Kedves idegenek (JK ff.)

53. Fejezet

Amint kimondtam a bűvös szót, Jungkook egyszerre könnyezett és mosolygott. A fiúk huhogva tapsikoltak örömükben. Felhúzta az ujjamra a gyűrűt, majd felállt és engem is magával rántott, aztán megpörgetett a levegőbe. Azt hiszem még soha nem voltam ennyire boldog. Miután kinevettük magunkat és letett egy gyöngéd csókra invitált, mely megmelengette a szívemet. 

-Olyan boldog vagyok... - döntötte homlokát az enyémnek.

-Én is! - vigyorogtam rá. Még mielőtt újra egymásra tapadtunk volna, odajöttek a fiúk és gratuláltak nekünk. Mindenkit egyesével megöleltem és folyamatosan könnyeztem közben. Annyira örültem, hogy a számomra fontos emberek körében történt ez velem. Egyedül apa hiányzott, de legalább hallhatom majd a hangját amikor boldog, ha elmondom neki. Végül miután mindenki megölelgetett mindenkit, elindultunk be, majd leültünk a kanapéra és elkezdtünk társasozni, de én nem játszottam, inkább kimentem mosogatni. Éppen, hogy elkezdtem, Yoongi jelent meg mellettem egy konyharuhával a kezében. 

-Te mosogatsz, én törölgetek! - mondta mosolyogva, majd nekilátott. - Mind nagyon izgultunk, hogy minden jól sikerüljön...

-El sem hiszem, hogy tényleg megtörtént... 

-Én nagyon boldog vagyok, hogy igent mondtál és most már elválaszthatatlan tagja leszel a mi kis családunknak! És hatalmas partit fogunk csapni az esküvőn, már úgy várom! - lelkendezett. 

-Még nem is gondoltam rá, hogy meg kell szervezni az esküvőt. - nevettem fel. Olyan friss az egész, hogy eszembe se jutott még semmi.

-Lesz segítséged hiszen ez egy nagy volumenű esemény lesz, de még előtte a bejelentés meg egyéb macerák is lesznek, arra készülj.

-Jaj ne is mond már most tudom, hogy a rajongók meg fognak kövezni... 

-Az igazi rajongók boldogok lesznek, mert a maknae is az. Ilyenek miatt ne fájjon a fejed! Inkább azon agyalj, hogy ki lesz a tanúd és a koszorúslányod! - mondta, mire elgondolkodtam. Régen azonnal rávágtam volna, hogy Elsa lesz a tanúm, de olyan rég nem beszéltünk már. Annyira távolinak tűnik az egész. Aztán felötlött bennem, hogy mennyire hiányzik is a társasága. 

-Még nem tudom, majd kitalálom. - válaszoltam visszatérve a valóságba.

-Nem mer téged felhívni pedig én már ezerszer mondtam neki... - említette. Gyorsan rájött, hogy min jár az agyam. 

-Már olyan halvány az egész... Mintha nem is lettünk volna barátok, mióta itt vagyok mindig volt valami más ami elterelte a figyelmemet, de most, hogy eszembe jutott eléggé hiányzik. - hajtottam le a fejem. - Fájtak a szavai, de akkor is testvéremként szeretem és nem tudok rá haragudni. 

-Jaj Húgi ne legyél ma szomorú! - ölelt át gyorsan. Észre se vettem, hogy könnyezek. 

-Semmi bajom, csak kicsit túlreagáltam. - éppen, hogy befejeztem a mondatot egy hatalmas szemű angyal sietett be a konyhába.

-Mit mondtál neki?! - kérte számon Sugát miközben elém állt. 

-Miből gondolod, hogy én mondtam valamit? Ne legyél tiszteletlen Jungkook! - kezdett felidegesedni.

-Fiúk ezt fejezzétek be, mert nem is történt semmi. Nekem jutott eszembe Elsa. Ne vitázzunk egy ilyen szép napon. - mosolyodtam el és láttam, hogy mindketten megenyhülnek.

-A menyasszonyomnak igaza van... - ingatta a fejét. Hatalmasat dobbant a szívem ennek hallatán és szinte beleolvadtam a karjaiba. 

-Na jól van inkább menjünk vissza, mert a menyasszonyod teljesen elalélt. - nevetett Yoongi, majd elindultunk be. Úgy döntöttem, hogy felhívom apát, hogy elújságoljam neki és a fiúk is köszönni akartak neki, így az ő körükbe tárcsáztam.