Kedves idegenek (JK ff.)

13. Fejezet

Futottam, ahogy a lábam bírta. Lehettek vagy harmincan akik, mint az őrültek, úgy rohantak utánam. Nagyon féltem, hogy utolérnek. Már végig rohantam két utcán, amikor elbújtam egy kuka mögött. A lányok nem vettek észre, ezért továbbmentek. Én azonnal elővettem a telefonomat, de hirtelen nem tudtam, hogy kit hívjak. Mikor feloldottam, akkor vettem észre, hogy legalább tíz nem fogadott hívásom van Jungkooktól. Gyorsan rámentem a nevére és hála istennek kicsengett. Még van fél óra a koncertig. 

-Haló? Rosie mi történt? A lányok bejöttek, de azt mondták, hogy a rajongók megőrültek. Jól vagy? Kimegyek érted, hol vagy? - kérdezte és éreztem a hangjában, hogy mennyire aggódik. 

-Most elbújtam, de te semmiképpen se gyere ki, mert ha meglátnak, akkor szétszednek. Nincs semmi bajom. - mondtam, de pillanatokkal később hatalmas fájdalmat éreztem az oldalamban. Mikor felnéztem, megláttam, hogy megtaláltak. Belém rúgott az egyik. 

-Most vele beszélsz? Ki vagy te kurva? Miért van meg a számuk neked? Hogy jutottál a közelükbe? - hangzottak el a kérdések. Éppen válaszolni akartam, amikor az egyik elkezdte leszaggatni a nyakamról a belépőt. A többiek is meg akarták kaparintani, ezért ők is nyúltak érte, aminek hála össze-vissza karmolták a mellkasomat és tépkedték a ruháimat. Az agresszívak pedig csak egyszerűen bántani akartak. Nagyon fájt már az oldalam, de csak összekuporodni tudtam, hogy védjem a fejemet. Nem tudom meddig maradhattam úgy, de már csak annyit éreztem, hogy abbahagyják a rugdosást. Mindenki sikonyálni kezdett, de egy számomra ismerős hang egy pillanat alatt csendet teremtett. 

-Mit műveltetek?! - ordított torkaszakadtából. - Hogy tudtok bántani egy ártatlan lányt csak azért, hogy közelebb jussatok hozzánk! - kiáltotta még mindig, miközben közelebb jött hozzám, majd felnyalábolt a földről és karjaiba vett. A lányok megszeppenve figyelték a helyzetet és nem mertek megszólalni. - Nem viselkedhettek így! Ez már túlzás! Ebből nagyon komoly baj is lehet! Ne legyetek ennyire gonoszak. Nagyon szeretjük az összes ARMYt, de ha bántjátok a többieket, akkor mi is szomorúak leszünk. Most pedig menjetek, mert mindjárt kezdődik a koncert és soha többé ne csináljatok ilyet.  - mondta Jungkook még mindig ingerülten és elindult vissza. Én teljes biztonságban éreztem magam. Eljött értem, kockáztatva, hogy a rajongók lerohanják. Annyira hálás voltam neki. - Jól vagy? Nagyon megsérültél? Ez is mind miattam van... - fordította el az arcát tőlem.

-Héj! Semmi bajom! Kicsit fáj az oldalam, de ennyi. Járni is tudok ám. Ilyenek előfordulnak. Nem a te hibád. - nyugtatgattam, miközben magam felé fordítottam az arcát. Átkaroltam a nyakát és megcsókoltam. Két kezével nem akart elengedni. Azonnal visszacsókolt. Gyengéd volt és érzelmes. Tudtam, hogy bűntudata van. Pedig nem is az ő hibája. - Most rakj le rendben? Nem hiányozna neked, hogy holnap a címlapon szerepelj az újságokban. Ő csak tette amit kértem és egymás mellett sétáltunk vissza. Már nem voltunk messze. Jungkook úgy nézelődött körbe, mint egy szurikáta. Mikor meglátott egy pár vihorászó lányt, azonnal magához húzott, de amint megfogta az oldalam, felszisszentem a fájdalomtól. Ijedten rám nézett és azonnal elengedett. Lesütötte a szemeit. Megfogta a kezemet és magával húzott. Sietősre vette a lépéseit, így hamar odaértünk a stadionhoz. Gyorsan bementünk és mire odaértünk a többiekhez, már csak pár perc volt a kezdésig. 

-Na végre, hogy visszaértél! Jól vagytok? Sejin nagyon ideges és téged keres, de falaztunk neked. Most viszont készülj, mert öt perc és színpadra állunk. - sürgette Namjoon Kookot. Ő csak ide-oda kapkodta a fejét köztem és a leader között. Bólintottam egyet, hogy lássa minden rendben, majd elindultak a színpad felé. Én pedig elmentem a mosdóba, hogy rendbe szedjem magam. A tükörbe nézve elszörnyedtem a látványon. A hajam össze-vissza állt, a pólóm szakadt volt és a nadrágom tele volt lábnyomokkal. Felhúztam a pólómat és észrevettem, hogy hatalmas lila foltok vannak az oldalamon. Semmi komoly csak kicsit fájt. Eszembe jutott, hogy Jungkook fekete pulcsija ott van az öltözőbe. Időm, mint a tenger szóval bementem és megkerestem. Visszafele találkoztam a két lánnyal, akiket behoztam.