Kedves idegenek (JK ff.)

57. Fejezet

Hónapok teltek el, míg végül a 38. hétbe kerültem. A baba két hét és 3 nap múlva fog születni és már tűkön ülünk, hogy láthassuk. Az ultrahangokon minden rendben volt, a pici teljesen egészséges. Én már leginkább otthon vagyok, a nászút után pár hetet dolgoztam még, de Kook szerette volna, hogy pihenjek és ne hajtsam túl magam, ezért megbeszéltük, hogy szabadságra megyek. Amikor tudott, ő is otthon volt velem és a fiúk is rendszeresen átjártak, hogy ne legyek egyedül, de természetesen nem mindenki, mert még mielőtt hazaértünk volna a nászútról, Namjoonnak és Harinnak megszületett a kislánya. Hatalmas boldogság volt, rohantunk be a kórházba, hogy láthassuk a csöppséget. Annyira gyönyörű kisbaba volt, hogy azonnal beleszerettünk... Sajnos aludni nem szeret, ezért Nam olyan fáradt minden próbán, hogy alig tud koncentrálni. Seoa egy tündér és biztos vagyok benne, hogy bármire rá fogja tudni venni az apját, sőt még a többieket is, mert mind a heten szerelmesek abba a kislányba. Gyakorlatilag amint megjelenik, mi akik eddig a helységben tartózkodtunk, láthatatlanná válunk. De nem is bánom, mert a barátnők számára az egyik legszebb dolog, ha látják a szerelmüket babázni. De Kook otthon is készült az apaságra. Együtt csináltuk meg a gyerekszobát a studióból. A nyakig festékes Kook látványa örökre beleégett az agyamba és soha nem is akarom elfelejteni. Összerakta a kiságyat, bevitte a szekrényt és a pelenkázót Mr. Jeonnal és már mindent bevásároltunk. Ebből volt egy csomó vitánk, mert volt olyan hét, hogy Kook minden nap egy táskányi új ruhával jött haza a próbákról, amik teljesen feleslegesek voltak már. De nem tudtam lebeszélni a vásárolgatásról, mert olyan szinten lelkes, hogy csak megemlíteni kell a picit és ő csillogó szemekkel, hatalmas mosollyal az arcán áradozik és várja már, pedig még azért van vissza a szülésig. Ezek jártak a fejembe hajnali ötkor, mert a fiam természetesen nem hagyott aludni és össze-vissza rugdosott. Az apukája hangját imádja a legjobban, arra ébred fel igazán, de reggelente is nagyon aktív. Kook még az igazak álmát aludta, neki volt még egy órája felkelni, ezért úgy döntöttem, hogy csinálok neki egy finom reggelit. Az utóbbi időbe alig főzök neki, mert nagyon fáradt vagyok és mindenem fáj és emiatt bűntudatom is van, hiszen őt is elhanyagolom, de ő mindig megvigasztal és nem hagyja, hogy emiatt szomorkodjak. Egyik este, amikor már nem akartam semmiképpen sem beengedni a fürdőbe, hogy együtt zuhanyozzunk, vagy fél órát könyörgött nekem és biztatott. Az ő támogatása és szeretete nélkül már megőrültem volna. Azon az estén vagy két órán át zuhanyoztunk, mert egy órán keresztül hagyta, hogy kisírjam magam a felborult hormonjaim és az ezek miatt keletkezett buta gondolataim miatt, miközben átölelt és simogatta a hátamat és puszikat adott a hajamba. Nagyon nagy felüdülés volt kiadni magamból mindent és utána már sokkal jobban voltam. Akkor azt mondta nekem, hogy amíg kell addig kettőnk helyett is ő lesz a magabiztos és majd segít nekem. Ha az életem nélküle kellene élnem, sehol sem lennék. De ma elhatároztam, hogy legalább egy kis étellel fogom kényeztetni. Ahogy kiértem a konyhába, körülnéztem a hűtőbe, hogy mi is van itthon és elkönyveltem, hogy semmi sem akadálya, hogy összedobjak egy finom palacsintát. Elő is készültem, majd nekiálltam csinálni az ipari mennyiségű ételt, ami elég lesz a férjemnek és nekem is, de egy fél óra után annyira fájt már a hátam, hogy le kellett ülnöm és úgy folytatni a projektet. Éppen, hogy végezhettem, mikor egy álmos Jungkook sétált ki egy szál pizsama nadrágban a hálóból. Hirtelen nagyon melegem lett és alig tudtam koncentrálni. Nem fair, hogy így járkál és játszik az idegeimmel, de semmit sem tehetek ellene ebben az állapotban. 

-Hátraarc a pólódért Jeon, mert így nem kapsz reggelit! - mutattam a szobánk felé, mire csak egy hatalmas nevetést hallatott és vissza is fordult. Pár másodperc múlva újra megjelent a korhatáros testét eltakarva és halkan somfordált hátha mögém tud lopózni, de még mielőtt odaért volna, megfordultam. 

-Elrontottad a meglepetést... - biggyesztette le a száját. Gyorsan átkaroltam és nyomtam egy csókot a szájára, aztán még egyet és ezt addig folytattam, amíg újra el nem kezdett vigyorogni. - Jól van megbocsátok. De csak, mert ilyen finom reggeli illatát érzem.