Kedves idegenek (JK ff.)

36. Fejezet

Vasárnap reggel arra ébredtem, hogy valaki simogatja az arcomat. Mosolyogva nyitottam ki a szememet és egy kócos hajú Kookot láttam meg. Gyomrom azonnal görcsbe rándult a látványtól...

-Jó reggelt! Hogyhogy fent vagy? - kérdeztem, miközben felültem.

-Csak kidobott az ágy... Nem vagyok hozzászokva a pihenéshez. - válaszolt. 

-Már csak pár hét és vége a turnénak és akkor kipihenheted magad! - biztattam. 

-Éhes vagy? Csináltam neked reggelit. - vigyorgott. 

-Tényleg? De édes vagy! - csókoltam meg, majd mikor fel akartam állni, visszatartott.

-Te csak maradj itt, ma ágyba jön a reggeli! - jelentette ki és az ölembe rakott egy tálcát, ami kicsit elégett rántottával volt tele és néhány gyümölccsel. Bármennyire is félelmetesen nézett ki az étel, nekem muszáj volt megkóstolnom, mert annyira boldog voltam, hogy nekem csinálta. Végül nem is volt rossz és még ő is csipkedett belőle. 

-Minek köszönhetem ezt a különleges bánásmódot?

-Hát azért csináltam, mert szeretlek. - ejtette ki a szavakat a száján. Olyan őszinte volt az egész és annyi érzelem volt benne, hogy elolvadtam tőle. Megfogtam a kezét és rámosolyogtam.

-Én is szeretlek! - válaszoltam neki, mire újra vigyorogni kezdett. Miközben ettük a reggelit, eszembe jutott, hogy mára már nem is találtam ki semmit és nem is igazán tudom, mikor kéne hazaindulni. - Mi legyen a mai program?

-Hát a menedzser írt nekem, hogy legkésőbb kettőkor induljunk el és már tíz óra van, szóval sétálni már ne menjünk el. 

-Hogy van a lábad? Fáj még? Tudom, hogy a rosszabbik bokád reccsent. - néztem rá a lábára.

-Kutya baja, már nem is érzek semmit! - húzta ki magát. - Egyébként mit szólnál hozzá, ha társasoznánk? Vagy kártyáznánk? Megtaníthatnál valamire, amit te szoktál játszani. - dobta fel az ötletet. Nekem azonnal egy játék jutott csak eszembe. Imádok römizni. Nehéz játék és sokat kell logikázni, de anyával is mindig ezt játszottuk. 

-Jól van, akkor megtanítalak römizni. Az a kedvenc kártyajátékom. - mondtam, mire lelkesen tapsolni kezdett. Imádom amikor előtör a gyerekes énje. Miután megreggeliztünk, én nem voltam hajlandó kitakarózni ilyen farkasordító hidegbe még akkor sem, ha az én szexisten barátom be is fűtött nekünk, ezért ott kezdtünk el játszani. Meggyűlt vele a bajom, hogy elmagyarázzam koreaiul a szabályokat Kooknak, aki ijedten hallgatta végig a szenvedésemet, de végül elkezdtünk játszani. Körülbelül egy fél óra múlva kiderült, hogy Mr. Tökéletesnek ez is megy, mert sorra nyerte meg a köröket. Egy csomó ideig játszottunk és már sík ideg voltam, mert kivétel nélkül mindig ő győzött. Ebben a játékban mindig jó voltam, erre meg elsőre játszik és mindent is megnyer. Ez nem lehet csak tudás, tuti mellette áll a szerencse is. A végén annyira idegbe voltam, hogy amikor nyert, földhöz vágtam a kártyáimat. - Ezt nem hiszem el! Most játszol először és szarrá versz! Nem játszok veled semmit többet! - fújtattam. Kook próbálta visszatartani nevetését, nem sok sikerrel, mert pár másodperc múlva kitört belőle a hangos röhögés. Én se bírtam sokáig, mert amikor neki jókedve van, az ragályos és én is mosolyogni kezdtem. - Ne nevess ki, ez nagyon idegesítő! 

-Nem tehetek róla, olyan vicces, amikor mérges vagy! - húzott oda magához. Mellkasa még mindig rázkódott a nevetéstől, amikor úgy döntöttem, hogy belé fojtom ezt a jókedvet. Miközben még vígan röhögcsélt, beleültem az ölébe és megmozdítottam a csípőm. Egy pillanat alatt lefagyott és csodálkozva meredt rám. Nekem nagyon tetszett, hogy most én irányítok, ezért vállainál fogva meglöktem, hogy hanyatt dőljön az ágyon. Meg se tudott szólalni, csak csillogó szemekkel bámult.