Kedves idegenek (JK ff.)

9. Fejezet

Egész éjjel nem aludtam. Egy percet sem. El sem hiszem azt ami történt. Csókolóztam Jungkookkal. Ha nem kellett volna korán kelnie, nem is tudom mi történt volna. Talán ott maradt volna éjszakára. Jézusom miket gondolok, hiszen még csak csókolóztunk. Mi lesz ezután? Teljes bizonytalanságban voltam egész éjjel. Ezt akkor most meg kéne beszélni nem? Vagy ez csak egy egyszeri alkalom volt? Nagyon remélem, hogy nem. Ahogy visszaemlékeztem puha ajkaira és selymes hajára amibe beletúrtam, csak mosolyogni tudtam. Minden másodpercét imádtam. A csókunk gondolatától már zavarba jöttem. Még jó, hogy ma nem tudok menni velük sehova, hiszen azonnal paradicsom vörös lennék amint meglátom, vagy rám néz azokkal a gyönyörű szemeivel. Viszont én nem fogok tudni egész nap ágyban maradni. Tudom, hogy pihennem kell, de egyszerűen nem tudok lustulni reggeltől estig. Elhatároztam, hogy délelőtt elindulok és felfedezem a hotelt. Gondolatmenetemből egy kopogás zökkentett ki. Pár pillanattal később Suga dugta be a fejét mosolyogva. Kitárta az ajtót és rohanva indult meg az ágyam felé, majd hatalmasat vetődött bele. Én csak jó nevettem  ezen a tettén, de közben fél szemmel az ajtót figyeltem és rájöttem, hogy nem egyedül érkezett. Jungkook szépen lassan belépett a szobába, majd becsukta maga mögött az ajtót, de közben végig engem figyelt. A szoba másik végében lévő fotelban helyezkedett el és úgy bámult, mint egy ragadozó a zsákmányát. Nem mertem ránézni, de tudtam, hogy engem figyel. 

-Jó reggelt Napsugaram! - kiabált a fülembe Suga, majd megölelt. - Mit terveztél mára? Fekvést? Vagy talán még több fekvést? Mást úgysem csinálhatsz remélem tudod.

-Neked is jó reggelt Oppa. Hidd el az ötleteid nélkül is fel tudom találni magam. És amúgy is sokkal jobban vagyok. Már alig érzem magam betegnek. - mondtam. Suga azonnal hozzá ért a homlokomhoz, majd rosszallóan rám nézett.

-A fejed még forró szóval lázas vagy. Ne merészelj bármi megerőltetőt csinálni, vagy velünk gyűlik meg a bajod. - mondta tettetett komolysággal. - És amúgy is tiszta karikásak a szemeid. Olyan mintha nem aludtál volna semmit. Min gondolkodtál egész éjjel? - kérdezte kíváncsian. Én csak egy apró pillantást vetetem a fotelban ülő csendes személyre, akivel pont találkozott a tekintetünk és egy tökéletesen önelégült mosolyt villantott felém, mire rettenetesen zavarba jöttem. Suga természetesen ezt azonnal észre vette. - Á már mindent értek... Csak nem történt valami az este? - kérdezte mosolyogva.

- Semmi különös. - próbáltam laza választ adni, mire a fotelből egy hangos horkantást hallottam. Suga csak mindent tudóan mosolygott. - De kicsit fáradt vagyok, szóval szeretnék még pihenni nem baj? - kérdeztem, de választ sem várva lefeküdtem és magamra húztam a takarót. El akartam bújni Jungkook tekintete elől. Suga felnevetett, majd elindult kifelé. Viszont csak az ő lépteit hallottam távolodni. Már azt hittem, hogy Jungkook is elment, amikor meghallottam, hogy valaki közeledik felém. Háttal voltam neki, de a bódító illatából így is felismertem, hogy Ő az. Valamit le tett az éjjeli szekrényre, majd megpróbálta lehúzni rólam a takarót. Én foggal körömmel küzdöttem, de esélyem se volt vele szemben. Csak nevetett és letérdelt az ágy mellé, hogy egy vonalba legyünk és mélyen a szemembe nézett. 

-Hoztam neked teát. Most elmegyünk a fiúkkal és csak este érünk haza. Estére nem szeretném ha ilyen forró lenne a homlokod. - érintette meg a fejem és eleresztett egy apró mosolyt. Ilyenkor olyan ártatlan, mint egy angyal. Imádom ezt a fajta Jungkookot. - És ha visszaértünk szeretnék beugrani kicsit beszélgetni, ha nincs ellenedre. - mondta szégyenlősen, mire én is elmosolyodtam. 

-Eddig is úgy jártatok keltetek a szobámban mintha a tiétek lenne, szóval nekem mindegy. 

-Mondjuk ha nemet mondtál volna, akkor is eljöttem volna, de így azért egy fokkal udvariasabb. - mondta nevetve. - Most viszont mennem kell. És tényleg pihenj, mert így is halálra aggódom magam érted. - mondta, majd egy puszit nyomott a homlokomra. Ezt az oldalát csak nagyon kevés embernek mutatja meg. Olyan kedves és törődő. Ha tehettem volna, vele mentem volna, de nagyon gyenge vagyok még ahhoz, hogy egy teljes napot talpon legyek. Mielőtt kiment, még visszafordult az ajtóban és kacsintott egyet, amitől szintén zavarba jöttem. Úgy döntöttem, hogy megpróbálok aludni egy kicsit, de éreztem, hogy annyira dobog a szívem, hogy ebből nem lesz alvás. Hát felültem és megittam a teámat. Gondolkodtam ezen a reggelen. Talán Jungkook is érez irántam valamit? Olyan gyengéd volt. De ha esetleg érzett is, akkor lehet, hogy ez csak egy pillanatnyi fellángolás volt. És ha összejönnénk, akkor amúgy is titokba kéne tartani, hiszen a rajongók nem örülnének neki. Ráadásul a munka is más lenne. Bár most nem hozzá vagyok beosztva, de akkor is. Órákat gondolkoztam ezen, de minden alkalommal ugyanarra jutottam. Nem szabad. Nem szabad, de mégis annyira vágyom rá, hogy bármit kockára tennék azért, hogy vele lehessek. Nagyon kíváncsi vagyok, mit akar majd mondani nekem este, ha hazaértek. Ebédidő környékén megelégeltem a folyamatos agyalást és úgy döntöttem, hogy elindulok felfedezni a hotelt. Egy egyszerű mackó nadrágot vettem fel és egy trikót, majd ráhúztam Jungkook fekete pulóverét. Ahogy belebújtam és megéreztem az illatát, csak mosolyogtam és magamhoz öleltem a ruhát. Mikor befejeztem az öltözködést, elindultam a lift felé. Ha minden igaz akkor az ebédlő is a földszinten van. A biztonság kedvéért felhúztam egy maszkot, hogy senki ne fertőzzek meg. Ahogy mentem lefelé, a tizediken megállt a lift és beszállt egy idős házaspár. Egy kis füzetecskét tartottak a kezükben, amin felfedeztem egy hihetetlenül gyönyörű képet. Muszáj volt megkérdeznem, hogy hol tudnám ezt élőben megnézni. Csak reménykedni mertem, hogy tudnak angolul.