Kedves idegenek (JK ff.)

7. Fejezet

Ezt nem hiszem el. Eltelt több, mint két hét. Eljöttük Szöulból Japánba, itt vagyunk már két hete, ma van az utolsó koncert mielőtt elmegyünk és Jungkook azóta se szólt hozzám. Értem én, hogy idő kell neki, de ez már szerintem egy kicsit sok. Annyira megharagudott rám, hogy megbeszélte Sejinnel, hogy cseréljenek meg minket Sarahval, ezért már Jimint és J-Hopeot kell vizsgáljam. Az utóbbi két hétben, amióta Japánban vagyunk egy szót nem beszéltem Jungkookkal. Viszont Suga és Jimin nagyon sokat voltak velem, már amikor a napirendjük engedte. Nagyon sok volt a fellépés és a különböző műsorokban való szereplés. A fiúk Japánban is hatalmas sztárok. Én csak a próbákon és a koncerteken lehettem ott, mert valamiért oda ahova csak egy ember kellett az orvosi csapatból, mindig csak Joet vagy Saraht választották ki. Ebbe is biztosan Jungkook keze van. Néha annyira gyerekes tud lenni. Mégis annyira, de annyira felidegesítettem magam ezen, hogy tök feszült vagyok a nap minden órájában. A főpróba után épp Jimint vizsgáltam és akkor is csak ezen járt az eszem.

-Csajszi itt vagy velünk? - mosolygott rám, majd rájöttem, hogy már vagy öt perce a vérnyomását mérem. 

-Ne haragudj, ma egy kicsit máshol járok. - kértem bocsánatot, majd folytattam a dolgomat.

-Már két hete máshol jársz Rose. Mióta ide küldtek hozzánk, nem vagy önmagad. - fogta meg a kezem Jimin. - Mi a baj?

-Semmi különös. Lehet, hogy csak fáradt vagyok és kimerült a késői koncertek miatt. - hazudtam neki, de egyből átlátott rajtam.

-Ne hagyd, hogy bántson téged Rose. Csak meg van sértődve, de nincs joga hozzá, hogy ennyire elvegye mindentől a kedved. Csak nézd levegőnek és kész. Látszik, hogy ő a legfiatalabb, még nem tudja bizonyos dolgokat, hogy kezeljen. Néha nagyon érett, néha pedig egy igazi kisgyerek. De ne hagyd magad. - biztatott Jimin, ami nagyon jól esett. Mikor végre újra mosolyra húztam a számat megölelt.

-Köszönöm, hogy támogatsz. Tudod én abszolút nem értek a férfiakhoz. - nevettem fel kínomban.

-Majd ha látok itt magamon kívül egy férfit is akkor szólok, hogy vigyázz. - húzta ki magát. Én csak meglöktem a vállát, majd együtt nevettünk. - Apropó csajszi, megkérhetlek egy hatalmas szívességre? - nézett rám kiskutya szemekkel.

-Persze mondjad csak. 

-Ki tudnál menni nekem egy kávéért? Van itt egy kávézó fél órányira, akik a világ legfinomabb kávéját készítik és nem akarok úgy elmenni innen, hogy nem ittam még egy utolsót. - mondta.

-Ha elmondod milyen kávét szeretnél már indulok is. - mosolyogtam rá, majd megbeszéltük mit vegyek és el is indultam. Kiléptem a stadionból és már sétálhattam egy ideje, amikor kezdett beborulni az ég. Na ez jó lesz, ha nem sietek még el is ázok. Éppen, hogy odaértem a kávézóba, amikor elkezdett szakadni az eső. Ilyen az én szerencsém! Kikértem Jimin kávéját, de úgy gondoltam várok egy kicsit amíg enyhül az idő és nem fog esni annyira. Hát ez természetesen nem így történt. Úgy szakadt, mintha dézsából öntenék. Húsz perc után úgy döntöttem elindulok. Futva tettem meg az utat, de így is csurom vizes lettem. A ruháimból csavarni lehetett volna a vizet. Ránéztem az órámra és láttam, hogy a koncert tíz perc múlva kezdődik. Még pont oda tudom adni Jiminnek a kávét. A rajongók még özönlöttek be a főbejáraton. Én a hátsó ajtó felé vettem az irányt, amit egy három méter magas hegyomlás őrzött. Épp odaértem, amikor elállta az utamat. Neki volt esernyője, milyen mázlista. 

-Kisasszony itt nem mehet be. Csak a főbejáraton lehet bejutni a koncertre. - mondta. 

-De én az orvosi csapat tagja vagyok, tudja Rose Black. - mondtam, de hamar rá kellett jönnöm, hogy nem, ő nem tudja.