejárhatnám a világot! De apa egyedül maradna. Ó te jó ég én ezt nem bírom! Az egyetlen kérdés ami kicsúszott a számon ez volt:

-Melyik bandához kellene csatlakoznom? - azért az mégse utolsó szempont, hiszen ha valami lepukkant drogos együtteshez küldenének, akkor teljesen megőrülnék mellettük. 

-A menedzsmentjük kérése az volt, hogy ne fedjük fel a csapat nevét, amíg ki nem derül, hogy igennel vagy nemmel válaszol-e. Kérem Miss Black, hogy alaposan gondolja át ezt a döntést, mert egy évig nem biztos, hogy haza tud majd menni. A döntését ma este nyolcig várjuk telefonon vagy e-mailben. Köszönöm, elmehet! - mondta az igazgató, én meg, mint aki teljesen megsemmisült, kisétáltam az irodából. Még mielőtt visszamentem volna a terembe, az osztályfőnököm visszatartott:  

-Rose tudom, hogy nehéz döntés és apukáddal csak ketten vagytok és nem akarod itt hagyni, de ez egy hatalmas lehetőség számodra. Annyi mindent megtapasztalhatnál, amit a társaid soha. Próbáld meg reálisan átgondolni és úgy dönteni, hogy most az egyszer nem azt nézed, hogy mindenkinek jó legyen, hanem azt, hogy neked legyen jó. - mosolygott rám, majd eltűnt a folyosó végén. Igaza volt. Ez egy rendkívül nehéz döntés aminek vannak előnyei és hátrányai. Kíváncsi vagyok apa mit fog szólni hozzá. De előbb azt kell átgondolnom, hogy én akarom-e ezt egyáltalán. Nagyon csábító lehetőség, hiszen teljesen önálló lennék és bejárhatnám a világot, de vajon megállnám ott a helyem? Vajon az orvosokkal jóba lennék? És a csapat tagjaival? Ezek a kérdések cikáztak a fejemben, amikor beléptem az osztályterembe, ahol már javában ment az óra. Leültem a padomba és elkezdtem jegyzetelni, de még egy mondatot sem írtam le amikor Elsa már ezerrel böködte a karomat.

-Na mi volt? Rosszat csináltál? Kirúgnak? Kitüntetnek? Mesélj el mindent annyira kíváncsi vagyok! - suttogta lelkesen és láttam, hogy menyire csillog a szeme a kíváncsiságtól. Elmondtam neki szépen mindent részletesen és a félelmeimet is, amiket ő csendben végighallgatott majd így szólt:

-El kell menned. Mint legjobb barátod mondom, hogy el kell menned. Erre a kalandra vár mindenki egész életében! Muszáj menned! 

-Jó még átgondolom. - de már én is mosolyogtam és tudtam, hogy igaza van. El kell mennem. De apa vajon mit fog szólni?

----------------------------------

Sziasztok! Itt az első fejezet, remélem mindenkinek tetszik majd! Hamarosan jön a folytatás is. Bye, T.O.